Okos Levente látássérültként is sikerrel vette a váci Spartan akadályait

Első és egyetlen vakként indult el, majd mutatott be megsüvegelendő teljesítményt a hétvégi Spartan versenyen Okos Levente. A sokak által ismert, illetve elismert helyi sportember így újból példát mutatott mindenki számára, hogy aktív életet élni csak elhatározás kérdése.

Hiába romlott el az időjárás és esett az eső, ez sem gátolhatta meg a hetek vagy akár hónapok kemény munkája árán felkészülő sportolókat abban, hogy megmérettessék magukat. Ugyanis hosszas egyeztetések, helyszíni bejárások után a múlt hétvégén immáron Vácon is megrendezték a méltán népszerű Spartan versenysorozatot. A táv teljesítésére vállalkozó több mint 1200 jelentkező között voltak fiatalok és idősek, profik vagy éppen amatőr sportolók egyaránt, de a felhozatalt talán Okos Levente színesítette a leginkább, aki az első és egyetlen olyan résztvevő volt, akinek az se jelentett problémát, hogy látássérültként kellett teljesítenie az akadályokat.

Mint ahogy Levente a lapunknak is elmondta, bár a vakság jelentősen hátráltatta őt és volt néhány feladat, amit így ki kellett hagynia, de a feladványok nagy részét így is sikerült teljesítenie. Mindebben és a felkészülésben Rottenhoffer Attila személyiedző segítette őt, aki végig ott volt mellette és biztatta. Így sikerült végül kettőjüknek egy elismerésre méltó 2 óra és 36 perces idővel célba érniük. De vajon milyen lehetett átélni ezt a hétvégét az ő szemszögéből és miben térhetett el a felkészülése a többiekétől? Többek között ezekre a kérdésekre is kitértünk beszélgetésünk során.

„Körülbelül egy hónapot készültem erre a versenyre. Rendszeresen járok konditerembe, ahol súlyzós edzéseket csinálok, illetve elkezdtem mellette most kardiózni is. Ugye ezeket a gyakorlatokat nagyrészt egyedül is meg tudom csinálni. De az olyan speciális feladatokra, amik várhattak ránk, külön egy crossfit teremben gyakoroltunk az edzőmmel.”

Most szervezték meg Vácon először ez a rendezvénysorozatot. Önnek volt már része hasonló versenyben? Hogyan értékeli ezt a kezdeményezést?

„Szerintem nagy szükség van az ehhez hasonló tömegrendezvényekre, de konkrétan a Spartan Race sorozatról én se tudtam sok mindent ezt megelőzően. Engem a szervezők kerestek meg a Fut a Vác után, hogy lenne-e kedvem indulni, mivel állítólag még sohasem vett részt ezen a versenyen látássérült ember. Én pedig azt válaszoltam, hogy persze, benne vagyok minden jó dologban.”

Szóval Ön is úgy gondolta, hogy ennek egy pozitív üzenete lehet és részben ezért vállalta el?

„Ugyebár már mozgássérültek végig csinálták ezt a versenyt, valamint hallottam olyanról is, hogy egy féllábú ember egy mankóval és a kisérőjével teljesítette a távot. Így azt mondtam, hogy akkor én miért is ne tudnám ugyanezt megcsinálni? De azért meglepett, hogy nagyon-nagyon nehezek voltak a feladatok.”

Milyen élmény volt az Ön szemszögéből ez az esemény? Mi okozta a legnagyobb nehézséget, illetve melyik részét élvezte a legjobban?

„Alapjában véve az egész jó volt. De voltak olyan akadályok, amiket látássérültként nem tudtam bevállalni. Ezekben az esetekben így természetesen büntetőpontokat kaptam, de azért a legtöbb akadályt, hogyha nem is csináltam végig, legalább megpróbáltam. Így megtudtam, hogy mire is vagyok képes.”

A verseny előtt Ön mit várt el saját magától? Sikerült elérni azt, amit tervezett?

„Én igazából nem annyira a pontokra mentem rá, meg az időre. Nekem annyi volt a lényeg, hogy végig csináljam az egész versenyt. […] Jobb lett volna több feladatot teljesíteni és a végére azért már rendesen el is fáradtam, de alapvetően elégedett vagyok.”

Aki nyomon követi a helyi sportélet történéseit, az tudhatja, hogy ön rendszeresen részt vesz különféle versenyeken, testmozgással kapcsolatos eseményeken. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy az egészségügyi problémái miatt még a pulzusára is oda kell figyelnie. Mi az, ami motiválja mind ebben?

„A mozgás az, ami motivál. Ugye két éve volt egy infarktusom, ezért is kell odafigyelnem a pulzusomra. Akkor a kardiológián megmondták, hogy ha nem sportolnák rendszeresen, végzetes is tudott volna lenni ez az infarktus. Így igazából én az egészségem megőrzése miatt élek aktív életet. Természetesen mindamellett, hogy egyébként is az egész életemben sportoltam, úgy 15-16 éves korom óta.” ♦