Orbis pictus a Torony Galériában

A Lyra Könyvesház Torony Galériáját látogatók, ismerők megszokhatták már az évek során, hogy évente négy csoportos kiállítás műveit láthatjuk a falakon, valamit számos egyénit. Az idei első olyan kiállítás, ahol egyszerre több alkotó mutathatja meg alkotását ezúttal az Orbis pictus címet kapta. Orbis pictus, azaz Megfestett világ.

A kiállítás plakátján „A gyönyörök kertje” triptichon, Bosch legismertebb művének részlete látható. Hieronymus Bosch németalföldi festő, akinek műveit, az azokon ábrázolt figurákat talán abban az időben (16. század) a legtöbbet vitatták. Műveit többféleképpen értelmezték. Jess Kinga, a könyvesház tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd Németh Árpád festőművész osztotta meg gondolatait a megnyitó rendezvényen, ahol szép számmal megjelentek maguk az alkotók és az érdeklődők is.

Németh Árpád kifejtette, a „Megfestett világ” régi témája a művészeteknek, természetesen elsősorban az ábrázoló képzőművészetnek. Egyrészt a világ megismerésének eszközeként, másrészt az élet szépségeinek számbavételeként. A festőművész fontosnak tartotta elmondani, hogy a mostani kiállítás alkotói is ezt az utat követték, egyénenként más-más módon. Egy dologban egyetértettek: az élet szép, rengeteg örömöt tartogat számunkra, még akkor is, ha tudjuk, hogy véges. A festői eszközöket viszont egyénenként eltérően, változatos módon használták. Szó esett az egyenként kiállított művekről és az alkotókról. Míg Kónya Enikő, Orvos András szép tiszta felületeket hoztak létre, addig Bardócz Lajos, Glicza Flórián erőteljesen megmunkált, gyűrt, Vértesi Klára pedig puha felületet dolgozott ki. Nagy Julianna színes pontokkal, Sógor Zsuzsa festékfoltokkal, Óvári János pedig szinte pointilista eszközzel, Szottfried Zsófia mesés elemekkel hoztak létre sajátos, festői élményt. Nádor Géza, Fekete István a fotó lehetőségeit használta ki asszociációkat ébresztő nyomataikhoz, míg Lehotka László lendületes gesztussal keltette egy leszálló madár illúzióját. Rákos Éva a lélek, Tóth-Toti Zoltán pedig a testi élet mulandóságára emlékeztet. Kubó Éva munkája teljes egészében az Orbis pictus gondolatára reflektál, kapcsolódva Babits Mihály – a megnyitón elhangzott – Esti kérdés című versének gondolatához:

„…csupa szépség közt és gyönyörben járván

mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:

ez a sok szépség mind, mire való?”

vagy:

„miért az emlékek, miért a multak?

miért a lámpák és miért a holdak?

miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny füszálat,

miért nő a fü, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?”

A kiállítás február 23-ig tekinthető meg. (Szávai Attila) ♦