Élete a futball – játékosként, rendezőként és játékvezetőként is

A 67 éves Hegedűs Jánost korábban már megismerhették lapunkban a Reménység Sportegyesület Galamb-szakosztályának korábbi elnökeként. Hegedűs életét azonban még ennél is jobban átszövi a labdarúgás, hiszen játékosként, mérkőzések rendezőjeként, játékvezetőként, sőt, még edzőként is gyakorlatilag az egész életét a magyar futballban töltötte. Erről az oldaláról eddig nem sokat tudhattunk meg, így itt az ideje megismerni ebbéli tevékenységét – amely a sok pozitív élmény mellett egy negatív emléket is tartalmaz.

„Az első futballélményem 1967-hez kötődik, amikor a váci stadionavató mérkőzésen (Vác–Magyar Válogatott 1–5) a válogatott sztárja, Farkas Jancsi nekem passzolta a labdát – kezdte a Váci Naplónak az emlékek felidézését Hegedűs János. – Én a pálya szélén álltam gyermek szurkolóként. Három évvel később aztán le akartak igazolni a Váci Vasutas SE-be, de édesanyám nem engedte, aztán egy évvel később Bozori Imrével mégis lementünk és szerződtettek. Négy évig fociztam a csapatban (csapattársam volt többek között Belák Gyula, Hornok Ferenc, ifj. Bálint János), az U19-es együttesig végigjártam a ranglétrát és ez utóbbi gárdával a bajnokságot is megnyertük!

Váci Vasutas 1974-es Bajnokcsapat tagjai

Ezt követően fél évet a DCM gyári csapatában futballoztam, majd következett a Váci Híradás, ahol a második csapattal egymás után három bajnokságban diadalmaskodtunk. De be kellett vonulnom katonának Nagykanizsára, ahol a helyi együttesben, az NB III-as pontvadászatban szerepeltem. A katonaságnál később megismerkedtem Várhidi Péterrel (a későbbi szövetségi kapitánnyal) Adyligeten, vele jó barátságba kerültem, ami a mai napig tart (képünkön). Sajnos 26–27 évesen a sérülések miatt abba kellett hagynom a felnőtt futballt, de 32 esztendősen már a váci öregfiúk-csapatban futballoztam, többek között Burzi Istvánnal.”

Hegedűs János a futballozás után aztán a pályák mellett és a bejáratoknál is elkezdett „szolgálatot teljesíteni” – immáron majdnem negyven éve és ezt a mai napig nem tudja abbahagyni…

Jegyszedőként, jegykezelőként kezdtem 1982-ben rendezői pályafutásomat Újpesten – idézte fel. – A 80-as évek végén aztán Bálint János segítségével Vácra kerültem; Belák Gyuláék kerestek rendezőt, ekkor Tóth Mihály volt a főrendező. Idővel megszereztem a szükséges végzettségeket, a vagyonőrit, illetve a sportrendezvény-biztosításit is, és több helyen dolgoztam – Tóth Mihály közreműködésével később Újpesten, a Vasasnál és a BVSC-nél rendezősködtem, illetve a Tüskecsarnokban vízilabda és jégkorongmeccseken tevékenykedtem. A Groupama Arénában más jellegű rendezvények biztosításán is dolgoztam. Három évvel ezelőtt aztán megkeresett Ofella Zoltán elnök Hatvanból, így a Heves megyeieknél azóta főrendezőként dolgozom – Vácról járunk át csapatommal, Zachár Zoltánnal, Sziebig Sándorral és Nagy Józseffel. Természetesen a legtöbb időt Vácott töltöttem el rendezőként, összesen 28 esztendőt és örömteli, hogy tavaly óta ismét tevékenykedhetek a váci stadionban is.

Emlékezetes mérkőzések biztosításából volt bőven része Hegedűs Jánosnak – mind pozitív, mind negatív értelemben…

A legnagyobb élmény a ’94-es váci bajnokcsapat meccsein való közreműködés és igazi meglepetés – sőt, „bónusz” – volt akkor, hogy Csank Jánost és László Attilát a bajnoki cím ünneplése során én fuvarozhattam a Duna-parti tűzijátékra. Emlékezetes, hogy a 2003-as Újpest FC–Paris Saint Germain nemzetközi kupameccsen a labdát én vittem a kezdőkörbe több ezer néző előtt. Azonban a balhés mérkőzések sem kerültek el – 2004-ben a Vác–DVTK NB I/B-s találkozó botránya miatt többen rajtam, mint főrendezőn akarták elverni a port. Akkor történt az a sajnálatos eset, hogy a meccs lefújása után az ünnepelni – vagy balhézni – akaró több száz diósgyőri szurkoló berohant a pályára – a kollégák nem tudták feltartóztatni őket – és a klubház előtt Vitelki Zoltán vendégjátékos belecsapott az üvegbe, a lehulló szilánkok pedig a lent álló rendőr ütőerét elvágták; én egy méterre álltam az esettől! Akkor most tisztáznám, hogy a Tenkes Security munkatársai voltak képtelenek megállítani a klubházba rohanó vendégdrukkereket! Én máig nem érzem saját kudarcomnak a történteket, amit tudtam, emberileg és fizikálisan megtettem.

A rendezőséggel párhuzamosan Hegedűs János sokáig játékvezetőként is tevékenykedett. 2000-ben labdarúgó-játékvezetői diplomát szerzett, és 15 éven át, 2015-ig felnőtt és utánpótlás-meccseken bíráskodott. Sőt, előtte edzősködött nyolc éven keresztül a Váci Reménység utánpótlás-csapatainál is.

Főképpen Pest megyei meccseken és utánpótlás találkozón fújtam a sípot, de több gálameccs is akadt, amelyen szerepet kaptam emlékezett Hegedűs. – 2009-ben a Vác ’94–Vác FC mérkőzésen lengettem partjelzőként, 2005-ben Siófokon az Újpest–Feyenoord barátságos találkozón negyedik játékvezetőként működtem közre Kassai Viktor felkérésére, az Elektromos-pályán pedig a Volán–Színészválogatott gálameccset fújhattam. Több elismerésben részesültem, kiemelkedik a Varjú Gyula-díj 2011-ben, ami a váci körzet legjobb bírójának jár, illetve a Mundi Zoltán-díj, amit a PMLSZ döntése alapján kaptam meg. Előtte pedig az edzősködésbe is belekóstoltam, a Váci Reménység serdülő- és ificsapatainál dolgozva.

Hegedűs János egészségügyileg nehéz időszakon esett át, de egészségi állapotától függően a rendezősködést a továbbiakban is folytatni akarja.

Amíg bírom, csinálom! – szögezte le. – A futball az életem, nem tudok elszakadni tőle. Gyűjteményem is van a váci futball történetéről, ezt ápolom és a labdarúgás közegében érzem jól magam!” ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments