Versektől volt hangos a váci főtér a magyar költészet napján

Újból egy zenés performansszal ünnepelte meg a magyar költészet napját Balkay László. Kocsis Györggyel kiegészülve, idén is a Fehérek temploma előtt adott elő pár versfeldolgozást az arra járó embereknek, akik amellett, hogy meghallgathatták a két zenészt, el is szavalhatták kedvenc költeményüket a megjelentek előtt.

József Attilának a születésnapja már hosszú évek óta egyben a magyar költészetnek az emléknapja is. Április 11-én így korábbi költőnkre emlékezve, illetve a hazai irodalom nagyjai előtt tisztelegve eleveníthetjük fel magunkban a hajdani irodalomórák tapasztalatait. Az emberek országszerte, különféle felületeken szembetalálkozhatnak a magyar költészetnek a klasszikusaival vagy kortárs lírikusoknak a szerzeményeivel. Elég ehhez rákattintani valamelyik internetes böngészőre, bekapcsolni a tévét vagy kimenni az utcára, ahol akár helyi zenészekkel is összefuthatunk, akik a járókelőkkel együtt éppen költemények megzenésített előadásával emlékeznek meg ennek a napnak az alkalmából. Legalábbis Vácon ez a helyzet.

Balkay László, Vácon élő alkotóművész, immáron második alkalommal tartott egy nyitott megemlékezést a főtéren, a Fehérek temploma előtt, ez alkalommal Kocsis Györggyel az oldalán. Zenei repertoárjuk tartalmazott régi és kortárs versfeldolgozásokat egyaránt. Bárki csatlakozhatott hozzájuk délelőtt és elmondhatott egy szívéhez közel álló költeményt. Voltak, akik éltek is a lehetőséggel és a rövid zenés előadás után együtt szavalhattak a zenészekkel.

„Eddig bárhol jártam a világon, mindenhol tartottam az arra járó embereknek a költészet napjának a tiszteletére „Útravalóul egy vers” címmel egy rövid zenés performanszot. Tavaly, a pandémia kellős közepén, éppen vasárnapra esett ez a nap és a váci főtéren tartottam meg ezt a kis ünnepi megemlékezést. A kirándulók, járókelők pedig itt ültek a kőkávák szélein maszkban és hallgatták, illetve nagyon élvezték ezt a kis zenés műsort. Így úgy gondoltam ebből egy hagyományt kellene teremteni és idén Kocsis György kollégámmal, barátommal kiegészülve már második alkalommal emlékeztünk meg az erre sétálókkal közösen”- nyilatkozta Balkay László a Váci Naplónak a rövid performanszot követően. Majd a zene és a költészet kapcsolatára is kitért, amiknek az összevonásával az emberekhez szeretnék közelebb hozni ezeket a műveket.

„Történelmileg a dal és a vers egy és ugyanaz volt. Közös tőről fakadt, csak később az évszázadok alatt vált ketté. De a versnek a szimbóluma, mind a mai napig a líra, ami egy görög hangszer. Szavaltak és rögtönözték ritmikusan a verset, valamint mellé a zenei aláfestést. A zene az nagyon fontos a lelkünknek: egy ősi bennünk rejlő önkifejezési mód. Amikor nem tudunk valamit szavakba önteni, akkor elkezdünk dudorászni, dalolni. Tehát a vers párosítva egy nagyon szép dallal könnyebben emészthető és jót tesz a léleknek is” – fogalmazott a két előadó. ♦