Méretre szabni a kabátot – Beszélgetés a szentségi házasságra felkészítést segítő új kiadványról
A Ferenc pápa által szorgalmazott Katekumenális felkészítés a házasságra című kiadvány a Családok X. Világtalálkozójára jelent meg tavaly a nagy világnyelveken. Magyarul a házasság hete alkalmából lát napvilágot a Szent István Társulat gondozásában. A füzetről és annak szemléletéről Marton Zsolt váci megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnökével, valamint Takács Bálinttal és Zsófival beszélgettünk. A gödi házaspár nemcsak plébániai közösségében segíti a családokat, hanem országos szinten is bekapcsolódik a magyar családpasztorációs feladatokba – olvashatjuk a magyarkurir.hu Nézőpont rovatában február 13-án megjelent beszélgetésben.
– Ma is elterjedt a jegyesoktatás hazánkban, a házasságra való katekumenális felkészítés miben jelent mást, miben jelent többet ehhez képest?
Marton Zsolt: Hagyományos egyházi gondolkodásunkban évszázadokon át működött az, hogy a pap úgy készítette fel a házasokat, hogy a megtartó közösség tulajdonképpen egy falu közössége volt. Természetes volt, hogy mindenkit megkeresztelnek, hogy mindenki egyházi házasságot köt, ebbe belenőttek az eleink. S bár a világ jócskán megváltozott, ez az igény sokak esetében megmaradt, azonban a megtartó közeg már csak töredékesen tud működni ott is, ahol van.
Szent II. János Pál pápa részben épp e tapasztalatok miatt 1999-től kötelezővé tette a keresztségi fölkészítésben, hogy katekumenális módon történjen. Ez azt jelenti, hogy ha valaki az Egyház közösségének tagja szeretne lenni, akkor az egész Egyháznak kellene befogadnia, fölkészítenie, és elvezetnie az Egyház életébe, liturgiájába. Mivel azonban ez a gyakorlatban nehézkes, vannak kijelölt személyek, akik elkísérik ebben. Ez az úgynevezett befogadó közösség.
A lengyel pápa a házassággal kapcsolatban is megfogalmazta a katekumenátus igényét a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításában, majd a Család Pápai Tanácsa is foglalkozott ezzel a felvetéssel, de mostanáig nem történt meg, hogy részletes támpontot kapjanak a lelkipásztorok, illetve azok, akik a leendő házaspárokat segítik a formálódásban.
A dokumentum hivatkozik is arra, hogyha a papságra, szerzetességre mint hivatásra hosszú éveket készül valaki, akkor az egy életre szóló elköteleződéshez a házasság esetében sem nyújt elégséges támogatást három-öt alkalom.
Takács Bálint: Jegyesoktatás valóban eddig is volt, azok keresték meg ezzel a céllal a papot, akik eldöntötték, hogy össze akarnak házasodni. Előbb volt egy döntés, és utána találkoztak azzal, hogy mit is jelent az egyházi házasság. A katekumenális felkészítés megfordítja ezt: először megismerjük a szentségi házasságot mint életszövetséget, hogy az miben különbözik egy polgári házasságkötéstől, és a pár eldöntheti, hogy erre akar-e készülni. Az ezt követő közvetlen felkészülés fedi le a mostani jegyesoktatás szűkebb értelemben vett tartalmát.
M. Zs.: Sőt, a dokumentum még szélesebbre szabja a felkészítés idejét azzal, hogy kimondja: tulajdonképpen már gyermekkorunktól készülünk a házasságra. Lehet aztán, hogy valakinek mégsem ez lesz a hivatása, mivel elköteleződik papnak vagy szerzetesnek, de a Krisztusnak való odaadottságra, az evangéliumi életre már gyermekkortól kell készülni, s ebbe kell beleépíteni a házasságra való felkészítést az életkori sajátosságnak megfelelően. Erre jó példa a Titkos küldetés és a Ciklusshow, amelyeket mások mellett Zsófi tart tinédzser fiúknak, illetve lányoknak.
Takács Zsófi: Ma nagyon töredékes példát látnak a gyerekek, ezért fontos, hogy megjelenjen az iskolai oktatásban és hitoktatásban is az, hogy házasságban élni jó. Ha a szüleik házasságban élnek, de az nem vonzó, vagy esetleg nem is házasságban élnek a szülők, akkor is lényeges, hogy halljanak, tapasztaljanak jó példákat. Ebben segíthet a CSÉN (Családi Életre Nevelés) a kisebbeknél, vagy nagyobbaknál a TestTeó, ami kifejezetten a szexualitás méltó megélését célzó program. Ez a mostani iránymutatás azt is célozza, hogy ezeket a különböző életkorban történő programokat egy-egy lelkipásztornak – és a körülötte működő segítőknek –, egy-egy plébániának, egyházmegyének össze kell hangolnia.
A püspök atya által említett Titkos küldetés és Ciklusshow 5–6. osztályos, 11–13 éves kiskamaszoknak szól, azzal a céllal, hogy a nemiségükkel, a saját nemükkel megbarátkozzanak, megtanulják azt, hogyan találkoznak az ivarsejtek, hogy születik meg egy kisbaba, hogy válik egy új élet valóra. Mindezeket az információkat drámapedagógiai játék segítségével szerzik meg. Beszélgetünk arról, milyen testi, lelki változások vannak a fiúknál, lányoknál, mindig szó esik a másik nemről is: vegyük észre, hogy a másik is milyen csodálatosan van megalkotva! Próbáljuk elérni már ebben a korban, hogy meglássák a másik és saját maguk értékességét, ezért akarjanak rá vigyázni és ezért tiszteljék a másik nemet.
T. B.: A szekularizációval, a hagyományos közösségek felbomlásával a minták szertefoszlottak, de az, hogy korábban a hitbe való belenövekedés természetes volt, még nem biztos, hogy azt jelentette, hogy mindenki tudatosította volna magában, hogy szentségi házasságban él. Ez az újfajta megközelítés elsősorban ebben támogatja a párokat és már gyermekkortól kezdve az egyéneket. Tudatosítja, hogy ami egy házasságban történik, az több mint két ember kapcsolata, benne van Isten is. A korábbi szűken vett jegyesoktatás csak az esküvőig készítette fel a jegyespárt, lehet, hogy olykor csak magára a szertartásra, de abban nem jelentett igazán segítséget, hogy ezzel a szentséggel mit kezdjen egy pár. A legfontosabb újdonság ebben a pápai ihletésű dokumentumban az, hogy nemcsak korábbról kezdődik a felkészítés, de a házasoknak a közös életük kezdetén is nyújt támogatást, mind közösségi szinten, mind olyan témákkal, amelyekre jó rátekinteni. (Az interjút teljes egészében a következő linken olvashatják: https://www.magyarkurir.hu/hirek/meretre-szabni-kabatot-beszelgetes-szentsegi-hazassagra-felkeszitest-segito-uj-kiadvanyrol?fbclid=IwAR0o7Tkv0rukOjYAPDaqgn_QX4CHCoCwcatl5W5nY8eFCXRKwFyN5jO0U9o (Fotó: magyarkurir.hu)♦