Megjelent Boda Benedek első regénye

Adott egy középiskolás fiatalember, aki váci és azzal tűnik ki kortársai közül, hogy irodalommal foglalkozik. Boda Benedek. Az igazat megvallva sok bennünk a közös, hiszen neki is hobbija az olvasás, írás. Kedvenc étele neki is a húsleves. Zenében a jazz, swing, amiket többek közt favorizál, ahogy én is.

Szóval, az írás. Egészen pontosan regényt írt, amely a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg az idén. Azt mondják az irodalmárok, hogy egy jó regényhez kell vagy negyven év élettapasztalat. Ez részben igaz is, de szükséges a megfelelő fantázia, egy jó téma, kidolgozott cselekmény és karakterek is. Ezek igazából életkortól függetlenek. Olvastam már idős, több tucat könyvet megíró írótól pocsék könyvet, de volt már dolgom arcpirítóan profi elsőkötetessel is.

Magam novellista vagyok, hat megjelent könyv és kazalnyi irodalmi publikációval a hátam mögött, de még mindig nem érzem kész magam egy jó regényre. Van, aki, egyből regénnyel kezdi. Milyen a jó regény? Amit nem tud letenni az olvasó, maximum csak azért, mert elzsibbadt a karja a vaskos kötet súlya alatt. És ha már súly: egy jó regénynek másféle súlya is van, mint pusztán a papír tömege, amire nyomtatták. Fontos még, hogy a mai kornak is megfelelve pörgős legyen a cselekmény. Ne hagyja pihenni az olvasót. Ja és még valami: egy jó regényhez, jó regényolvasó is kell. Boda Benedek, avagy írói álnevén Marton B. Benettben mindezek megvannak, adott tehát a tehetség. Nem is szórakozott: írt egy 456 oldalas regényt Elásott boldogság – Odarg legendája címmel. Megkértem a szerzőt, meséljen a könyvről, avasson be az írói világába.

A történet 2041-ben egy fiktív Amerikai Egyesült Államokban kezdődik, amikor éppen a harmadik világháború dúl, amelyben az USA az egyik fő résztvevő – kezdi Benedek. A háború nem kerül részletezésre, de ez adja az egyik fő konfliktusforrást, ugyanis a háború atomháborúvá eszkalálódik. Az embereknek bunkerekbe, pontosabban bunkerállamokba kell menekülniük, amelyek város nagyságúak. Ebben a helyzetben ismerjük meg főszereplőinket is: Matthew Wilsont, a fiatal, bátor, ám törődő és gondoskodó amerikai katonát és feleségét, Lily Wilsont, aki orvosként dolgozik. Lily egy szerethető ember, csak, mint mindenki másnak, neki is vannak negatív tulajdonságai, amelyek néha felülkerekednek rajta.

Matthew hazautazik az Egyesült Államokba, Last Light megyébe, ahol kedvesével él együtt. Majd kutyájukkal együtt megkezdik az útjukat a számukra kijelölt bunkerállam felé. Azonban a repülőjük, amely oda tartott, lezuhan útközben Last Light és Észak Amerika egyik legnagyobb hegysége, az Odarg-hegység felett. Sokakkal ellentétben, ők túlélik, habár Matthew lába súlyosan megsérült. Minderre a szokatlanul zord időjárás is rátesz: a kíméletlen hideg és a térdig süppedő hó. Itt kezdődik életük legmegterhelőbb útja, amely fizikailag és mentálisan is hatalmas megpróbáltatás elé állítja őket, sőt még a kapcsolatukat is.

Miközben próbálnak életben maradni és eljutni a bunkerbe, megismerkednek „hegylakó” emberekkel, akik mindamellett, hogy segítenek Matthewnak és Lilynek, még szembesítik is őket a rideg valósággal, miszerint nem csak az atomfegyverek utóhatásai fenyegetik az emberiséget, hanem még egy drasztikus klímaváltozás is, ami akár mínusz kétszáz fokot is eredményezhet a földön.

A bunkerbe már-már új emberként lépnek be. A bunkerállam pedig egy teljesen más világot tár a szemük elé, amely szépnek és békésnek mutatkozik, ám néhány éven belül kiderül, hogy a föld mélye nem csupa jót rejt. Hat év múlva, vagyis 2047-re bunkerállamok közti háborúk alakulnak ki, amely tömérdek új konfliktust és változást jelent. Ezen hadakozások nem kímélnek senkit. És ahogy Matthew és Lily a bunkerig tartó útjukon, úgy most is, erkölcsi és morális kérdésekkel is szemben találják magukat, amelyekben jól kell dönteniük.

Boda Benedek számára fontos, hogy a könyv világa egyszerre idézi meg a régi kultúrákat, technológiát és a jövő felfoghatatlan találmányait a hadászat és az orvostudomány terén. Valamint az emberek régi klasszikus zenéket hallgatnak, pergamenre írnak pennával, és a távközlés csak vonalas telefonokkal, rádiókkal rendelkezik. Viszont a csatatereken az emberek mellett robotok is harcolnak – általában ellenséges nemzetek oldalán –, az USA és a szövetségesei viszont láthatatlan tankokat vetnek be. Az orvostudomány pedig lehetővé tette a kiborgok létezését. Viszont mindez felvetheti a kérdést, hogy akkor hogyan néz ki a könyvben mutatkozó társadalom, és miként jött létre ez a technológiai állapot. A szerző ezekre a kérdésekre is választ ad a későbbiekben, illetve a regény folytatásában. Nem titkolt célja ugyanis a regény folytatása. Hogy ennél többet megtudjunk, el kell olvasni az izgalmas kötetet.

Boda Benedek, avagy írói álnevén Marton B. Benett, ahogy fogalmazott: sosem hitte volna, hogy írni fog. Néhány éve még egyenesen kerülte a könyveket, köszönhetően a kötelező olvasmányoknak, amelyek ahelyett, hogy megszerettették volna vele az olvasást, elvették a kedvét tőle. Noha gyerekkorától kezdve mindennapos volt otthon náluk a könyvolvasás.

Az általános iskolás évei utolsó két évére megkapta a véleménye szerint a világ legjobb magyarszakos tanárát. (A Váci Juhász Gyula Általános Iskolába járt.) Neki köszönheti, hogy közelebb került az irodalomhoz, részletesebben tanult a magyar nyelvtanról és a mondatok összetételéről, például a mondatelemzésről. A többi oktatójának is sokat köszönhet – vélekedik – mint például a történelem tanárának, aki olyan élvezetesen tanította, hogy a történelem a mai napig a kedvenc tantárgya. Kiskora óta imád a régmúlttal foglalkozni, azon belül is inkább a háborús korszakokkal, de mostanra a kultúra fejlődése is foglalkoztatja Benedeket. Láthatjuk tehát, hogy sokösszetevős egy regény megírása. Van, mikor a tehetség nem mindig elég, kellenek bizonyos emberi kapcsolatok az út elején is.

Mindezeknek köszönhető – meg persze az első élvezetes olvasmányainak, mint például W. Bruce Camerontól az Egy kutya hazatér című regénynek –, hogy papírra vetette a gondolatait. Benedek elárulta, hogy persze ez sem olyan egyszerűen történt.

„Az első történetemet, amely körülbelül 20 oldalas volt, egy csodás angol órának köszönhettem, amikor az egyik évfolyamtársam egy olyan elvetemült történetet talált ki, s mondta el az osztály előtt, hogy nekem muszáj volt leírnom és egy kerek történetté faragni. Hozzá kell tennem, hogy azelőtt is írogattam, hiszen szerettem fogalmazni, a képzeletemet pedig szabadjára engedni.

Az áttörést egy lány hozta, akinek a tetszését kedves kis történetekkel szerettem volna elnyerni. Rengeteg érzés és gondolat kavargott bennem, amelyeket vagy meg szerettem volna osztani vele történetek formájában, vagy egyszerűen körítést akartam keríteni nekik. Ez az időszak alapozta meg az Elásott boldogság című regényemet is – majd az Odarg sorozatot –, habár először nem terveztem ilyen nagyszabásúra. Még annak a lánynak kezdtem el írni azzal a szándékkal, hogy majd ezt is neki adom, csak hát időközben eltelt egy bő év, miközben rengeteg minden történt, változott. – Köztem és a lány közt pontosan az történt, mint Juhász Gyula és Sárvári Anna közt. – Arra is rájöttem, hogy az Elásott boldogságot komolyan fogom venni és egy igazi történetet fogok varázsolni belőle.”

Tehát ne felejtsük el: Elásott boldogság – Odarg legendája. Marton B. Benett. Vácott kapható a Lyra Könyvesházban. ♦