„szépen kifaragjuk azt a szobrot, amit színpadra állíthatunk”… – interjú Kara Misával, a Magna Cum Laude dalszövegírójával és alapító basszusgitárosával

A XXVIII. Váci Világi Vigalom nyitónapján, július 22-én a közkedvelt Magna Cum Laude zenekar ad koncertet a váci Duna-parton. Az együttes egyik alapító tagjával, Kara Misával beszélgetett Dobóczki Judit.

A zenekar 1999-ben alakult Gyulán. Ez hosszú idő és látszólag töretlen a pályaív. Mennyire nehéz összetartani a tagokat? Voltak érkezések/távozások az elején, ez új lendületet adott? Hogyan lehet fennmaradni sikeresen és folyamatosan inspirálódni?

„Nem volt egyszerű ezt összehozni. Szabó Tibi, a zenekar zeneszerzője és gitárosa és jómagam, kinéztük magunknak Misit, külön-külön, mindenki máshonnan. Mindketten megbeszéltük, hogy hozunk valakit a próbára és bármilyen hihetetlen, mind a ketten ugyanazt az embert hoztuk. Mindketten Mező Misire gondoltunk. Onnantól kezdve jött létre ez a szövetség. A tagok jöttek-mentek, de ez előfordul a zenekaroknál a kezdeti stádiumban. Valaki nem veszi elég komolyan, valakinek más az érdeklődési köre, más zenét szeretne játszani. Igazság szerint ez a hármas volt, aki hitt abban, ami ma is látható a színpadon. Természetesen nem leírva másokat, hiszen mindenki hozzájárult, hogy itt tartson a zenekar és mindenkinek csak köszönettel tartozunk ezért.”

Az első 4 dal három nap alatt készült el. Ezt a helyzet szülte így, vagy azóta is jellemző ez a gyors tempó az alkotás során?

„Általában nem is a gyorsaság a kérdés, az, hogy milyen gyorsan tudunk megírni dalokat, hanem a pillanatnyi állapot. Ha valaki nagyon érez valamit, pl. én, mint szövegíró és nagyon tudom, hogy mit akarok, akkor nagyon könnyen át tudok lendülni egy dalszövegen, de ez ugyanúgy vonatkozhat a zenére is. Ma már nehezebben készül el egy dal, mert nem egy városban élünk. Nincs olyan, hogy gyertek, ugorjunk le a próbaterembe és nézzük meg, mi van a tarsolyban, hanem másfajta metódus alapján íródnak a dalok. Tibivel, a szerzőtársammal Gyulán élünk. Mi kezdjük el boncolgatni. Ezt kapja meg később Misi. Természetesen ő is beleszólhat, így szépen kifaragjuk azt a szobrot, amit színpadra állíthatunk.”

Nehezebb volt egy kisebb városi közegből indulva bizonyítani az embereknek, betörni a piacra? 

„Ez eleinte jelentett problémát, de nem is az, hogy vidékiek vagyunk, hanem inkább olyan szempontból, hogy kétszázhuszon x kilométerre vagyunk a fővárostól. Akkor még nem volt ilyen formában internet, ez jelentős akadályokat gördített elénk. De a hitünk, a bele fektetett energia a zenélésbe, az arra sarkallt minket, hogy végig csináljuk az utat és a mai napig megtehetjük, hogy vidéken éljünk. Itt van a családunk, nem is akartunk sosem elköltözni. Mikor nem volt család, lehet, hogy többet is vállaltunk volna a zenéért, de hál” Istennek így alakult. Úgyhogy nehéz volt eleinte, de ma már nem jelent problémát. Vagy Pesten vagy Gyulán szoktunk próbálni.”

Az első album 2003-as megjelenése óta volt változás a stílusban, dalokban?

„Természetesen történtek stílusbeli változások, hiszen mi is próbáljuk követni a mai világ történéseit. Alapvetően mindig emocionálisan jött létre a dalszerzés. Ha nem volt kedvünk követni, nem befolyásolt minket a divat, de azért természetesen érezhető egy-két előrelépés zeneileg. Stílusban mi eklektikusak vagyunk. A reggae az úgyis reggae, a rock az úgyis rock. Mi még a klasszikus értelemben vett populáris rock zenén nőttünk fel. Táplálkozunk sok mindenkiből. Sok mindenkitől kaptunk ihletet. Ez folyamatosan változik, de itt inkább a pillanatnyi lelkiállapotok döntötték el, hogy milyen hangulata lett egy lemeznek, amit mindenki a magánéletéből hozott.”

A 2006-2009-es időszakban folyamatosan jöttek az elismerések. Aranylemez, Fonogram-díj, SZIN himnusz. Van olyan elismerés, ami fontos lehet még? Kell egyáltalán ez a fajta visszaigazolás?

„Igazság szerint tényleg minden díjat megnyertünk, ami szakmai elismerésnek számít. Tibi volt az év zeneszerzője, én voltam az év dalszövegírója. Talán, ha még egyszer nyernénk ilyen díjakat, de itt meg is áll a történet. Ez a koncertekre is igaz. Már kétszer megtöltöttük az Arénát. Ennél többet…de talán meg lehet tölteni a Népstadiont is, de ez az ország kicsi ahhoz, hogy bárkinek is sikerülhetne ez, bár ki tudja, mit hoz a jövő.”

Egy-egy dalnál sejtettétek, hogy ekkora siker lesz? A Pálinkadal és Vidéki sanzon pl. de sorolhatnánk tovább. Én úgy látom, szinte az összes szerzemény sláger lett. Van olyan, ami hozzátok közel áll, de valamiért a közönség mégsem fogadta akkora érdeklődéssel?

„Természetesen slágerekre mindig szüksége van egy zenekarnak, hiszen az alapján jut el minél több emberhez az, amit képvisel. Nekünk is van egy pár ilyen, de akár a Pálinkadal, akár a Vidéki sanzon, Színezd újra, sorolhatnám, ezek mögött azért állnak érzelmek is. Nyilván egy sláger nem feltétlenül azért íródik, hogy sláger legyen, vagy általában nem. Ennyi idő távlatából azért szeretjük hallani, ha dúdolható egy dal legalább. Természetesen voltak olyanok is, amik talán nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, de azok megmaradtak saját kis kedvenceknek, és hébe-hóba elővesszük azért őket koncerteken.”

Több dal felkérésre készült, pl. az előbb említettek. Nehezebb így a munka? Kötöttebb a dalszerzés vagy teljesen szabad kezet kaptok egy munka során?

„Mindenhol szabad kezet kaptunk. Tudták a felkérők, hogy nem fogjuk összecsapni. Ez ma is jellemző a zenekarra Fontos nekünk az igényesség. Szerzőként mondhatom, hogy nem nehezebb felkérésre dalt készíteni, sőt, nekem még egyszerűbb is, mert meg van adva a téma, hogy mit szeretnének hallani. Ezt, mi átbújtatjuk a saját köntösünkbe és akkor ilyen dalok születnek, mint pl.: a Pálinkadal vagy a Színezd újra.”

Vannak kísérletezések dalok áthangszerelésre. Inspiráló új műfajokban kísérletezni?

„Időről-időre kísérletezünk. Csináltunk számos olyan koncertet, ahol big band-től kezdve, a vonósokig mindenkit felvonultattunk külön-külön. Különböző stílusok megjelentek ugyanúgy a zenekar körül. Én úgy gondolom, hogy egy dal erejét az is megmutatja, hogy rengeteg stílusban elő lehet adni és ugyanúgy érti a közönség.”

Az alapítvány kinek az ötlete volt, miért fontos? Kiknek, hogyan segít? Mióta létezik? 

„A Magna Cum Laude Alapítvány nagyon régi történet. Volt a zenekarnak egy egyezsége egy pálinka manufaktúrával. Eleinte szépen indult a történet, aztán egész más dolgokra kezdték használni, úgyhogy ebből mi kihátráltunk. De a jótékonykodás és adományozás a zenekarnak most is fontos csapásvonal. Nagyon szívesen segítünk, bármikor bárkinek. Akár személy szerint, akár zenekarilag, vagy Misi adott esetben a baptista missziójával vállal részt ebben.”

Sokat segítettetek annak érdekében, hogy a vidék szó, ne pejoratív tartalmat takarjon egyes emberek szemében. Ez tudatos  misszió volt? 

„Persze (nevet), a mai napig él sokakban: pesti ez, vidéki az. Nem tekintettük különösebben komoly missziónak. Persze, a Vidéki sanzonnal kapcsolatban sokszor felmerült ez. Mielőtt kijött a dal, más szövege volt, át kellett, hogy írjam egy kicsit. Az eredeti szöveg pont erről szólt, hogy Pestet a vidékkel összehasonlítsa. Mi természetesen büszkék vagyunk arra, hogy vidékiek vagyunk, de nem szoktuk már úgy hangoztatni, mint régebben, hogy igenis a vidékiek ilyenek meg olyanok. Van egyfajta egészséges lokálpatriotizmus bennünk, de ezen túl, minden más csak rosszindulat és sztereotípia.”

Lesz mostanában új lemez? Hogyan telik a nyár és az év hátralévő időszaka?

„Megállás nélkül, folyamatosan dolgozik a zenekar. A nyár kicsit visszafogja az alkotásokat, mert az éves koncertjeink 80 százalékát nyáron bonyolítjuk. Ez sok energiát el tud venni az alkotástól, de mindig ott van a fejünkben, hogy csinálni kell valamit. Ez persze nem kényszer, de történnek velünk dolgok, ezeket papírra vagy akkordokra kell vetni. Minden évben szeretnénk egy-két monumentálisabb eseménnyel előrukkolni, legyen ez pl.: akár egy váci koncert, de a Margitszigeti koncertünk az, ami mindig exkluzív megjelenést és hangzást eredményez és természetesen mindenkit nagy szeretettel várunk.” ♦