„Munkáért lakhatást” – Ezzel az elgondolással indított programot két váci önkormányzati képviselő, Rozmaring Sándor és Molnár Nándor. Ennek a lényege pedig, hogy a munka világába visszavezessenek olyan személyeket, akik a városi hajléktalanszállón kénytelenek élni. A helyi politikusok megkeresték ezzel a kezdeményezéssel Járja Andreát, a Váci Család- és Gyermekjóléti Központ vezetőjét, akinek a segítségével mostanra négy személyt sikerült a bejelentett foglalkoztatottak körébe juttatni.
Az emberek fejében sok esetben elsőre a meglehetősen negatív sztereotípiák szoktak felidéződni, hogyha a hajléktalanok kerülnek szóba. A társadalomból már végletesen kiszakadt, a civilizált életformának jeleit se mutató sanyarú sorsú emberek jelennek meg a szemük előtt, akikről úgy szokás vélekedni, hogy talán már nem is lehetséges őket visszavezetni a normális viszonyok közé. Azonban mindig találni számos olyan ellenpéldát is, amikor egy fedél nélküli életre kényszerülő ember mindent megtesz annak az érdekében, hogy talpra tudjon állni és vissza tudjon térni akár korábbi életszínvonalához is. Ezeknek a rászoruló embereknek szeretnének segítséget nyújtani a „Munkáért lakhatást” program kezdeményezői. Eddigi eredményeikről, valamint magáról az ötletről Kegyes Zoltán kérdezte Rozmaring Sándor képviselőt és Járja Andreát, a Váci Család- és Gyermekjóléti Központ vezetőjét az ESTV Nagyító című hírháttér műsorában.
„Több éve egy hajléktalan kollégám dolgozik a város érdekében a kertészeti ágazatban és közmegelégedéssel végzi a munkáját. Tulajdonképpen innen indult a gondolat. […] A városfejlesztőnek nem volt olyan feladatellátása, amely például a Március 15. tér rendtartását előirányozta volna. Nem volt erre munkatársuk, de ezt megoldottuk a kollegák felvételével. Én ezt nem éreztem kényszernek: meglátogattam a kollégákat és tetszett nekik a gondolat. Április elsejétől bele is vágtak ebbe a tevékenységbe és ahogy én látom, azóta a főtérnek jelentősen megújult a külleme” – kezdte meg a beszélgetést Rozmaring Sándor. Majd Járja Andrea folytatta ezt a gondolatmenetet azzal, hogy elmondta: nagyon örültek ennek a megkeresésnek, hiszen ez egy hatalmas lehetőséget jelent a dolgozni vágyó hajléktalanoknak.
„Nagyon nehéz ezeknek az embereknek, akik ebben a kirekesztődött helyzetben vannak munkába állni. Nagyon sok stigmatizáció éri őket, hiszen mikor valaki bemutatkozik egy munkahelyen és azzal indít, hogy hajléktalan, akkor mögé teszik azokat nehézségeket, miszerint akkor ő biztosan alkoholista vagy olyan dolgokat fog csinálni, ami miatt már holnap nem jöhet munkába. Így nagyon nehéz a munka világába visszailleszteni őket és nagyon nagy háttérsegítség szükséges. Ezt kaptuk meg a városfejlesztő részéről: esélyt adtak ezeknek az embereknek” – mondta az igazgató.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy ez a lehetőség már csak azért is hasznos mindkét fél számára, mivel nincsen elég munkaerő például a főtér és a Duna-part rendben tartására se. A pénzügyi fedezete eddig is meg lett volna ilyen jellegű feladat megfizetésére, de nem volt erre jelentkező, hiszen mint a Rozmaring Sándor is elmondta, nagyon alacsony a társadalmi megbecsülése ennek a munkának. Az utcaseprő állás degradáló jelzőként szolgál sok esetben.
Járja Andrea hozzátette: heten indultak el a programban és jelenleg négyen már munkába is állhattak. Leginkább férfiak voltak azok, akik jelentkeztek, illetve egy hölgy van még a csapatban. Ők mind aktív korúak, akiknek még tényleg helyük van a munka világában. De véleménye szerint az a legfontosabb, hogy ezek az emberek így újra hasznosnak érzik magukat.
„Egy olyan helyzetbe kell belecsöppenniük, amitől már elszoktak, annak okán, hogy nem is volt nagyon lehetőségük visszakerülni. Beszélgettünk ezekkel a dolgozókkal, akik immáron mindennap megfogják a munkaruhájukat és munkába állnak, hogy mit éreznek most, hogy már eltelt így két-három hónap? És elmondja mindegyik külön-külön, hogy hasznosnak érzik magukat, ők is valakik lettek. Nőtt az önbecsülésük, önbizalmuk és amit meg tudnak, fogalmazni, hogy ebből a bérből tudnak takarékoskodni, amit talán a legnehezebb elérni egy átlag dolgozó embernek is. Azt gondolom, hogy a lehető legjobb úton indultunk el ezzel a négy emberrel.”
A program résztvevői minimálbérért dolgoznak és egy egészségügyi vizsgálatot követően kerültek hivatalosan is állományba. A városfejlesztőnél továbbra is nyitottak a munkaerő felvétel felé: legyen az egy átlag munkavállaló vagy akár hajléktalan ember. ♦