Ismét DUKE a MIMK-ben
Talán rejtélyes lehet a tudósítás címe, talán csak a beavatottak sejthetik, miről is lesz szó az alábbiakban. A képzőművészet maga is ilyen, hogy néha furcsának tűnő ábrázolásokkal találkozik a szemlélő, és ha belül elcsendesedik, nyitottabbá válik, kinyílik számára maga a mű is. És megtörténik a csoda: élménnyé, élvezetté, tudássá válik egy alkotás. Több lesz tőle a szemlélő. Erre most újabb lehetőség nyílik Vácott egy népszerű és sokak által látogatott galériában.
Csoportos kiállítás nyílt a Madách Imre Művelődési Központban (MIMK). A Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület (DUKE) válogatott alkotásai számára egy hónapig jelenleg a Kávézó Galéria ad otthont. Találunk szürreális stílusú képeket, számos tájfestészethez kötődő művet, tollrajzokat, rézkarcokat. Az egyesület nagy része a természethez kapcsolatos alkotásokat készít, de vannak olyan tagok is, akik az emberi világot, az ember ábrázolását favorizálják. A különböző művészeti technikákhoz az alkotók sok mindent használnak. Ceruza, szén, pasztellkréta, akril- és olajfesték, van fotós is a csapatban, aki – ha úgy vesszük – magát a fényt használja, mint eszközt. De találkozhatunk a kiállított művek között textilművészettel és kőzománc technikával is.
A DUKE tagjai évente közösen állítják ki munkáikat. Ez több évtizedes hagyomány. A képzőművészeti egyesület negyven éves múltra tekint vissza. A negyven év alatt nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a tagok, vezetők és a kiállítóhelyszínek, intézmények között. Egy sikeres képzőművészeti egyesületnek a jól működő kapcsolatok rendkívül fontosak. Februártól várja újra a látogatókat a művelődési központ és azóta természetesen újra pezseg az élet az intézmény falai között. Február első napjaiban vetődött fel az ötlet Koltai-Dietrich Gábor művelődésszervező és a DUKE között, hogy újra meg lehetne mutatnia közönségnek az egyesület munkáit. Ekkor alakult ki az időpont is: február 24-e.
Koltai-Dietrich Gábor köszöntötte a megjelenteket, az alkotókat, majd a gazdag tárlatoti Moór Györgyi nyitotta meg. Valljuk be a megnyitóbeszéd különleges volt, nem a megszokott. Van, aki bemutatja az alkotókat, az alkalmazott technikákat, beszél az egyesületről, szakmai titkokba avatja be a közönséget. Moór Györgyi nagymarosi tanító, vadgazdamérnök különösen érzékeny a természetre, a minket körülvevő környezetre, állatokra. Beszédében valami másféle titkokba avatta be a megjelenteket.
Szó esett elektromágneses sugárzásról, helioszféráról, geoszféráról, arról, hogy az emberiségre milyen hatással vannak ezek a sugárzások. De szó esett a rendezetlenségből a rendezettség felé való változásról, illetve ennek ellenkezőjéről, amikor a rendezettségből a rendezetlenség felé fordul a környezet a világ, az univerzum. És van egy másik csoda is a természetben, pontosabban az emberben, mégpedig a szem. A képesség, hogy érzékelhetjük a szemünkkel a világot.
Részletes, szinte tudományos alapossággal és némi humorral fűszerezve megfogalmazott beszédet hallhatott az érdeklődő közönség arról, hogy miként válik érzékelhetővé a világ a számunkra és persze a világ önmaga számára. Moór Györgyi beszélt arról is, hogy ha fogékonyak vagyunk rá, ne átalljunk kimenni a természetbe, nyitott szemmel, nyitott lélekkel, nyitott szívvel rácsodálkozni a minket körülvevő világra. Moór Györgyi külön kiemelte azokat az embereket, akik nem csak nézik és élvezik a természet adta szépségeket, hanem rögzítik is azokat. Ehhez én annyit tennék hozzá, hogy ennek ugye az egyik lehetősége a lélekben való rögzítés, a lélek érzékeny vásznán. Györgyi a festővásznat említette, ami szintén kiváló lehetőség rögzíteni a látottakat, a körülöttünk pezsgő és persze a bennünk pezsgő világot. Ahogy a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület tagja is láthatóvá teszik számunkra a világot, a természetet, az emberi lélek rezdüléseit. Örülni együtt a tavaszi színeknek a tavaszi melegnek. Örülni egymásnak: alkotó és a kiállítást látogató.
A kiállítás március 31-ig tekinthető meg. (Szerző: Szávai Attila – Fotók: Nagy Sándor – A címfotón Lengyel Klára, a belül F. Matuk Mária alkotásai láthatóak.) ♦