Szávai Attila: Nyári lakodalom

Kutya fut át srégen a falu főutcáján, a nyári forróságban foltokban megolvadt az öreg aszfalt. Cikkan a nyár, világoskéken vibrál-remeg az égbolt. Kisfiú szalad a kultúrházba. A kultúrház kavicsos parkolójába ekkor kisbusz gördül. Csikorognak a kövek a kerekei alatt, ahogy a sofőr lassan manőverezve rátolat a bejárati ajtóra, majd a hátsó ajtót felnyitva hangszeres dobozokat kezd el kipakolni a kavicsra. Hangyák másznak a gitártokra, az erősítő fityegő kábelét tarka macska kezdi szaglászni. Érezni a levegőben, hogy készül valami.

Odabent az épület környékén gyülekező tömeg beszélget, kisebb-nagyobb csoportokba verődve. A kisfiú a mosdóba siet, útközben szlalomozni kényszerül a mosdóból kilépő emberek között. Huszonéves lányok harmincöt körülire próbálták sminkelni magukat, a harmincöt körüliek huszonévesre, jut közben eszébe. Férfiak egy csoportja tálcáról issza a pálinkát. Ma este is a huszonéves férfiak negyven körülire isszák magukat, gondolja a fiú slicclehúzás közben, az idősebbek egészen kisfiúra. Senki sem törekszik a valós korára, vonja le a következtetést. Csak a lakodalmas kutyák és a zenészek, ezt a fiú már pisilés közben gondolja. És a konyhás nénik.

Dolga végeztével eligazítja ingét, ne legyen csálé, majd a kialakuló tömegben szüleit kezdi el keresni. Miután megtalálta azokat, együtt indulnak a többiekkel, beállnak a sorba, felveszik a menet ritmusát, apjával büszkén lépdelnek, anyja mögöttük az egyik rokonnal. Anyjuk hátulról megigazítja az apja gallérját, lesöpri válláról a korpát. Majd szintén hátulról igazgat kicsit a fiú nadrágszárán közben a mellette lépdelő rokonnal túlzott, éneklő modorban beszélget. A násznép ólmos lassúsággal masíroz végig a falu főutcáján, nagy tarka illatos hernyó. A menet elején három zenész, üti-fújja, kinek mi a szakértelme. A dobos büszkén veri a pergődobot, a szaxofonos vidám dallamokat ereget a szélbe, lelkes a harmonikás is, a szél felkapja a dallamokat és messzire viszi azokat. A porták elé kiült nyugdíjasok hosszan nézik az előttük elhaladó menetet, hunyorognak. A valamivel fiatalabb nézők (általában a nem annyira sikerült életű hölgyek) szintén irigykednek az ifjú párra, spirituális beállítottságát barátnőjük telefonszámát keresik két kép fotózása közben, nekik is kijár ez a boldogság, írják majd. Persze az idősebb nők is aktivizálódnak, most nem a muskátli és a sziklakert fotóinak megosztása a legfontosabb a közösségi portálon. Végre igazán történik valami életszerű. Úgy beszélnek egymáshoz, hogy közben alig mozog a cérnaszájuk, csendes megjegyzéseket tesznek az előttük felvonuló násznép érdekesebb részleteire. Napokig, hetekig megélnek majd a látványból.

Mint minden lakodalomban, itt is vannak a késők, az örök késők, akik mindig fél órával később érkeznek mindenhová. Az egyik rokon is ilyen. Autóval érkeznek a menet mögött, nagy ívben kerülik ki a sort, mintha a rokonság neheztelésén úgy tudnának enyhíteni, hogy a lehető legnagyobb távolságot tartják a lassan gyalogló násznéptől. Valaki elkurjantja magát, néhányan felnevetnek.

A polgári esketés során a násznépből 12 férfi vetett szemet az anyakönyvvezetőre, 22-en beszélték le ugyanazokat, hiszen komoly élettársa, egyesek szerint: komoly harcostársa van, nem kis eredményekkel. Az egyházi esküvő után visszaindul a násznép. A visszafelé utat már felszabadultabban teszik meg. Egyelőre mindenki a szertartás hatása alatt van, néhány kislány arra gondol, hogy neki is ilyen szép esküvője lesz, a menetben úgy próbálnak nézni, mint az oltár előtt térdeplő menyasszony az igen kimondása előtti századmásodpercben. A korosabb férfiak és nők közül többen saját ifjúkorukra gondolnak párás tekintettel, néhányan irigykednek. A násznép huszonhárom tagja már a hamarosan fogyasztandó húsleves felszínén úszkáló zsírpötty-flottákról ábrándozik, további tizennégy ember (9 férfi és 5 nő) reméli, hogy a rántott hús panírja a nekik megfelelő módon omlós lesz. A násznép öt tagja a paleolit étrendre esküszik, közülük két férfi azokat a gondolatokat próbálja most összeszedni, melyekkel egy esetleges későesti vitaszituációban egy ittas mindenevővel szemben kellő súllyal tud majd érvelni a paleolit étrend mellett.

A lagzis menet időközben visszaért, éppen beveszi a kanyart a főútról a kultúrház udvarának irányába. Füttyögés, autódudaszó, a távolban jégkrémes autó bugyuta dallama. A szomszédos portákról ugatni kezdenek a kutyák. A vőfély megálljt int. A násznép, mint egy színes-langyos tehervonat, lassan megáll. A rokonság az emberi kíváncsiság és a kimondatlan, íratlan lakodalmas törvényeknek engedelmeskedve fél karéjba rendeződik a lelkesen mutogató vőfély körül. A focista hátra húzódik, eltávolodik a rokonságtól, cigarettára gyújtva számolgatja, ha innen kellene szabadrúgást végezni úgy, hogy a kultúrház kitárt kapuszárnyai képeznék a kapufákat, a félrészeg vőfély lenne a kapus, akkor milyen szögben, milyen erővel kellene a labdába rúgnia a gól érdekében. A rendező a borostás, csálé orrú focistában azonnal meglátja a vadnyugati hőst, aki a vadnyugati naplementébe néz éppen. Odamegy hozzá, és azt javasolja, menjenek be, igyanak valamit. A rendező szerint a vőfély egy szánalmas ripacs, látni sem bírja. A focistának mindegy, addig sem ácsorog tanácstalanul, bólint, mehetünk. A bejárati ajtó melletti kis asztalra előkészített nagy kerek tálcán kitöltött pálinkák sorakoznak, mint különös miniatűr hadsereg. A fogadó személyzet is a kapu felé iramodott, mikor hallották az érkező tömeget, így most felügyelet nélkül maradtak a vastag illatú, karcos szeszek. A két férfi a násznéptől elfordulva iszik meg két-két pálinkát, véreres tekintettel néznek vissza, nem jön-e valaki. Abban közösen és immár összetegeződve megegyeznek, hogy ez a derék falusi ital kemény, mint a vasúti sín. Elindulnak a sós sütemények halmai felé.

A rendezvényház ajtajában egy kisfiú és egy kislány tűnik fel. A kisfiú elcsen egy habos, krémes süteményt, rátesz a habra egy bogarat, így adja oda a kislánynak, és közben azt ígéri, egyszer elveszi feleségül. Kacag a kislány. A zenészek a színpadra lépnek, egyikük gyorsan enni kezd, legyen erő estig, mert a jóllakott, szeszes hangulatú násznép talpa alól nehezen kopik ki a mulatós. Gyorsan rántott húst harap, mellé valami sós süteményt, nincs idő rendes köretre. Újabb kisfiú érkezik. A két fiúcska spannolja egymást. Egyikük azzal próbál imponálni a kislánynak, hogy nagy túlzásokkal köszön a násznép tagjainak, mintha mindenki közeli ismerőse lenne. A józanokat magázza, kezicsókolom, jó napot, a már kissé italosakat tegezi, szevasz Pista bácsi! A násznép leül a hosszú asztalsorok közt, és a vőfélynek engedelmeskedve evőeszközeivel kocogtatni kezdik az előttük lévő tányérokat. Az ifjú pár összecsókol, az első csókot még további huszonkettő követi majd. ♦