Meláth Attila: a karácsony egy születésnap

A karácsonyról írni lelkészként nagy megtiszteltetés, nem pusztán egy feladat a sok közül. Ugyanakkor nehéz is, mert ezerszer elmondott bibliai részletek, kívülről és belülről ismert igék, csontig lerágott történetek, sok-sok gyermekkori emlék.

Istálló, jászolbölcső, csillag, pásztorok, napkeleti bölcsek, égi szózat, angyal és angyalok, arany, tömjén, mirha! De ezek mellett, karácsonyi bevásárlási láz, „jajmitvegyekajándékba”, bejgli, karácsonyfa, gyertya, csillagszóró, Reszkessetek betörők, sütés-főzés, szaloncukor, fadíszítés… Bibliai és világi kellékek kavalkádja – mindenkinek ismerős.

Ha most képzeletben elétek állnék és karácsony üzenetéről beszélnék, ezt mondanám: a karácsony egy születésnap. Hallgatóim, barátaim, higgyétek el az igazságot is: születésnapot ünneplünk, Jézus születését. Sajnos nagyon sok felebarátunk az évtizedek embert próbáló körülményei között elfelejtette, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. A felnőttek szép lassan a karácsonyt színes-díszes, mézes-mázas alkalommá silányították. Ne higgyük azt, hogy a következő generáció nem tudja feldolgozni és megérteni karácsony igazi lényegét? Ne higgyük azt, hogy túl sok lenne nekik az, hogy Isten emberi formát vett fel, és eljött a földre a mi megváltásunkra és az igazi, hamisítatlan szeretet megmutatására? Miért képzeljük és képviseljük azt sokszor, hogy a karácsonyt meg kell üresíteni maszlaggal? A gyermekek csodára vágynak. Néha mi felnőttek is! De miért ne szólhatna az igazi csodáról, Jézusról, a karácsony?

Sok ember ragadt benne a „Jézuska-korszakban”, és sosem jutott el, még a Megváltó Jézusig. Miközben sokan ott állnak a karácsonyfa mellett, olyan kényelmessé vált egy mesévé lett történetben hinni, elmerengeni a gyertya fényében, a csillagszóró szikrázásában, a múlt karácsonyok emlékeiben, és soha nem továbblépni.

Mert a továbblépés azt jelentené, hogy Jézus nemcsak megszületett karácsonykor, hanem élt és meghalt és, ahogy megígérte harmadnapon feltámadt a halálból, értünk! Akkor a karácsony nem egy bezárt és keretek közé szorított ünnep lenne, hanem valaminek a kezdete, aminek van folytatása is az életünkben. Akkor lehet, hogy a gyermekeink számára tovább kellene mondani a történetet, hogy Jézus élt itt a földön, Jézus felnőtt, Jézus sok jót cselekedett, szeretett és tanított, Jézus szenvedett és meghalt a kereszten, és Jézus harmadnap feltámadt a halálból. Ezért hiszünk benne!

Akkor életváltozás kellene jöjjön, hit által a szívünkben. Akkor épp a karácsony kellene egy induló lépés legyen új utak, új élet felé.
Néha szívesen benéznék az otthoni ünneplésekbe. Nem az ajándékok érdekelnének, meg nem is a karácsonyi menü, hanem hogy ott, a falak között, a családban, hogyan is jön elő a keresztyén hit, a karácsonykor megszületett Jézusban való hit. Tudod, a karácsony ünneplése sok mindent elárul a hitedről. Egy mondatod, egy gesztusod, a szereteted, a hagyományaid…

Nem feltétlenül rosszak vagy jók ezek, de nem feltétlenül arról szólnak, amit a Krisztusba vetett élő hit jelent.

Te tudod már, hogyan fogsz és kivel ünnepelni idén, mit adsz másoknak szeretetből, gyermeknek, felnőttnek a te karácsonyképedből? Ha az ünnepelt, a felnőtt, keresztre ment és feltámadott Jézus nem kap helyet a karácsonyodban, vajon nem az ünnepeltet zártad ki? Bátorítalak, hogy Vele töltsd el a karácsonyt, ha teheted szeretteid, barátaid körében, hogy igazi és tartalmas ünneped lehessen!

Áldott Karácsonyt mindenkinek! (Meláth Attila baptista lelkész) ♦