Mert jó emberek még vannak…

Sokszor olvasom a Váci Élet nevű Facebook csoportban, ahogy az emberek az elhagyott telefonjaikat, pénztárcájukat keresik. De azt is sokszor olvastam már, hogy valaki egy talált érték gazdáját keresi. Van, hogy megtalálja az elhagyott tárgy és a tulajdonosa így egymást, de nem feltétlen ez a gyakori.

Nekem eddig kétszer sikerült elhagynom a pénztárcámat. Az egyiket Nagymaroson, a másikat pedig nemrég Vácon, a lakásunkhoz közel. A nagymarosi esetnél egy fiatal pár beadta a cukrászdába, hiszen annak a zacskójában sikerült elhagynom. Már akkor is nagyon hálás voltam érte, hiszen minden értékem hiánytalanul megvolt benne.

Most viszont fel sem tűnt, hogy elhagytam. Éppen vásárlásból értünk haza, amikor egy ismeretlen rám írt a Facebookon, hogy nem hiányzik-e a pénztárcám. Először nem értettem a kérdést, majd eszembe jutott, hogy az autóban hagytam. Leszaladtam a lépcsőház előtt parkoló kocsihoz, de nem volt ott. A következő üzenet már egy telefonszám volt. Azonnal hívtam, miközben a szívem egyre hevesebben kalapált, mivel tudtam, hogy nem kevés pénz van az irataimat is magában rejtő pénztárcámban.

Kiderült, hogy a másik lépcsőházban lakó kedves szomszéd találta meg, leesve az autóm mellett. Nem telt el egy perc és ismét kezemben volt hiánytalanul minden. Nem győztem hálálkodni neki, hiszen tudjuk, nem mindenki lett volna ennyire becsületes. De ő az volt, és ezzel nagyon sokat segített nekem.

Azt mondják, az életben visszakapunk mindent, amit másokkal teszünk. Én is találtam meg már mások értékeit beazonosíthatóan, és minden esetben visszajuttattam hiánytalanul a gazdájához. Most talán ezek miatt is kaptam vissza azt a jót, amit cselekedtem. Nem tudom. Kedves „ismeretlen” szomszéd: KÖSZÖNÖM. ♦