DOM restaurálás: „Foggal-körömmel” igyekeznek feltárni az eredeti architektúrafestést

Városunk egyik legfőbb nevezetessége, – a helyiek által leginkább csak szimplán DOM-ként vagy Nagytemplomként emlegetett – Nagyboldogasszony-székesegyház valamennyi váci ember szívéhez közel áll. Mindenki számára egy jól ismert igazodási pont a belváros szívében, amire büszke lehet és aminek, ha csak pár másodperc erejéig is, de elmélázhat a monumentálisán, valahányszor elhalad mellette. Így közel egy éve kevesen lehettek azok, akik ne kapták volna fel a fejüket arra az örömteli hírre, miszerint négymilliárd forintos állami támogatással restaurálják, korszerűsítik, valamint megújítják a településnek ezt az ékességét. Ezekbe a munkálatokba engedtek egy kis betekintést a sajtó képviselőinek hétfőn délután, aminek az alkalmával Marton Zsolt, a Váci egyházmegye püspöke köszöntötte a megjelenteket.

„Az az ajándék, illetve öröm ért bennünket egy éve, hogy elindultak a templom restaurálási munkálatai. Egészen pontosan 2021 május közepétől. Mivel nemzeti-kulturális kincsről van szó, az épület nemcsak a váci egyházmegyéé, hanem a váciaké, valamint az egész országé és a nemzeté. 250 éves lesz idén októberben a székesegyház. Ezért is örültünk annak, hogy kaptunk állami támogatást, forrást és el tudtak indulni a szakszerű restaurálási munkálatok. Nagyon nagy hála, köszönet és öröm van a szívemben a szakemberek felé, hogy nem csak szakértelemmel, de szívvel is végzik a dolgukat. Talán még ők se látták a legelején, milyen rengeteg munka ez” – fogalmazott Marton Zsolt, akinek az izgatottságát és örömét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az állványzatokon való körbevezetés során is végig arról beszélgetett a jelenlévőkkel, hogy reméli mindenki elámul majd attól a látványtól, amit a kész székesegyház fog nyújtani.

A már magában nem mindennapi élménnyel kecsegtető, egészen a templom kupolájáig tartó túra során pedig Velledits Lajos kalauzolt el bennünket a restaurátorok világába. Írásban talán nem is lehetséges átadni azt a lelkesedést, amivel a munkálatokat irányító szakember jó hangulatban beszámolt nekünk minden apró részletről. Őt hallgatva az embernek olyan érzése volt, hogy ő biztosan ismeri a Nagytemplomnak minden egyes rejtett zugát és bármikor, bárkit képes lenne felvilágosítani az épülettel kapcsolatos összes elképzelhető háttér információról. Mint megtudtuk tőle, a legfőbb és egyben a legnehezebb feladatuk az, hogy kijavítsák a második világháború alatt hibásan és hanyag módon elvégzett állagmegóvási munkákat. „Foggal-körömmel” igyekeznek feltárni az eredeti architektúrafestést.

„Nagyon nehéz munka ez, mivel a ’42-’44-ben végzett festés azzal indult, hogy két váci szobafestő egy nagyon goromba, vastag mészréteget kent ezekre a felületekre, amit csak kínkeservesen tudtunk leszedni – mondta a vezető restaurátor. – Nevezetesen Varga József és Halmos Jenő voltak a szobafestők, akik bár a szerződésükben mindenféle jót ígértek, de a 200 éves elkoszolódott és több kopással rendelkező felületre egyszerűen ráfestettek vagy rámeszeltek. Helyenként a mészbe még gipszet is kevertek, hogy még tartósabb legyen. Ennek az eltávolítása a legnagyobb feladat, de nem minden került elő teljes épségében, sajnálatos módon.”

A körbevezetés során megtudtuk, hogy jelenleg 14-en munkálkodnak a székesegyházon, köztük olyan tehetséggel, aki már lassan 20 éve dolgozik együtt Velledits Lajossal különféle projekteken. De többen érkeztek például a Magyar Képzőművészeti Egyetemről is. Lajos bácsi pedig reméli, hogy még sok fiatal fog melléjük szegődni, hiszen 20-ig szeretné feltornászni a létszámot. A jelenlegi jóslatok szerint, részben a nem várt plusz elvégzendő feladatok miatt, 2023 végén fejeződhetnek be csak a munkálatok. De Marton Zsolt elmondta, ő nem sietteti a folyamatot, számára a legfontosabb az, hogy a lehető legjobb és legszebb minőségében adhassák majd át a megújult épületet. ♦