Szentpéteri Csilla: Imádom ezt a barokk stílusjegyekkel felöltöztetett városkát

Szentpéteri Csilla március 31-én lép fel a Madách Imre Művelődési központban. Vele beszélgetett Dobóczki Judit.

Megkerülhetetlennek érzem, hogy egy kicsit az elmúlt másfél évről beszéljünk, hiszen alapjaiban hatott az emberek életére. Hogy vagy, a Covid időszak hogyan hatott rád szakmailag és magánemberként? Volt munkád vagy elvonultál? Mivel telt az időd?

Aznap épp egy új, hangszerelést segítő hangszert vásároltam, majd míg csomagolták, az üzlet előtt zongoráztam az utcán egy pianínón. Aztán mondták az eladók, hogy karantén lesz. Megdermedtem, mi lesz a szüleimmel, nem látom őket három hónapig. Mi lesz a rengeteg koncerttel? Egy hétig kínlódtam, aztán kisimultak a dolgok. Évek óta először vettem észre, hogy tavaszodik, hallottam a madarakat. Eldöntöttem, hogy jól fogjuk magunkat érezni. Élünk, együtt vagyunk, Kristóf is velünk, mindennap felhívjuk a szüleinket. Nem terveztünk meg semmit, naptárból élek amúgy is. A zongorához kevesebbet ültem, valahogy másra lett szükségem. Érdekes, hogy elmúlt a gyomorgörcsöm, ami évek óta már hajnalban jött, a rengeteg feladat miatt, elcsendesült a világ, s bár hatalmas volt a baj, a fészkünkben nem érződött. Utólag úgy érzem, jobban ki kellett volna használnom a kapott időt, de ez már eső után….

Voltak mélypontjaid vagy meg tudtad őrizni a legendás optimizmusod?

Megőriztem. (nevet) Az az igazság, hogy járványtól függetlenül is, művészemberként vagyok ám én lent is néha, de ezek csak villanásnyi idők.

Volt számodra ennek, az embereket visszavonulásra, befelé fordulásra késztető időszaknak valami eddig ismeretlen lelki hozadéka?

Azóta nem foglalkozok bolha ügyekkel. Tudok nemet mondani arra, amit nem szeretnék elvállalni. Elengedtem egy-két embert az életemből, akik nem olyan szinten értékelték a kapcsolatunkat, ahogyan azt kellett volna.

Kicsit beszéljünk a családról, a kötelékekről férjeddel példaértékű véd-és dacszövetségben éltek. Mi a személyes tapasztalásod, hogyan lehet megőrizni ebben a világban ezeket az értékeket, mikor nagyjából azt látjuk, hogy az emberek gondolkodás, küzdelem nélkül inkább továbblépnek, de így persze újra és újra ugyanabba a csapdába sétálnak bele később? Hiszen nem adnak maguknak időt arra, hogy tanuljanak az eseményekből.

Rengetegen élnek a közösségi médiának, a kirakatban, sztárpározzák őket két hét után! Nagy a zaj, állandó a kamera körülöttük, kevés a befelé fordulás, a gondolkodás, a tervezés. Mindenkinek vannak problémái, mi is kétfelé mehettünk volna nem egyszer. A szerelem nem izzik életünk végéig, ezt el kell fogadni. De nem lehet minden múláskor újabb szerelembe rohanni, ha egyébként meg normálisan, szépen élünk, s gyermekeink vannak. Én nem akartam, hogy Kristófnak választania kelljen, kivel fog élni, ahogyan nekem kellett anno a szüleim válásakor, belepusztultam volna. S szeretném, ha majd az unoká(i)mat egyszerre ölelnénk a férjemmel, együtt tanítanánk az élet nagy dolgaira.

Kisvárosból, Makóról származol. Szerinted meghatározza a személyiséget, hogy valaki honnan indul?

A környezet lehet hasznos és káros is, attól függ, hogy milyen szociális, mentális és emocionális közegbe érkezünk. Kölcsönhatásba lépünk a környezetünkkel, formál, nevel bennünket. Utánozzuk szüleinket, másoljuk a viselkedésüket, s folyamatosan figyeljük őket, majd elraktározzuk, s visszük magunkkal tovább. Az én tarisznyámban rengeteg jó és hasznos útravaló van, de belekerült néhány rossz falat is.

Jársz még haza, hogyan gondolsz, emlékszel vissza Makóra? Mit adott neked az a közeg, a város, a család?

Én nagyon gazdag ember vagyok, mert két otthonom van, az egyik Makó, ahova gyakran járok haza, hiszen édesapám, valamint rokonságom egy része és a barátaim is itt élnek. Lokálpatriótának tartom magam, őrzöm a gyökereimet, rengeteg emlék, élmény tör elő belőlem, ahányszor csak meglátom a Makó táblát. Itt mondtam ki a két legszebb szót, anya-apa, itt tettem meg emberré válásom első lépéseit, itt tanultam meg az első akkordokat a zongorán, és sokat abból, amit szeretnék továbbadni Kristófomnak.

Össze lehet egyeztetni úgy igazán a családi életet és a hivatást?

Többször feltették már ezt a kérdést, s egyszer a férjem azt mondta, hogy nyugodtan válaszold nekik azt, hogy nem. ( nevet ) Annak idején úgy gondoltam, hogy ez nagyon egyszerű lesz. Aztán hathetes volt Kristófom, amikor elvállaltam egy beszélgetős-zenélős koncertet. Csúszott az egész és már etetnem kellett volna testemből a picit, anyukám integetett a függöny mögül, akkor felálltam a zongorától, s elnézést kértem a közönségtől, mondtam, hogy felsőbb hatalom vár odakint. Óriási taps volt, de akkor az volt két évig az első és utolsó fellépésem. Rengeteg segítséget kaptam a nagymamáktól, nélkülük nehéz lett volna ilyen ívű pályát befutnom. Nem könnyű alkotni, gyakorolni több órát vagy elindulni hosszabb útra, repülőre szállni, mikor az ember állandóan etet és a többi…. Mondhatom, hogy kiéltem az anyaság minden cseppjét!

A zenében, alkotásban mi inspirál?

Nehéz ezt röviden megfogalmazni. Szeretek olyat írni, ami teljesen rám jellemző, amit, ha becsukott szemmel hall bárki, tudja, hogy csak én lehetek. Persze az utóbbi években sokan “kölcsönvettek” a stílusomból, de annak örülök, hogy nem fordítva van ez. Az én Zongorabolygómon minden lehetséges, nincsenek zenei sorompók, nincs komoly vagy könnyű műfaj, nekem egy a lényeg, hogy szeressem minden hangját, hasson testre – lélekre! Utóbbi időben az is inspirál, hogy olyat írjak, ami kifelé nem jellemző rám, de nagyon bennem van.

Hogyan jött annak idején az ötlet, hogy egy egészen merész, sajátos hangzásvilágú zenei birodalmat építs?

Amikor találkoztam a férjemmel, általa kinyílt egy hihetetlen izgalmas zenei világ, amit addig nem ismertem. Rengeteg zenét hallgattunk a randevúinkon, Sting, Sade, Mark Knopfler, Santana, Pink Floyd, Rolling Stones, stb. csak ámultam, hogy ilyen zene is van. Aztán egyszer azt mondta nekem, hogy benned hatalmas kettősség uralkodik, régi századok és a ma, találj ki valami olyat, amiben mindkettő benne van. Így kezdődött, 3 évig dolgoztam rajta.

És sorra születtek a lemezek, rengeteg koncert, turnék, aztán már jöttek a saját szerzemények is, melyek nagy utat jártak be!

Óriási kihívás volt, de közben hajtott az a lendület, hogy valami új születik. És az első átiratokkal egyidőben született meg Kristóf, elképesztő időszak volt. Ami nagyon zavart, hogy elkönyveltek a külsőm miatt “a szép romantikus nő”-nek, és rengeteget kellett dolgozni azon, hogy ne a fehér szmokingos Clayderman női változatának nézzenek. Éppen emiatt a közönség összetétele sem az volt, amit szerettünk volna, inkább az idősebb korosztály járt a koncertjeimre, s ez kicsit visszafogott abban, hogy pl. rockzenét játsszak, amit imádok, s vagányabbul öltözködjek. Ma már nem foglalkozom azzal, hogy ki, mit gondol, rövid ahhoz az élet, hogy mindenkinek megfeleljek. 2003 óta magam írom át a nagy klasszikusokat és ekkor született az első saját szerzeményem, ami rögtön Dél-Koreában lett egy novellás sorozat főcímdala. Ez akkora löketet adott, hogy azóta közel 40 saját szám készült. Egyik legnagyobb elismerésem az volt zenész körökben, amikor azt nyilatkozták rólam, hogy jobban eligazodok a számítógépes zenei programok között, mint a saját sminktáskámban. (nevet ) Mégis máig kevesen tudják, hogy a kezeim közül kerülnek ki az átiratok, nem ajándékba kapom őket, s szinte készre megírom a műveket, aztán jön a zenekar, s élővé válik, ami élővé válhat.

Pár éve létrehoztál egy programot annak érdekében, hogy megszerettesd a jövő generációjával a zené Mi ez a program, s mi az ideológiája?

2005-ben indult útjára a “Láttad-e már a zenét?” interaktív ifjúsági matinésorozatunk. Már 38 alkalommal mutattuk be nagy sikerrel. Ez egy óriási zenei kalandozás stílusokon, korszakokon át, könnyen befogadó zenékkel, s a zenén túl lenyűgöző látványvilággal. Alappillére az volt, hogy az adott városban zenét tanuló tehetséges diákok eljátsszák az eredeti műveket, mi pedig zenésztársaimmal bemutatjuk, hogy, ha ma élnének a nagy klasszikus szerzők, vajon hogyan komponálnák meg műveiket. Lehet, hogy jazz, rock, blues, latin műfajokkal fuzionálva vagy népzene, filmzene lenne belőlük? A koncert közben folyamatos interaktivitás van, nagyon családias és vidám a hangulat. Érzik a szeretetünket, az elfogadást, s felfedezik, hogy vannak más jó zenék is azon túl, amit ők napi szinten hallgatnak. Nem is gondolják, mire jönnek el, aztán meg nem akarnak bennünket hazaengedni, s a koncert után bejelölnek a közösségi platformokon, s ott folytatjuk a beszélgetést!  

Hamarosan Vácra érkezel, jártál itt korábban? Ha igen, mi a benyomásod a városról?

Jártam bizony, nem egyszer. Imádom ezt a barokk stílusjegyekkel felöltöztetett városkát, ücsörögni a főterén, korzózni a Duna-parton, igazi mediterrán hangulat árad belőle.

Mivel készülsz az itteni koncertre?

Hat évvel ezelőtt adtunk itt utoljára koncertet a Band-del. A mostani ismét tele lesz vérpezsdítő ritmusokkal, fergeteges gitár-jazztrombita szólókkal, hajunk szála is porzik majd a dinamizmustól! Varázslatos látványvilággal készülünk, zenére komponált lenyűgöző kisfilmekkel, hangulatos animációkkal és az azóta megjelent Sirocco lemezem vezérdalait is bemutatjuk a közkedvelt slágereken túl. Lesz itt életörömmel teli Mozart Bossa Nova stílusban, nosztalgikus blues Csajkovszkij-jal, kubai salsa Paganinivel, filmzene Chopin-nel, lendületes rock Vivaldival. Vendégem lesz a swing nagyhercege is, Gájer Bálint énekes, akivel igazán tombolós blokkokat állítottunk össze.A koncert után pedig dedikálom a lemezeimet!

Egy kézben tartod a Band-et, zeneszerző, producer is vagy. Ez kemény munka, ebben a férfias közegben, egy gyönyörű külsővel ráadásul. A férfiak könnyen elfogadtak téged a pályán, túl a művészeteden? Nem kísértek sztereotípiák? Ha igen, hogyan sikerült feloldanod?

Lenne miről mesélni, könyvet lehetne belőle írni. Egy biztos, legközelebb kipróbálnám, milyen a másik nemnek lenni.

Mire készülsz az idei évben, mik a terveid?

Szépen telik a naptár koncertekkel, s hamarosan összerakom az új lemez teljes koncepcióját, aztán gőzerővel zeneszerzés, stúdiózás. Remélem, hogy az elvesztett külföldi koncerteket is visszakapjuk, ősszel pedig jön a jubileumi turné, aztán zárjuk az évet egy kiadós budapesti koncerttel. De addig még hasítós vitorlázások a Balatonon, s várnak ránk még elmaradt szülinapi nagy utazások! ♦