Amikor, az eső után Deákváron úgy érezzük, a túlpartra születni kell

Nagyon száraz ez az év (is). Olyan, mintha az esőnek csak néha jutna eszébe, hogy esnie kellene és ilyenkor nagy hirtelen fél óra alatt le is szakad az a mennyiség, aminek szép csendben egy egész nap kellene hullania.

Ilyenkor kell itt a Híradó tér környékén, és Deákvár mélyebb pontjain gumicsizmában elindulni dolgozni. Mert a félórás eső az egész Híradó teret és a közeli utcákat elárasztja úgy, hogy a környéknek egy elhanyagolt velencei fílinget kölcsönöz, ahol hiába keressük a sóhajok hídját hogy átkeljünk a nagy vízen. „A túl partra születni kell”, ahogyan azt a csigák szokták mondani. ilyenkor az ember annyit tehet, hogy kivárja, amíg elfolyik a víz és a hordalékon keresztül dagonyázva keresi a köveket, amiken szökdelve elérheti a szárazabb részeket. Persze a gépkocsik nem olyan félősek mint a gyalogosok. A merészebbeket már az egybefüggő víztükör sem riasztja vissza. Az „anyatankok” két oldalra fröccsenő vízfüggöny kíséretében viszik féltve őrzött gyerekeiket az iskolába, (akiknek van úgy, hogy különben több száz métert kellene maguktól megtenniük gyalog). Gyalogosnak lenni ilyenkor tényleg nem hálás dolog, mert akiket a terepjárók oldalba zuhanyoznak, azok mehetnek haza váltóruhát keresni és kezdhetik újra a nagy utat az Újhegyi csatornán.

Persze mindent lehet az időjárásra fogni, mint ahogy az év végi havazást szoktuk, ami minden évben rendszeresen, mégis váratlanul tör ránk. Így vagyunk az esőzésekkel is, amik egyre gyakoribbak és egyre nagyobb erejűek. És ez elég is ahhoz, hogy széttárjuk a kezeinket és ne történjen semmi. Az alagutak és a város mélyebb részeinek eláradása nem új keletű, csak mostanában gyakoribbak. Ezért ezekre készülni kellene.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!