Hetvennyolc évvel ezelőtt történt

„Karácsonyfa alatt állok és 1945. január 2-án ugyanígy a karácsonyfa mellől indultak el a zebegényi, a nagymarosi és a kismarosi fiatalok. Micsoda igazságtalanság ez a szeretet ünnepkörében, egy igazságtalan döntésnek köszönhetően. 2015-ig kellett tulajdonképpen várnunk, hogy a Kormány a Gulág Emlékévet meghirdetve lehetőséget adjon nekünk, hogy méltóan emlékezzünk” – kezdte beszédét a kismarosi római katolikus templomban Neubauer Rudolf Kismaros polgármestere vasárnap délelőtt a három dunakanyari település – Zebegény, Nagymaros, Kismaros – által rendezett emlékezésen, mely előtt Beer Miklós nyugalmazott püspök és Fejérdy Áron plébános ünnepi szentmisét koncelebrált.

Az emlékezésen – már hagyományosan – jelent volt Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára, térségünk országgyűlési képviselője, aki egyebek közt arról beszélt, hogy Sztálin már 1943 novemberében jelezte Teheránban a többi szövetséges államnak, hogy a szovjetek által felszabadítottnak nevezett területről több millió németet fognak elhurcolni. Hozzátette, a későbbi parancs szerint minden 17 és 45 év közötti férfit és minden 18 és 30 év közötti nőt, aki németes nevű, el kellett vinni a Szovjetunióba, hogy munkájukkal segítsék a háború utáni újjáépítést.

Sztálin terveiben kezdetben összesen 4 millió német elhurcolása szerepelt, de ahogy haladt a front és egyre erőteljesebb ellenállásba ütköztek a szovjetek, ez a szám egyre nőtt – fűzte hozzá az államtitkár. Az államtitkár az elhurcoltak számának érzékeltetésére elmondta, képletesen egy akkora vonatszerelvényt kellett megtölteni Sztálin parancsára, amelynek a mozdonya Debrecenben volt, utolsó szerelvénye pedig Székesfehérváron.

Kiemelte, hogy 800 ezer honfitársunkat vitték el a Gulágra vagy málenkij robotra, 200 ezren soha nem tértek haza. Kitért arra, hogy ahol a kommunisták a világon hatalomra kerültek, mindenhol kényszermunkatáborokat hoztak létre. Az államtitkár arra hívta fel a figyelmet, egy háború elején soha nem lehet tudni, mi lesz a végkimenetele.

„Fontosabb érték, mint az emberi élet, nincs, mindenkinek az élet védelmében kell cselekednie. Tegyünk mindennap a háború ellen és tegyünk mindennap a békéért!” – fogalmazott Rétvári Bence.

Neubauer Rufolf polgármester beszédének további részében örömmel nyugtázta, hogy még össze tudták gyűjteni azokat az emlékeket, amik itt vannak velünk. Mint mondta: volt egy kiállítás, egy konferencia, ahova az általános iskola végzős diákjai is el tudtak menni. Ott volt egy molinó, amit egy okostelefon segítségével a gyerekek meg tudtak szólaltatni, amin korábbi visszaemlékezők hangja van rögzítve. „Itt volt egy kismarosi diák, aki a dédnagymamájának a hangját akkor hallotta életében először. Hallotta, ahogy a dédnagymama visszaemlékezik a málenkij robotra. Igaz hang volt az.” – emlékezett a polgármester, aki örömmel köszöntötte a jelenlévő Mohr Ferencné, Poldauf Mária, Cica nénit, aki az utolsó kismarosi túlélő.

Csuka Tamás nyugalmazott református püspök egyebek mellett beszélt arról, hogy kétféleképpen tudunk emlékezni.

„Lehet úgy, hogy az öklünket rázzuk és szidjuk azokat, akik elkövették és elkövetik a mai napig az igazságtalanságot. Sok ember – szinte minden héten, vagy minden nap hallom – Isten felé is rázza az öklét, hogy engedheti meg az Isten ezt a sok bajt és nyomorúságot. Ő nem megengedi: adott csodálatos törvényeket, szabályokat, benne élhetünk az Isten szövetségében. De abban a pillanatban, hogy kilépünk ebből a szövetségből, bekövetkezik a baj” – mondta Csuka Tamás.

A málenkij robotra emlékezés koszorúzással zárult, melynek egy év múlva Zebegény lesz a házigazdája. (Fotó: Facebook)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments