Velocipéd és Nimbusz 2001-es: Megnéztük a balassagyarmati Kerékpármúzeumot

Biciklimúzeumból nem sok létezik az országban. Legjobb tudásunk szerint összesen egy darab. Ez az egy Balassagyarmat szélén helyezkedik el, mégis közel a központhoz, hiszen kisvárosról van szó. Tulajdonosa szenvedélyből született meg a gyűjtemény, maga is gyakran szeli két keréken a környező dombokat, hegyeket, sőt, igazgatja az Ipoly Túrarendszert. Múzeumában a legrégebbi bicikli még az 1800-as évekből való, és egészen a legújabb e-bikeokig minden megtalálható itt. Velocipédek, túrabiciklik, verseny kerékpárok, még egy Trabicikli is akad – Pető Blanka írása

A szlovák határ előtt áll egy különleges ház: falait freskók borítják, és egy motor épp kitör a benti világból, amit rejt. Mögötte szorosan egy bicikli követi. Belépve több szobányi hasonló jármű köszönt, ám mindegyik más és más. Magyarország első biciklimúzeumát két évvel ezelőtt Olexa Miklós hozta létre barátai segítségével. Különlegessége abban rejlik, hogy hazánkban – sőt még a környező országokban se nagyon – akad párja ilyen kerékpár gyűjteménynek.

A biciklizés történetét a Nagy Biciklis Könyvben foglalták össze, ami a nevéhez hűen tényleg nagy, több mint fél méter magas. Itt olvashatunk Leonardo Da Vinci találmányától a magyar kerékpárgyártásig mindenről. Majd miután jól teleszívtuk magunkat információval, meg is nézhetjük élőben a könyvben ismertetett szerkezeteket. A hatalmas verseny velocipédek talán első ránézésre a legszokatlanabbak a mai szemnek. Kerekük majdnem akkora, mint egy ember. Olexa Miklós ezekről is lelkesen osztja meg történeteit, hihetetlen, hogy minden egyes járműhöz külön sztori tartozik. Megtudhatjuk, hogy ezek a megközelítőleg 150 éves eszközök azért ilyen hatalmasak, mert akkoriban nem volt még lánc, és a sebességet a kerekekkel együtt tudták növelni.

A kiállítás hátsó része talán ismerős lehet néhány embernek a gyermekkorából. Különleges és régmúlt korok gyerek kerékpárjait nézhetjük meg. Majd következnek a magyar gyártású bicajok. Egyikük Szandaváraljáról érkezett, és egy család több generációját szolgálta ki a mindennapokban. Különlegessége, hogy katonai kerékpár, de mivel azt nem szabadott használni, átfestették pirosra. A vasparipa az 50-es és 60-as években minden reggel 80 kg gyümölcsöt szállított át a magyarnándori vasútállomásra, ahonnan vonattal vitték tovább az árut a gyarmati piacra. A bicikli tulajdonosa annyira kötődik a családi kincsükhöz, hogy néha napján ellátogat a múzeumba, csak hogy megcsodálhassa az oly sok emléket hordozó kerékpárját.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  „Feledékeny” adózók

A különleges biciklik külön szobát kaptak. Itt olyan valószínűtlen járgányokkal találkozhatunk, mint a Trabicikli (ami félig bicikli, félig Trabant), az angliai háromkerekű versenykerékpár, vagy a rugós kerekű bicikli.

Olexa Miklós családi múzeumának szobáján áthaladva újabb érdekességek lógnak a falakról. Például egy Nimbusz 2001-es. Na jó, valójában az nem is az, de majdnem. A terem nagy részét pedig egy bevásárló autó foglalja el. Nem, nem kocsi, autó. Manapság talán a Smartok mondhatók valami hasonlónak, de az biztos, hogy ilyet még nem láttam ezelőtt sehol. Az egész teteje felnyitható, egyszemélyes jármű. Élettartama során több ezer kilométert is levezettek ezzel a kis matchboxal, most pedig mi itt ki is próbálhatjuk. Bár menni nem tudunk vele (mivel a szobában áll), de beleülhetünk. Az élmény egyszerre futurisztikus és nosztalgikus. Tényleg nagyon különleges.

Az utolsó helység a a túra- és verseny kerékpároké. Vannak itt olyan régi különlegességek, mint például az a biciklimodell, amiből Sissi hercegnőnek is volt egy sajátja. A versenyek szerelmeseinek pedig biztos tátva marad majd a szája, mikor megnézik, hogyan váltottak a mai váltó feltalálása előtt. Nem volt egyszerű. A bicikli hátsó kerekénél két kar helyezkedik el: az egyikkel ki lehet oldani a kereket, és miközben hátrafelé tekertek, hogy ne guruljon ki alóluk a kioldott kerék, a másik karral váltották a láncot egyik fogaskerékről a másikra. Ezután gyorsan visszabiztosították a kereket, és újra mehetett az előre tekerés. De akármilyen meglepő, ennél volt sokkal rosszabb is, már kivitelezési szempontból. Az említett kezdetleges váltó előtt úgy ment a dolog, hogy a kerék egyik oldalára más méretű fogaskereket szereltek, mint a másik oldalára. Mikor jött a kapaszkodó, a kerékpáros lepattant a járgányáról, leszerelte a kereket, megfordítva visszatette, és úgy ment tovább.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Tömény árverés a NAV-nál

Ehhez képest a mai e-bike-ok kora maga a megtestesült kényelem. Kifelé menet még ezekre a modern masinákra is vethetünk egy-egy pillantást. Sőt, akár ki is bérelhetjük őket napi 8000 ezer forintért. A múzeum ráadásul nem csak biciklit tud adni, hanem kész útvonaltervet is. Ha szeretnénk, megtervezik nekünk egy, vagy többnapos kerékpártúránkat, szállásokkal és nevezetességekkel egybekötve, felszállítva minket kisbusszal a kezdőponthoz. Az ára meglepően olcsó, hiszen csak az üzemanyagárat kérik el, és a szállások árának 15%-át. A múzeum pedig becsületkasszás.

Nagyjából egy óra múlva élményekkel és kézzel készített Kerékpármúzeum logós bögrékkel távozunk. Annyira meg voltunk elégedve a látottakkal, hogy legközelebb a túrázást is kipróbáljuk. ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments