Gondoljunk (képzeljünk) el egy olyan bolygót a végtelen világegyetemben, ahol a – tegyük fel – legintelligensebb faj élete csupa játék. Ahol az adott faj életének minden alapja a játék. Ez a Föld. Játék. Sokat fogom használni most ezt a szót, nézzék el ezt nekem a szakértő zsurnaliszták. Mert nagyon fontos az emberi viselkedés, egyáltalán az egyetemes emberi létezés működésében. Nézzük meg ezt egy kicsit magasabbról. Sétáljunk fel egy toronyba.
Május 12-éig látható egy csoportos kiállítás a Lyra Könyvesház Torony Galériájában, amelynek a szervezők a Homo Ludens – a játszó ember – címet adták. Ezúttal az ember és a játék kapcsolata került fókuszba. Ami valljuk be, ránk is fér ebben a sokszor nehezen érthető, gyakran igen durva emberi világban. Legtöbbünk elsőre a játékot amolyan gyermekes dolognak tartja. Ám ha távolabb lépünk, azonnal láthatjuk, hogy a játék, mint olyan: szorosan körülveszi, áthatja az életünket. Remek tanulmányok, könyvek szólnak arról, hogy például maga az adott nép, nemzet kultúrája is szorosan kapcsolódik a játékhoz. Valójában gyakorlatilag abból fakad. Mi, emberek nem hiába kötődünk a játékokhoz, ahogy egyébként az állatok sem: fizikai szükségletet elégít ki. A sport, de a zene is játék. A játék tulajdonképpen szabad cselekvés a maga szabályai közt. Nemrég múlt el a húsvéti ünnepkör, és ha ez kapcsán jobban belegondolunk: a játék és az ünnep is szorosan kapcsolódik egymáshoz. Például a locsolkodás is egyfajta játék. Általa kikapcsoljuk a szürke hétköznapokat, valami magasztosabbat élünk meg.
Johann Huizinga holland kultúrtörténész volt az egyik igazi szakértője ennek a témának. Munkáiban a játékra épülő kultúra-elmélettel kapcsolatos téziseit fejtette ki. Szerinte a képzőművészet és a játék kapcsolatában van ugyan némi ellentmondás, hiszen az alkotó ember mégis csak komoly dolgokkal foglalkozik, felelősség „terheli”. Ennek ellenére a játéktényező, mint olyan erősen megfigyelhető a képzőművészeti alkotásokban. Annak a 17 alkotónak a műveiben is, akik a Torony Galériában képviselik egyéni stílusukat, technikájukat a csoportos kiállításon. Végig nézve a tárlatot juthat eszünkbe a gyakran idézett gondolat: „Az életben a játék az egyetlen dolog, ami komoly.”
Elsőként Jess Kinga, a Lyra Könyvesház tulajdonosa, vezetője köszöntötte a résztvevőket és osztotta meg gondolatait. A kiállítás címére utalva arról szólt, hogy a mindennapok is tartalmazzák a szép élet lehetőségeit, ha fogékonyak vagyunk rá. A megnyitó alaphangját aztán Varga Veronika énekes adta meg, aki egyéni előadásmódban tamburabőgővel kísért moldvai népdalokat adott elő. Veronika sem ismeretlen a Váci Napló olvasói számára, hiszen nemrég interjú jelent meg a lapban a Zeneakadémia népi énekművész-tanár mesterszakán végzett művésszel. Aki az éneklés mellett nagybőgőzik, illetve tamburabőgőzik. Illetve, hogy stílszerűek legyünk, sokat JÁTSZIK, ezeken a hangszereken.
Németh Árpád festőművész nyitotta meg a kiállítást. A tárlat választott témáját indokolva elmondta, hogy minden ember felelős saját életéért, életminőségéért. Természetesen ez tudatosságot, folyamatos figyelmet és aktivitást, cselekvési kedvet igényel az egyéntől, igényt a derűs, megelégedett, – ahogy Németh Árpád fogalmazott – játékos pillanatokra. A tevékenységben, az alkotásban, az örömmel végzett munkában a játékösztön van jelen. Erre a gondolatra reflektáltak az alkotók. 17 váci, vagy Vác környéki művész képei szerepelnek a kiállításon. A téma többféle értelmezésben jelent meg az alkotásokon. Németh Árpád kifejtette: volt, aki magát a játékot ábrázolta, volt, aki a néphagyományban jelen lévő alakoskodást hozta példának, viszont legtöbben az élet legszebb játékának, magát az alkotást tartották. Így aztán a sokféleségből kirajzolódott a kiállítás igazi gondolata: – maga az alkotás, az ember elmélyült tevékenysége teljesíti ki igazán az értelmes életet, fejezte be a megnyitóbeszédét a festőművész.
Sokan kutatták már a kreativitás mibenlétét, nevezhetjük ezt életelixírnek is. Hiszen az alkotók a kreatív tevékenység közben jó esetben az úgynevezett flow-állapotba kerülnek. A flow angol szó a pszichológiában és a művészeti szlengben is. Áramlatot, áramlást, folyamot jelent. Bekerülni az úgynevezett áramlásba. A flow-élmény közben azt tapasztaljuk, hogy megszűnik az idő, nem érzünk éhséget, fáradtságot és egyéb külvilági tényezőket, annyira belefeledkezünk a folyamatba, a művészeti tevékenységbe. Maga az elnevezés onnan jön, hogy az alkotás folyamatát úgy értelmezhetjük, mint egy áramlatot, lebegést. Repül az idő. Ahogy gyermekek is mondják a játékra megengedett időre, hogy „Anya, de elrepült az idő!”.
Ne feledjük május 12-éig látható a csoportos kiállítás a Lyra Könyvesház Torony Galériájában, Homo Ludens – a játszó ember – címmel. Nézzük, játsszunk, lebegjünk velük. ♦
