Kétségtelen, hogy a zongora az egyik legnépszerűbb, legismertebb találmánya az emberiségnek. Biztos nem gondolta volna a 18. század elején Bartolomeo Cristofori – hangszerész Páduából, amikor arra gondolt, ideje lesz fejleszteni az addigra már népszerű csembalón -, hogy micsoda korszakalkotó hangszert hozott létre. Mennyivel előrébb tartana az emberiség, ha a temérdek pénzt és energiát nem fegyverekre, tehát saját fajtájának az irtására fordítaná, hanem például új hangszerek feltalálására, fejlesztésére. Mert a színvonalas komolyzene felemeli az embert, nem készteti agresszióra. Hallgassunk meg például egy szelíd Chopin etűdöt, a zongora léleksimogató dallamait. Vagy egy dinamikus Liszt Ferenc zongoraművet. A zongora az emberi lélek meghosszabbítása. Ahogy a szavak, a nyelvek is. A zongora egy varázslatos hangszer, amely segítségével megfogalmazhatóak, kifejezhetőek a szavakon túli szférák. Általa az érzelmek tulajdonképpen még mélyebben, még árnyaltabban ábrázolhatóak.
A zongoristák más miatt is különleges emberek. Ugyanis egy kutatás szerint nem ugyanúgy futnak az ingerületek az idegsejtek között a zongoristák agyában, ahogy egy olyan emberében, aki sohasem zongorázott. A szakemberek szerint a zongorajáték mindkét agyféltekét egyformán igénybe veszi. Mindkét kéz motorikusan kiegyensúlyozott, stílszerűen: „összehangolt” mozgására van szükség. Nézzék el nekem az olvasók a zongorával kapcsolatos esetleges elfogultságomat: magam is sokat zongoráztam gyerek- és ifjú koromban.
Számos olyan komolyzenei elismerés, díj, ösztöndíj van, amelyek méltó módon járulnak hozzá az adott tehetség további fejlődéséhez. Aki kicsit is ismeri a hazai komolyzenei, azon belül a zongorista világot, biztosan tudja, ki volt Kocsis Zoltán. A 2016-ban elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója, érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja volt. A Kocsis-Hauser Alapítvány melyet 1989-ben Kocsis Zoltán és Hauser Adrienne zongoraművész alapított tehetséges fiatalok támogatására, 2022-ben Kocsis Zoltán-díjat és Zenei Tehetség-ösztöndíjat alapított a művész tiszteletére és szellemi örökségének megőrzésére. Ahogy azt megtudtam, a Kocsis Zoltán-díjat zongora és kamarazene kategóriában lehet elnyerni. A díjak mellett az alapítvány Zenei Tehetség-ösztöndíjat is létrehoz, amely évente egy klasszikus hangszeren játszó fiatalnak adható. Ami itt nekünk most érdekes, az a zongora kategória.
A pályázat kétfordulós volt, az első fordulóban videóanyagok beküldését várta a kuratórium, amelyek alapján kiválasztották a második, élő fordulóba továbbjutó zongoristákat. Május 23–24-én rendezték meg a Zeneakadémián a Kocsis Zoltán-díj élő fordulóját, ahol a Vácon élő Pellet Sebestyén és a szintén zongorista Magyar Valentin megosztva nyerte el a díjat. Az ünnepélyes díjátadó és gálakoncert június 12-én a Zeneakadémia Solti Termében kerül megrendezésre. A váci kötődésű Pellet Sebestyén zongoraművészt kérdeztem a díj kapcsán.
Az átlagos mai fiatalok nagyobb része a könnyűzene felé húz, kevesebben vannak azok, akik a komolyzene irányába fordulnak. Főleg azokból van kevesebb, akik tehetségüket felismerve, kihasználva, kamatoztatva komoly díjakat elismeréseket kapnak. A váci kötődésű Pellet Sebestyén az egyikük. Hogy is van ez a váci kapcsolat? Úgy tudom egy másik országban születtél.
„Franciaországban születtem 2000-ben, Versailles-ban, apukám francia, anyukám pedig magyar. Viszonylag korán, kétéves koromban átköltöztünk egy provence-i kisvárosba, oda jártam óvodába, aztán ötéves koromban Magyarországra költöztünk, Vácra.”
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a komolyzene világa az, amiben kibontakoztathatod a benned rejlő tehetséget?
„Hatévesen kezdtem el zongorázni a váci Bartók Béla Zeneiskolában, Jámborné Skripeczky Mariann volt a zongoratanárom, sokat köszönhetek neki, hiszen az ő jóvoltából szerettem meg a hangszert, a komolyzenét. Meglátta bennem a tehetséget, tíz éves koromtól versenyekre vitt. Egészen jó eredményeket értem el ezeken a megmérettetéseken és magam is rájöttem, elhittem, hogy tehetséges vagyok. Ez nagyon fontos. Innen egyenes út vezetett oda, ahol most tartok. Vácon folytattam tanulmányaimat és nyolcadik osztályos voltam, amikor elhatároztam: zenével szeretnék foglalkozni. A Budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Ez egy, a komolyzenére koncentráló, fókuszáló iskola. Sokkal több zenei órám volt, miközben az érettségi felé közeledtünk, mint egy átlagos gimnáziumi képzésben.”
Miért pont a zongora? Mesélj a kezdetekről. Hogyan fedezted fel a hangszert? Milyen út vezetett a Zeneakadémiához?
„Úgy kezdődött, hogy amikor még Franciaországban laktunk, a szüleim beírattak egy zenei gyerekfoglalkozásra és ott zongora is volt, bár akkoriban inkább az fogott meg, hogy ezeken a foglalkozásokon cukorkákat kaptunk és sok filmet nézhettünk. Ott találkoztam a zongorával először. Amikor Vácott a Bartókba jártam, egy nyílt napon választani lehetett, hogy ki, milyen hangszeren folytatná a tanulmányait. Mivel már ismerős volt a hangszer, a zongorára esett a választásom. Ezt követően a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban Monostori Gábor volt a tanárom, akitől rengeteget tanultam. Az érettségire való felkészülés mellett a zeneakadémiai felvételre is koncentrálnom kellett, hiszen ez volt a következő cél, amit végül sikerült elérni. Ott Némethi Attila, Kemenes András lettek a tanáraim. 2018-tól a Zeneakadémián folytattam a tanulmányaimat. 2021-ben vehettem át a diplomámat. Itt úgynevezett kamaraóráim is voltak, Vágner Rita, Gulyás Márta, akik akkor tanítottak. Jelenleg a mesterképzést csinálom Basel-ben. A svájci nagyvárosban Fehérvári Zoltán – aki egy nemzetközileg is elismert magyar zongorista – a mentorom, tanárom, aki régi példaképem. Tavaly szeptembertől a Basel-i zeneakadémián vagyok mesterképzésen, ami két évig tart.”
Véleményed szerint mennyire erős a mai magyar komolyzenei képzés és az ennek köszönhető zongoristák teljesítménye nemzetközi viszonylatban?
„Ahogy látom, a magyar komolyzenei képzés abszolút erős világviszonylatban. Sok nagyon jó zenészt „termel” ki a rendszer. Így persze számos fiatal zongorista is van, akik hírét viszik a színvonalas magyar képzésnek. Például Magyar Valentin is ilyen, akivel közösen kaptuk meg a Kocsis Zoltán-díjat.”
Hogyan kell elképzelni egy ilyen zongoraversenyt a felkészüléstől kezdve? Gondolom, sok időt töltesz a hangszer előtt.
„Tíz éves koromtól járok versenyekre, mindig egészen jó eredményeket sikerült elérni. Érdekes módon első díjat sose kaptam, mindig második, harmadik, vagy különdíj volt, amit elértem. Először egy országos csembalóversenyen kaptam első helyezést. Tavaly részt vettem a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt Zongora és Ének Versenyen, ami sajnos végül online lett megtartva és ott két kategóriában is első díjat ítélt nekem a zsűri, plusz néhány különdíjat is bezsebeltem.”
Milyen zongoraművel érted el a Kocsis Zoltán-díjat? Miért pont azt a darabot választottad?
„Volt egy mondjuk így, megkötés, vagy megkötések, hogy választani kell bizonyos darabok, zeneművek közül. Egy Bach művet választottam a Kocsis díjhoz, valamint egy klasszikus szonátát kellett előadni, utóbbi kapcsán egy Haydn művel készültem. Ezeken túl egyéb zeneszerzőktől is játszani kellett. Egy Bartók és egy Debussy művel készültem.”
Melyik a kedvenc zongoramárkád és miért? Milyen hangszert használsz gyakorláshoz és milyet a versenyeken?
„A Steinway & Sons az egyik legelterjedtebb, ezek a zongorák nemcsak a legjobbak, de a legdrágábbak is. A nagy versenyeken ezt a márkát használják. Nagy álmom, hogy egy nap nekem is legyen egy saját ilyen zongorám. Vácon egy használt, nem annyira ismert japán márkájú hangszeren gyakorolok.”
Visszatérve a versenyekre, hogyan kell ezt elképzelni? Kottából, vagy fejből kell játszani?
„Fejből kell játszani. Akár 2-3 órán keresztül. Kétfordulós volt, a második élő volt, az első videós. Hatalmas megtiszteltetésnek érezzük ezt Valentinnel. Hatalmas felelősség is ez a díj. Kocsis Zoltán szellemi örökségének tovább ápolása komoly feladat. Kettéválasztanám a kérdést. Más a zeneiskolás versenyek világa, ezekre nem kell akkora repertoárt vinni, nem annyira bonyolultak a darabok. Ehhez képest a nagyobb, nemzetközi versenyek úgy néznek ki, hogy 18 éves kortól 35 éves korig lehet jelentkezni, a nagyobb versenyek három, négy, vagy akár öt fordulósok is lehetnek. Fordulóról fordulóra egyre többen esnek ki és egyre szűkül azok köre, akik a végső megmérettetésen vesznek részt. A nagyobb versenyekre 2-3 órányi repertoárral kell készülni. Ez azt jelenti, hogy legalább fél évvel előtte el kell kezdeni a munkát, gyakorlást, szorgalmas felkészülést. Napi 5-6 órát kell elképzelni, hónapokon keresztül.”
A jövőddel kapcsolatban mire vágysz zongoraművészként?
„Nagy álmom, hogy koncertzongorista legyek, tehát a koncertezésből tudjak megélni, ezt, ha reálisan nézem, nem egyszerű elérni, mert rengeteg a jó zongorista. Nem elég csak a tehetség és a sok gyakorlás, hanem egyéb tényezők is szükségesek. Szerencse, jó kapcsolati rendszer. Valószínűleg előbb-utóbb tanítani is fogom majd a zongorázást. A színpadon érzem magam a legjobban, úgy érzem, ott tudom a legtöbbet adni a közönségnek. Fontos célom, hogy ne csak a magam örömére, hanem mások örömére végezzem a zenélést.” ♦