Reflektorfényben a több más megbetegedéssel összekeverhető úgynevezett lófarok szindróma

Népszerű rovatunkban rendre sorra vesszük a kedvencek leggyakoribb betegségeivel, sérüléseivel kapcsolatos tudnivalókat, a hagyományos, már régebb óta ismert és alkalmazott, vagy épp a legújabb kezelési, gyógyítási lehetőségeket – ezúttal a magyarosítva lófarok szindrómaként is említett betegségre fókuszálunk.

Cauda Equina Compressio-nak nevezzük a gerincvelő utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsonti tájék magasságában lévő szakaszának bármilyen eredetű összenyomatását, az összenyomatás következtében kialakuló idegrendszeri tünetegyüttes összefoglaló neve a Cauda Equina Syndroma.

„A korábbi cikkekben már említést nyert porckorongsérvhez meglehetősen hasonló tüneteket tud okozni a főleg nagyobb testű kutyákban kialakuló cauda equina compressio szindróma. Ennek alapja, hogy az utolsó derékcsigolya és a keresztcsont között van egyrészt egy szögellésbeli eltérés, aminek következtében a keresztcsont csigolyaívének a teteje be tud nyomódni akár egészen mélyen az utolsó derékcsigolya ívének teteje alá, ezáltal beszűkítve a gerincvelőből kilépő utolsó idegek rostjait. Ezért is hívjuk ezt magyarosítva lófarok szindrómának, mert az ideg úgy néz ki, mint a lónak a farka, tehát fel van rostozódva a gerincvelő, nem pedig egy egységes hengert képez, mint az előtte lévő szakaszon. Ebben az esetben nem csak a porckorong szokott elmozdulni, hanem ilyenkor a csigolyaív tetejének az eltávolítása is szükségessé válik, ha műtétre kerül sor.

Sokan ezt a betegséget összekeverik a korábban szintén tárgyalt csípő diszpláziával is, mert ahhoz hasonlóan a hátsó végtagra és a hátsó végtag nyújtására szokott fokozott fájdalommal reagálni a kutyus. De a tántorgó, bizonytalan, rogyadozó járás az általában beidegződési eredetű szokott lenni, míg a sántaságnál a bicegés jellemző” – vázolta a betegség okait és a különböző bajok tüneti eltéréseit dr. Balogh Béla, a Kedvenc Állategészségügyi Központ tulajdonosa, vezetője.

Tudományosabb megközelítést is adva a szakember a következő tudnivalókat emelte ki: „Általában nagy testű, gyakrabban a kan kutyákban kialakuló megbetegedés ez a szindróma, de találkozhatunk vele közepes, sőt néha kis testű kutyában vagy macskában is. A klinikai tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki. Először esetleg csak az tűnhet fel, hogy a kutya kerül bizonyos mozdulatokat, nem szívesen ugrik, nehézkesen mászik lépcsőre, ágyra. Tipikus az ágyéki-keresztcsonti tájék érintésre, nyomásra kialakuló fájdalma is. Az állatok nehezen kelnek fel, a felállást követően a hátulsó testfél inkoordinált, a járás imbolygó, kan kutyáknál vizeletürítéskor jellemzően elmarad a láb emelése. A hátulsó végtagokat a beteg állat lépés közben nem emeli meg eléggé, ezért a karmok felső része megkopik. Súlyosabb esetben az ujjak felső felületével lefelé helyezi talajra a kutya a hátsó lábait. Az állapot súlyosbodásával vizelettartási rendellenességek (inkontinencia) és végül a hátulsó testfél bénulása is lehetséges.” ♦