Sajdik szerint Petőfi

Időszaki kiállítás nyílt a Pannónia Ház Hincz Termében „Sajdik szerint Petőfi” címmel. A Munkácsy- és Kossuth-díjas alkotó (aki hozzávetőlegesen 300 könyvhöz készített illusztrációt) impozáns, tréfás, igazi „Sajdikos” tárlatot állított össze a Petőfi 200 emlékév kapcsán. Az immár 92 éves Sajdik Ferenc rajzolói ars poeticájáról egy korábbi interjúban így nyilatkozott: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” Ezt a különleges, egyedi Sajdik-univerzumot csodálhatjuk meg egy újabb tárlaton.

 Matkovich Ilona, Vác polgármestere köszöntőjében  visszaemlékezett, hogy gyermekkorában az egyik kedvenc olvasmánya a Ludas Matyi című szatirikus hetilap volt, amelyben Sajdik Ferencnek harminc éven át jelentek meg karikatúrái. Megköszönte a művelődési központ dolgozóinak, hogy ennyire szívükön viselik és magas színvonalon mutatják be újra és újra Sajdik Ferenc művészetét. A városvezető felhívta a figyelmet egy különleges együttállásra. Ugyanis Petőfi Sándor a valamikori Arany Szarvas fogadóban, a mai Pannónia Házban több alkalommal is megszállt. Ami még különlegesebbé teszi a Petőfi 200-rendezvénysorozat váci eseményét, hogy a legenda szerint a kiállításnak helyt adó, a most Hincz Teremnek nevezett helyiségben vándorszínészként lépett fel. Amint azt tudjuk, Petőfi Sándor vándorszínészete nem bizonyult különösebben eredményesnek, költészete viszont annál inkább. Matkovich Ilona szerint azért is fontos az idei év, mert sokan megtudhatják, hogy a költőnek milyen kapcsolata is volt Váccal. (Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon című részletgazdag művében rengeteg információhoz juthatunk ezzel kapcsolatban – a szerző) Csak egy példa, hogy amikor Budapestről vonattal érkezett a feleségével, Szendrey Júliával, nagyon kedvező benyomásról ír az utazás kapcsán. Ellenben Petőfinek számos sérelme volt Váchoz köthető. Az emlékév kapcsán elhangzott, hogy a városban számos kulturális rendezvény fő témája Petőfi Sándor. Matkovich Ilona megköszönte a művésznek, hogy rendelkezésre bocsátotta a kiállítás anyagát, amiben Sajdik különleges ceruzavonásainak köszönhetően szó szerint kirajzolódik Petőfi Sándor alakja.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Iskolapadból a DDC-ig

Kovács Róbert, színész, műsorvezető, rendező, koreográfus, a Parlando Társulat meghatározó alakja, a színészmesterség tanítója nyitotta meg a kiállítást. Mint mondta, öröm látni, olvasni a verseket és persze azt is, ahogy Sajdik Ferenc meg is láttatja azt a világot, amit az alkotások alatt elhelyezett költői sorok adnak az olvasóknak. Kovács Róbert párhuzamot vont Sajdik Ferenc és Petőfi Sándor között.  Petőfi édesapja, Petrovics István mészárosmester volt, tehát nem volt semmi köze az irodalomhoz. Amikor a költő már befutott, ismert lett, országos hírű, az édesapa akkor sem tartotta nagyra az irodalmat. Édesanyjának, Hrúz Máriának szintén nem volt különösebb érdeklődése a literatúra világa felé. Ami a párhuzamot illeti, Sajdik Ferenc édesapja zsoké volt, édesanyja pedig balerina. Tehát direkt módon ők sem terelték a művészet, a grafika irányába az ifjú Ferencet, aki aztán szintén sikeres, elismert, országos hírű művész lett. Kovács Róbert kifejtette, hogy Petőfinek ez az út valamivel rögösebb volt, mert ugyan a vándorszínészet sokáig foglalkoztatta (különösebb sikerek nélkül), mégis a költészetben találta meg igazán önmagát.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Kortárs megállók: elveszett stációk nyomában – Kiállítás megnyitó a Váci Egyházművészeti Gyűjteményben

Sajdik Ferenc esetében, azt lehet mondani, mosolygósabb volt az útja, hiszen az Iparrajziskolában már találkozott egy akkor előkészítésre szánt karikatúrasorozattal és akkor döbbent rá, hogy ő ezzel kíván foglalkozni, ezzel a műfajjal. Természetesen itt is megvolt az útkeresés időszaka. Hiszen például elment nyomdásznak tanulni, de mégis a grafikák világa körül maradt és nem kellett akkora vargabetűt leírnia a pályafutása során, mint Petőfinek. Kovács Róbert is kitért a Ludas Matyi hetilapra, ami ugyan nem a gyerekeknek szólt, de a rajzok, a lapba készült grafikák viszont mindenkinek. A felszólaló véleménye szerint az olvasó (legyen az felnőtt, vagy gyermek) gyakran nem is feltétlenül értette a politikát a rajz mögött, a poént az adott karikatúrában, de még a gyermekek számára is élményt jelentettek az alkotások.

Aztán a többi nagy mű került szóba, a Pom Pom meséi, vagy A nagy ho-ho-horgász. Petőfi kapcsán fény derült a fontos tényre is, hogy ugyan a költő nem írt különösebben míves verseket Vácról, de azért az Anyám tyúkja mégis csak Vácon íródott.  Megtudhattuk, hogy állítólag Vácon történt egy eset, aminek a főszereplője a költő és egy tintásüveg volt. Történt ugyanis, hogy a már említett vándorszínészi években egy sikertelen előadás után a társulattal a Duna-parton búslakodtak és az újbóli, lehetőleg magasabb színvonalú előadás kivitelezésén tanakodtak. Aztán az íráshoz használt tintásüveg tartalma a lelkesen, heves mozdulatokkal magyarázó Petőfi zsebében kiborult, foltot hagyva ruháján. Ezt később meg is örökítette művészetében. Egy érdekes kérdésre is választ kaphattak a kiállítás megnyitón résztvevők: mi a véleménye Sajdik Ferencnek Petőfiről? A karikaturista szerint „érdekes fickó volt, nem lettem volna az apja”.  Számos versében olvashatjuk a csíntalan gyermekkor történéseit, vakmerő eseményeit, kalandjait. Valljuk be – folytatta Kovács Róbert -, nem volt rosszabb egy átlagos fiúgyermeknél. Ezeket a kalandokat, talán azt mondhatnánk, „csúnyaságokat” aztán meg is jelentette irodalmi munkáiban. Elvégre ezért is van a költő, ezért is van a karikaturista: tükröt tartani a világ elé, amibe ha belenézünk, saját magunkon is mosolyogni tudunk. A színvonalas rendezvényt a Parlando Társulat műsora tette még színesebbé. (Szávai Attila) ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments