Az alkotás útján haladva
Ha április, akkor tavasz. Ha Vác és tavasz, akkor Váci Tavaszi Fesztivál. Idén március 18-május 27. között rendezik meg a város egyik legrangosabb kulturális eseménysorozatát. A népszerű programsorozat részeként a kisebbségi önkormányzatok képzőművészei bemutatkozásainak ad teret és lehetőséget a nagy múltú Váci Margaréta Kávéház is. Évek óta rendszeresen láthatóak kiállítások, melyek által mélyebb betekintést nyerhetünk a kiállító művészek által a bennük, körülöttük zajló világba.
Most épp egy májusig látható tárlat került a falakra. Ezúttal a Váci Margaréta Kávéház és a Váci Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett kiállításról van szó. Egészen pontosan Manajló-Prihogyko Viktória „Az alkotás útján haladva” című kiállítása látható.
Bayer Mária, a Váci Margaréta Kávéház tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd Németh Árpád festőművész nyitotta meg a kiállítást. Elmondta, hogy több évtizedes hagyománya van, hogy a város nemzetiségi önkormányzatai kiállításokat szerveznek, ilyenkor mutatkoznak be a különböző nemzetiségű alkotók. Ilykó Andrea iparművész, a Váci Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnöke képviselte a festőművészt, és persze a ruszin kisebbséget, Manajló-Prihogykó Viktória sajnos nem tudott részt venni a megnyitón.
Manajló-Prihogykó Viktória kárpátaljai festő. Németh Árpád hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai festőkről azért annyit el lehet mondani, hogy kicsit másként alakult a művészi életük, mint a magyarországiaknak, vagy a Magyarországon kívül élő magyaroknak, legyen az Erdély, Felvidék vagy épp Kárpátalja. A kisebbségben élő művész mindig kettős kötöttségben él – ahogy Németh Árpád fogalmazott. Egyrészt, mint alkotóművész, törekvése, vágya, hogy bekapcsolódjon a modern, az európai, nyugati művészeti vonalakba. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ilyenkor van egy másik kötődés is. A saját nemzete, nemzettársai felé való. Nem hagyhatja cserben őket a stílusával. Amíg a franciáknál, vagy épp a magyaroknál vállalták az absztrakciót. Németh Árpád szerint annyira foglalkoztak vele, hogy a közönség érti, vagy nem érti azt. A saját sikereikhez, egyáltalán a kor nyelvezetéhez igazodtak. Leszögezte: ugyanezt nem teheti meg egy kisebbségben élő művész. Ő nem hagyhatja el a vontatmányt, ahogy a traktor sem hagyhatja el a mögé kötött utánfutót. Hanem a közelségében kell tartania, ehhez van egy szoros kötődés, tehát van ebben egy ilyen kettősség. Viktóriánál ugyanez a helyzet – húzta alá a felszólaló.
A kiállító festőművészről Németh Árpádtól megtudtuk, hogy történelem szakos egyetemi végzettséget szerzett, majd pedig a művészeti akadémián szerzett végzettséget. Hogy a történelemmel foglalkozott, ahhoz az is hozzájárult, hogy születése lévén szoros kapcsolatban volt a Manajló dinasztiával, ugyanis Manajló Fedor a kárpátaljai festők egyik ikonikus alakja volt. Tulajdonképpen innen számíthatjuk a kárpátaljai festőkolónia működését. Viktória az ő unokája.
Szemléletének alapját képezi, amit örökölt az elődeitől. A folklórhoz való ragaszkodás, a néphez való hűség ebben mutatkozik meg. A nemzetisége szokásait, ünnepeit, táncát, tárgyi rekvizitumait, viselkedését, ruházatát, énekét is felkutatta. Ebből táplálkozik a művészete, de ha csak ezzel foglalkozna, azt mondanánk rá, hogy folklorista. De a művésznek tovább kell lépnie. Viktória megtette ezt a lépést, természetesen a tanulmányai hatására és ösztönzésére. Így alakult ki a képi világa, ezekből a témákból építkezik. De nem leképezi, lemásolja, nem lefesti a táncosokat, énekeseket, vagy a favágókat, hanem megfesti – húzta alá Németh Árpád. Ez egészen mást jelent. Ezek az alakok, rekvizitumok ezek képi elemként vannak jelen a munkáiban. Kalamajka, körtánc, ezt is szívesen ábrázolja a festőművész. Nem magát az alkotást, hanem azokat az elemeket, amelyeket közben az emlékezetében felidéz, ami ehhez tartozik, amely asszociációk révén tartozik mindenhez.
Átírja a dolgokat, minden képen látható ez az átírás. Amikor egy alak jelenik meg a vásznon, az sem egy személy, nem egyszeri alak, hanem a megfestett, kifejtett egyénben ott van az általános. Példaként említette a ”Favágók tánca” címűt. Egy mozdulatlan kép, pedig tudjuk, mit mutat: a mozgást. Az alkotó általánosságban beszél a favágókról. Vagy épp többek közt a hucul lovakra, azok szelídségére is utal a művészetében.
A kiállítás május 2-ig tekinthető meg a Margaréta Kávéházban. (Szávai Attila – Belső képek: Busójárók – Nagyszülők – Csárdás) ♦