Világbajnok lett a Vácon edző anyuka
Valószínűleg a legtöbbünknek van némi elképzelése arról, hogy mik is azok a testépítő versenyek. Ha egy beszélgetés során felvetődik ez a téma, lelki szemeink előtt egyből megjelennek azok a rendezvények, amik során a színpadra kidolgozott testű férfiakat, illetve hölgyeket szólítanak ki, hogy aztán bemutassák a közönségnek a hosszú évek kemény munkájával magukra szedett izomzatukat. Arról viszont már kevesebb elképzelése lehet egy laikus embernek, hogy mivel jár ez az életmód, valamint, hogy hogyan néz ki egy ilyen verseny a sportolók szemszögéből. Ahhoz, hogy ezt az oldalt is jobban megismerhessük, Ocsovszkyné Petrov Katalin, a váci Royal Fintess világbajnoka sietett a segítségünkre.
Mint megtudtuk Katalintól, ebben a sportban is – mint szinte bármelyik másikban – kvalifikációval lehet kijutni nemzetközi versenyekre. Így volt ez az IBFF (International Bodybuilding and Fitness Federation) június 4-én megrendezett világbajnokságán is a szlovéniai Koperben. Abba pedig, hogy egy ilyen rangos versenyt megelőzően hogyan néznek ki az előkészületek és egy testépítő hogyan él meg egy ilyen eseményt, személyesen a Royal Fintess versenyzője engedett nekünk betekintést.
„A versenyre való kijutást mi egyénileg oldottuk meg. Ocsovszky Tiborral, a felkészítő edzőmmel és táplálkozási tanácsadómmal, illetve a 13 éves lányommal, Leilával pénteken hajnalban indultunk el a saját autónkkal, hogy még időben megérkezzünk az aznapi regisztrációra a verseny helyszínén. 3 kategóriába nevezhettem, de csak kettőben indultunk. Itt a regisztrációnál foglaltuk le a barnítás és a smink időpontjait, amit én minden versenyen szeretek viszonylag hamar letudni, hogy legyen lehetőség és idő a pihenésre a színpadig. Szombaton reggel 6:00-kor már a sminkesnél kezdtem, majd 8:30-ra volt a barnításra időpontom. Ezután már csak a töltésre és a pihenésre kellett koncentrálnom.”
Amikor a profi sportolókat figyeljük, miközben próbálják a maximumot nyújtani, sokszor bele se gondolunk abba, hogy a színfalak mögött ők hogyan élhetik át az adott eseményt. Pedig az ilyenkor kapott utolsó instrukciók sorsdöntőek is lehetnek. Ezt Katalin is csak megerősíteni tudta, amikor megosztotta velünk azt, mennyire sokat jelentett neki, hogy a férje és a lánya is ott lehettek vele. Elmondása szerint a párja az, aki a legjobban átlátja a formája alakulását, a töltés idejét és mindent, amit Ő neki kellene figyelnie, ha szerettei nem lennének végig mellette.
„Az első kategóriában körülbelül 13:15-kor voltam színpadon, ez volt a Miss Fitness over 40, melyben egy elég erős mezőnyben szereztem meg a 2. helyezést. Mindez nem csak azért volt hatalmas öröm, mert egy világbajnoki 2. hely már az enyém, hanem azért is, mert így abban a Miss Fitness kategóriában is színpadra állhattam később, amire igazán készültünk. Szerencsére meg is lett az eredménye, mert ebben lettem a szövetségnél világbajnok. Ezzel pedig lehetőségem lett az abszolút bajnoki cím elnyeréséért is színpadra állni, ami a kategória győztesek „küzdelme” a profi kártya elnyeréséért. Az abszolút bajnok választásánál végül 1 ponttal maradtam le az első helyről, de ezt már egyáltalán nem bántam, mert a profi kártya most nem volt cél.”
Ezekből is látszik, hogy aki Katalinhoz hasonló szinten szeretne a testépítéssel foglalkozni annak rengeteg időt és energiát kell befektetnie. El is elmondta, ő 2019 őszétől készült és indult el folyamatosan különböző versenyeken, hogy egy nap elérhesse ezt a sikert. Ez pedig sok áldozattal járt.
„A férjem már az idei tavaszi szezont ki szerette volna hagyni, mert már tavaly ősszel látta rajtam, azt a kimerültséget fizikailag és mentálisan, amit én még akkor fel sem fogtam. Őszintén szólva ez volt az eddigi összes felkészülésem közül a legnehezebb, a legszigorúbb diétával és edzéstervekkel, mert valahogy a testem már nem akarta azt, amit eddig. […] A szénhidrát megvonás miatt ingerlékenyebb, fáradtabb minden versenyző, de ezeket a számomra sokszor fel sem tűnő helyzeteket Ő mindig tökéletesen kezelte. Az étrendem kivitelezésében pedig óriási segítség még nekem az imádott anyósom, Márti, aki minden egyes felkészülésemhez rendületlenül készíti el az ételeimet. Nélküle nem is tudom hogyan oldanám meg. Mindig követi és figyeli, hogy mikor mit hogyan kell ennem, szinte már jobban tudja az étrendemet, mint én.”
De a családja mellett a munkahelyétől, valamint az edzőtermétől is maximális támogatást kapott mindig. Sokat kellett otthonról dolgoznia és a verseny előtti héten már tényleg csak akkor keresték, ha valami olyan teendő akadt, amihez mindenképp egyeztetni kellett. Emellett pedig folyamatosan érdeklődtek azután, hogy hogyan bírja a felkészülést és biztatták.
„A sokszor lehetetlennek tűnő időpontokra eső edzéseimben a Royal Fitness vezetőjétől, Klein Pistitől kaptam hatalmas támogatást. Ő tette lehetővé, hogy ha máshogy nem tudtuk megoldani, akkor akár nyitás előtt már a teremben kezdhettem a napot, hogy letudjam a reggeli edzésemet. A színpadi mozgás elsajátítását már évek óta Csiliga Renitől tanulom, de a számomra új kategória pózolásában, illetve az egyperces rutin koreográfiájának az összeállításában most a Lantos Johnny Póz Stúdióban Lantos Johnny és Tar Eszter voltak a segítőim, akik maximálisan rám szabták a koreográfiát, amihez a verseny aerobicos múltamból vettünk ihletet és egyszerűen imádtam azt az egy percet.”
Az alapos felkészülés és a megfelelő háttér mellett viszont ezen a szinten elengedhetetlen az a mentalitás, amivel Katalin is hozzááll a versenyzéshez. Nekünk is elmondta, hogy a mai napig nagyon szereti ezeket a megmérettetéseket és imád a színpadon lenni. Mint hozzátette: Ilyenkor még mindig tele van adrenalinnal és alig várja, hogy a helyszínen legyen és induljon a nap. Ő egy maximalista ember minden területen, így saját magától mindig minimum 150 %-ot vár el és igyekszik eszerint helytállni.
„Nekem a sport és a versenysport már gyerek koromtól az életem szerves része kisebb-nagyobb megszakításokkal. De ez mindig inkább egy menedék, egy feszültségoldás, illetve szerelem volt. […] Az biztos, hogy hatalmas visszacsatolás ez a világbajnoki cím, hiszen azt igazolja, hogy jó irányba haladunk a versenyfelkészülések terén. Én annak örülnék, ha ezekből a sikerekből, minden szakmabeli, aki kísér az utamon profitálna, hiszen egy ilyen felkészülés abszolút csapatmunka. Kell minden edzőnek, illetve oktatónak a tudása, akik körbe vesznek és persze a felkészüléshez a helyszínek, amik nélkül megint csak nem menne.” ♦