Nagy változások az idén 25. születésnapját ünneplő Fónay – HUMÁNIA – Társulatnál

Az idén, 2022-ben lesz 25 éves a Fónay -HUMÁNIA- Társulat. Két nagy dologgal készülnek az idén: egy színdarabbal, ami a kezdetektől egészen 2021-ig bemutatja a Fónaynak, illetve általuk alapított színháznak az életét. A darabot Karánsebessy Balázs írta és Kopetty Lia, valamint Kautzky Ervin szemén keresztül fogják bemutatni a társulat történetét. A másik, hogy Góczán Zsolt a társulat alapítója átadja helyét a vezetői székben Koren Gábornak.

„Úgy döntöttem, hogy ez a negyed évszázad lezárható, elengedhető a részemről és szeretném, hogy ha a fiatalok kapnának teret és ők vinnék tovább Lia és Ervin eszmeiségét. Hogy miért? Sok mindenre rájöttem az elmúlt évek alatt a színház kapcsán is. Rájöttem arra, hogy én mindig egy létrehozó ember vagyok, ez világéletemben így volt. Megcsináltam valamit és mindig ott maradtam, ez soha nem volt jó. Nem tudtam elengedni, és most jöttem rá igazából, hogy a jó Isten engem azért teremtett a Fónay élére is, hogy megcsináljam, de már rég el kellett volna engednem az egészet. Ragaszkodtam hozzá, hogy miért, nem tudom, még keresem erre a választ. Ugyanúgy Fónay rajongó maradok és támogatom őket, de most már nem szeretném én irányítani, mert nem biztos, hogy jól csináltam az irányítást az elmúlt 25 év alatt. Háttérbe vonulok, de ott vagyok és bármi van, tudok segíteni, mert a Fónay, ugyanúgy, mint a Váci Dunakanyar Színház a saját gyermekem és a gyermekemet nem fogom magára hagyni” – mondja Góczán Zsolt.

Koren Gábor egészen fiatalon lett oszlopos tagja a társulatnak, jelenleg is a szakmában is dolgozik.

„2002-ben csatlakoztam még gimisként a csapathoz és több mint 9 évet, a Fónay fénykorát sikerült megélnem. Elég sokat játszottunk vidéken, elég sokat a Madách Színházban, folyamatosan darabokat készítettünk Ervin és Lia tanításai alapján „szívtuk” magunkba a színházat. Egy nagyon jó időszak volt, és azt gondolom, hogy a legtöbbünknek, akik részt vettek ebben, azoknak nagyon jó útravaló volt ez a jövőre nézve. Ahogy Lia mondta mindig: nem kell színésznek lenni, sőt, ne is legyél színész, de ha egy olyan értékrendet magadra tudsz húzni, amivel boldogulsz az élet más területén, akkor már megérte együtt lenni és együtt játszani” – mondja.

A nagy csapat azóta már felbomlott, mindenki elment a világ sok-sok tájára, valaki ott is maradt, talán hazajön, valaki már hazajött – teszi hozzá. A legtöbben azonban maradtak a pályán. Ő is, igaz egy kis kitérővel, most azonban a váci színháznak a műszaki vezetőjeként tevékenykedik.

A színjátszó kör 1997. augusztus 31-én, a váci református egyház ifjúsági közösségéből alakult ki, de több ember tanácsára elhagyták ezt a nevet és felvették Fónay Márta nevét, aki váci születésű színész volt.

„Szerintem közel ezer ember megfordult a társulatnál a 25 év alatt, amelyt már 6 éves koromban megálmodtam. Már akkor kitaláltam, hogy én színházat akarok csinálni a mozi épületéből. Utána ezt elvetettem és a Fónaynál kezdtem azt érezni, hogy ezt meg kell valósítani. A társulat adta az alapokat, s jött egy lehetőség, hogy vegyük át az épületet. Először a Fónay foglalta el, mi próbáltunk ott, a Fónaysok tették rendbe. Megkerestem a városvezetést, hogy mit szólnának hozzá, ha csinálnánk egy színházat. Onnantól kezdve már ismert a történet” – emlékszik vissza a kezdetekre Góczán Zsolt.

Az elején még ő rendezte a darabokat, majd amikor már eljutott oda a társulat, akkor szakemberek segítségét kérte.

„Először Rudolf Pétert kértem fel és utána Székelyhidi Ferenc, a művelődési központ munkatársa javasolta Kopetty Liáékat Zebegényben” – meséli.

Kopetty Liával és Kautzky Ervinnel dolgozott együtt Ruzicska László művészeti vezető és színművész

még tanársegédként, aki aztán később már, mint tanár segítette a társulatot.

„A Fónay Márta Amatőr Színjátszó Egyesületnek a története, olyan talán, mint ez a barokk főtér, hogy állandóan hozzáépítünk, ráépítünk, átalakítunk és azt hiszem 25 év után mi is most egy ilyen átalakulásban vagyunk. Az alapok megvannak, minden csodaszép és csodajó, de kíváncsian várom én is, hogy Gábor, mint ennek az egyesületnek az új hajóskapitánya merre fele fogja irányítani ezt a mi hajónkat. Kopetty Lia és Kautzky Ervin iskolája egy biztos alapot adott, mert tőlük tanultam. Egy biztos alapra jó építeni, viszont, amit kultúrának, vagy színházkultúrának nevezünk egy hatalmas nagy fa, ami nagyon sokfele tud ágazni és minél szerteágazóbb lesz, annál gyönyörűbb” – mondta Ruzicska László.

Koren Gábor a terveivel kapcsolatban elmondta még: azt szeretné, ha szeretnék az emberek a színházat. Ezért szeretnének újra egy erős csapatot összerakni, akik a társulaton belül, közösen alkotnak majd. Várják az ifjakat és a felnőtteket is, olyanokat, akik szívesen lennének tagjai a közösségnek, és akik szeretnék megtanulni ennek a mesterségnek a csínját. ♦