A Váci Naplótól búcsúznak a váci futball szakemberei

Lapunk nyomtatott kiadásának utolsó megjelenése apropóján olyan, a váci futballban ténykedő szakembereket kérdeztünk lapunkról és az újságírókkal való viszonyukról, akik hosszú éveken át olvasták a Váci Naplót.

László Attila (81), a váci labdarúgócsapat korábbi technikai igazgatója, vezetője:


„Túlzás nélkül az egyik legjobb lap volt, amit életem során olvastam! Fantasztikus cikkek jelentek meg mindig, és nem tudok róla, hogy lenne a városban még egy olyan újság, ami ennyire teljeskörűen tájékoztat minden témáról! Furucz Zoltán néhai főszerkesztő nagyon jó barátom volt, de lánya, Anita irányításával is maradt a magas színvonal. Nem mellékesen technikai vezetőként több, mint 10 évig tudósítottam a lap elődjét a váci labdarúgó-mérkőzésekről, a ‚70-es évektől egészen a ‚80-as évek első feléig. Megdöbbentem a nyomtatott kiadás megszűnésének hallatán és nagyon sajnálom. Az internetet sajnos nem a mi korosztályunknak találták ki, ezért jó lenne, ha legalább – valamilyen formában, időszakosan – megjelenne.”

Molnár Ferenc „Köki” (80), a Vác VLSE Felügyelő Bizottsági tagja, a váci futball társadalmi Támogatója:

„Már akkor elkezdtem olvasni a Váci Naplót, amikor még nagyobb méretű újságként jelent meg és mind a mai napig forgatom a lapot. Mindig elfogadható közléseket adott a város életéről és a sportról is, persze nemcsak a futballról, hanem a többi sportágról is be kellett számolni, ez pedig befolyásolta a terjedelmet. Néha nem jutott minden sportágnak hely, illetve arra is volt példa, hogy csak az eredményeket hozta a lap, de az összeállítások már nem fértek bele a tudósításba – ilyenkor a Nemzeti Sportból tudtuk meg a váci összeállításokat is. A rendszerváltás után jobb minőségű lett az újság, de ez az oldalszám változásával járt, az utóbbi időben pedig egyre inkább magazinszerűvé vált a lap. Szomorú vagyok, hogy a továbbiakban nyomtatott formában nem olvashatjuk. Nem gondoltam volna és nem is tartom jónak ezt, mert az idősebb korosztály így nem fog laphoz jutni; az én korosztályom az interneten nem követi az eseményeket. A mai napig olvasom, de abban még bízom, hogy nem szűnik meg véglegesen nyomtatottan sem, s valahogyan – akár magazinos formában – még lehet valaha folytatás…”

Csank János (76) mesteredző, a váci bajnokcsapat vezetőedzője, korábbi szövetségi kapitány:

„Mindig szomorú, ha egy lap története véget ér – hatványozottan igaz ez egy helyi lapra, amely a város lakosságát tájékoztatja. Sajnálom, mert a polgároknak lényeges, hogy a saját csapatukról nyomtatott formában is tudjanak olvasni. Sosem voltam nagy „újságfüggő”, emiatt nem is olvastam végig minden lapot, de azért „képben voltam” és mindenbe bele-belenéztem. Nyilatkozataim során mindent megtettem, hogy jól informáljam azokat a lapokat, akik kerestek és nem különösebben ellenőriztem, hogy mit írnak rólam, mert hamar rájöttem, hogy nincs értelme. Nemegyszer lenyilatkoztam egyébként, hogy nem vállalom a felelősséget azért, ami megjelenik a nyilatkozataimból, mert volt arra is példa, hogy beszéltem fél órát, aztán két mondatot jelentettek meg. Ezek a furcsa tapasztalatok abból is adódtak, hogy többen nem érezték a stílusomat és nem tudták a körmondatomból a két-három fontos dolgot kiemelni. A rövid újságcikkek nem adták vissza a lényeget, ezért volt olyan érzésem a megjelenés után, hogy az olvasók, szurkolók nem értették meg, amit akartam mondani.

Egyébként teljesen más kézzel végiglapozni egy lapot, mint megnézni ugyanazt telefonon – az első verzió emberibb, hiszen az újságot el lehet tenni! A régi meccseimet így mindig ki tudtam keresni (korábban a nővérem csinálta ezt, kérésemre rendszerezte a lapokat), sőt, a fontos cikkeket ki lehet vágni, ki lehet ragasztani a falra, telefonról ez nem lehetséges… A nyomtatott lap azért is emberibb, mert munka van vele, látni, hogy törődnek vele, megszerkesztik, megírják és kinyomtatják. Hatalmas hiba, ha az emlékeket nem tiszteli az ember!”

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments