Föld napi Naszály túra

A jó idő és a Covid miatt az elmúlt évek után most emelkedett a jelentkezők létszáma 100 felé a Föld napja túra alkalmából. 120 jelentkezés után kénytelenek voltunk péntek délután azt kommunikálni, hogy nem tudjuk elfogadni a felkeresést, mert a munkaszüneti napon már nem lehetett még egy buszt szervezni. Reméljük jövőre azoknak is sikerül csatlakozni, akiket most nem vihettünk magunkkal.

A sok jelentkező miatt így is két útvonalat jelöltünk ki annak érdekében, hogy túrázók maradhassunk, és ne tömegjelenségként ijesszük el az erdő élőlényeit.

Külön busszal mentünk ki Katalinpusztára, és onnan a Rockembauer kopjafa érintésével jutottunk el a Gyadai tanösvényre. Megemlékeztünk Rockembauer Pálról, aki itt vetett véget életének és elénekeltük a kéktúra dalt, amire a sok ezer lépés során még sokan emlékeztek. A függőhídig a két csoport együtt haladt, ami a rét egyik látványossága, egy szakadék felett feszítették ki és azóta is működik a turisták örömére.

A híd után a csoportok ketté váltak. A nagy túra a Bik kút forrás érintésével haladt a Naszály 652 méteres csúcsa felé, majd onnan a Látó-hegyen pihentek meg és az „ezotermikusnak” nevezett réten keresztül értek vissza Vácra 17 km megtétele után.

A kis túra 12 km-es szakasza a Gyadai réten haladt. Meglátogatták a tájépítész egyetemisták által épített pallós tanösvényt, ami a Lósi patak medrében lett kiépítve még amikor a patak nem volt kiszáradva a felmelegedés miatt. Ma már csak a libikóka híd, a szökkenő tuskók, és a hosszú pallósor jelzi, hogy az egyetemistáknak a patak duzzasztott medrében cölöpökre kellett kiépíteniük a pallókat ahhoz, hogy szárazon megúszhassuk a túrázást. A pallósor mellett visszaköszön, a húsz évnél is idősebb krokodil, mely valószínű a Naszály egyetlen ilyen állata, melyet a vicces kedvű egyetemisták faragtak ki.

A túrázók a szervezők által biztosított almát és a hamuban sült pogácsát az óriások pihenőjénél fogyaszthatták el, melynek nevét azok az óvodások adták, akik a nagy farönk asztalok, esőbeálló láttán az óriások titkos találkozóhelyét vélték felfedezni a pihenőben. A középkorból maradt kőbányát elhagyva egyre közelebb kerülhettünk a Gyadai-réti látogatóközponthoz, ami a turista nagyüzemet jelentette. Rengeteg piknikező ember, akiket beengedtek autóikkal a természetvédelmi területre (parkolójegy ellenében, de akkor is) és a parkoló autókat kerülgetve kerestek maguknak helyet a pihenéshez.

Szerencsére ekkor már a túra részvevői az út végére értek és a tömeget magunk mögött hagyva haza buszozhattak, vissza a városba.

A programot Bíró György és BARÁTAI rendezték a város támogatásával, a túrát Lippai Beáta, Nagy Attila, Pálinkás Ferenc és Bíró György vezették, akik köszönetet mondanak a Csocsaj pékségnek, és az Erzsébet utcai zöldségesnek, hogy gondoskodtak a résztvevők elemózsiájáról. (Bíró György) ♦