Fuchs Lehel: Képek napfényben

Újabb értékes kiállítás nyílt Városunkban. Ezúttal a Művelődési Központ Átrium Galéria falai teltek meg festményekkel. Egy sokoldalú művész, Fuchs Lehel munkáiból láthatunk több,  mint negyvenet. Miért sokoldalú? Mert festő, fotográfus, operatőr, rendező, újságíró, reklámgrafikus, tanár. Mindemellett geológiát is tanult, tehát a természettudomány sem áll távol tőle. A kiállított képek jelentős részét a Duna, a folyóparti települések, helyszínek ihlették. De találunk portrékat, tájképeket is, melyekben ugyanúgy közös a könnyedség, mint a lebegés, egy érzékeny lélek kivetülése, a vizualitás művészi megjelenítése. A tárlat olyan, mint egy regény, amiben minden kép egy fontos bekezdés, fejezet. Így nézve millió változata lehetséges ennek a képzeletbeli regénynek, milliónyi szerepe a tájaknak, arcoknak. Egyébiránt ismerősek lehetnek az ábrázolt helyszínek: például Göd, Szada, Vácrátót. Ahogy azt már megszokhattuk, Koltai-Dietrich Gábor művelődésszervező üdvözölte a megjelenteket.

Fuchs Lehel számos egyéni és csoportos kiállítást tudhat maga mögött, fotós munkái is jelentősek, színházi, filmes munkái is komoly értékeket képviselnek. A váci kiállítás Hárs Róza gitáros-énekes dalával kapta meg az alaphangulatot. Majd Novák Valentin költő, író olvasta fel irodalmi minőségű megnyitóbeszédét Fürkész csillogás címmel. Nem először történt így, hiszen barátok a festőművésszel és már korábban is együtt adták át a kiállítást a közönségnek.

Novák Valentin jóvoltából bepillantást nyerhettünk az anyag megszemélyesítésébe, például egy festékmolekula szemszögéből nézve. Remek ötlet. Szinte átéltük azt, miként lesz művészi alkotás az egyszerű anyagból, hogy mennyi lehetőség van a festékben, az ecsetben, a vászonban. Könnyen arra gondolhat az ember, amikor ezekre a gondolatokra visszaemlékszik. Hogy tehát mi magunk is ugyanígy vagyunk: milliónyi lehetőség és a nagy, régi kéz alkotásának, teremtésének fontos részeiként létezünk. A végtelen fantáziának, mely csillagokat és bolygókat alkot, életet teremt. Fuchs Lehel képei tele vannak élettel. Szerényen alkot, nem használ hivalkodó, harsány színeket, leheletvékony művészi univerzum ez, időtlen, törékeny, mégis komoly erővel bíró. Mint a kavicsok a Göd-Duna-Ősz című alkotáson.

Novák Valentin írásában végigjárta a kiállított képek hangulatát, érzékenyen elidőzve például az egyik portré nőalakjának arcát, vagy éppen a képeken látható dombokon, hegyeken, patakokon időzhettünk el az irodalmárt hallgatva. Ahogy az a megnyitón elhangzott: Fuchs Lehel geológus – fényképész – festő – filmes.  Mind a négy, mélységesen tisztelve magát az anyagot, amivel dolgozik, legyen riolit tufa, fotó- vagy akvarellpapír, avagy celluloid; hozzájuk fény, víz, festék, no meg súlyos gondolat, szellemi konstrukciót épít, megért és átfogalmaz, szintetizálja a saját látásmódot, amivel hatni akar… S ha mind a négy egy személyben van jelen az alkotóban? Akkor áll a geológus a domborzat egyik kiemelkedésén, folytatta Novák. Végigpásztáz a vidéken. Meglesi szerkezetét, meglesi rejtelmeit, erővonalait. Évmilliókat fog át. S ha tiszteli a földtörténetet, nem tájat alakít, csak elemez, csak kihozza belőle, ami benne van; ami, áttételesen, a papírtájékban és a festőben közös metszet lehet. Akkor áll a fotós a fehér, papírhó-födte világ felett. Neki terra incognita ez a világ, amit megtölt; ezen ürességre álmodja rá belső fotóit, hozva létre a külső és belső valóság áttűnéseit. Akkor áll a festő a hideg papír felett/előtt. Egy akvarell-álom lehetséges bölcsője most a papír, fogalmazott Novák. Csak mozdulni kell! A gondolat rebbenése ecsetvonássá változik. És áll a filmes a moccanatlan nyugalom fölött, s érzi, saját belső lendületét kell, majd átadja a képnek, mozgásban kell tartania a papírra száradó látványt… Nagyobb illúzió ez, mint maga a film! Ecset, víz, festék, papír, ecset, festék, papír, víz, ecset, festék – gomolygás.

És valóban érezhettük, érezhetjük a képek előtt időzve: egy kellemes, balzsamos gomolygás a  tárlat jó érzékkel összeválogatott és installált anyaga. Akvarell művek. És ahogy azt Novák Valentin hangsúlyozta, az akvarell maga a tudatosság. Ahogy a véletlen hegyek sem véletlen gyűrődnek úgy, ahogy… S ahogy a kavicsmorzsa sem kér figyelmet a lánchegység részeként, mint tökéletesre csiszolt egyéniség…

A megnyitó végén maga az alkotó, Fuchs Lehel is szólt pár mondatot.  Mint régi rajongójának, (és Váchoz szorosan kötődő, a várost szerető) idős édesanyjának ajánlotta ezt a kiállítást, aki személyesen is részt vett a megnyitón. A festmények október 16-is tekinthetőek meg a Művelődési Központ Átrium Galériájában. ♦