Hársfalvi Gabriella az Ablakban

Ritka az olyan képzőművész a városban, akinek a Madách Imre Művelődési Központban egyszerre két galériában is láthatóak művei. Hársfalvi Gabriella festményei láthatóak aktuálisan az Ablak Galériában, mely a művelődési központ bejáratánál található. Ezzel párhuzamosan az Emeleti Galériában, a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című csoportos kiállítás részeként is megtekinthette a közönség néhány művét április 17-ig. Előbbi önálló kiállítás, utóbbi esetben tehát csoportos kiállítás részeként kaptak helyet a paravánokon a váci festőművész művei. Kérdeztem őt képzőművészetről, a kezdetekről, a jelenről és persze a tervekről is.

Hársfalvi Gabriella gyerekkora óta rengeteget rajzolt, festett, művészet pályára készült, csak sajnos a körülményei ezt nem tették lehetővé. Így, mintegy kényszerűségből női szabónak tanult. Később a művelődési központba került, mint dekoratőr. Egészen pontosan 1985-től tizenkilenc éven keresztül látta el dekoratőri feladatait. Ahogy fogalmazott, ez már igazán testhezálló munkakör volt számára, hiszen szoros kapcsolata alakult ki a képzőművészettel. Rengeteg kiállítást épített, installált a dekoráláson kívül. Néhány festményt látva úgy gondolta akkoriban: bizony ilyet ő maga is tudna. Érezte magában a tehetséget, a motivációt. Egyre erősödött benne a vágy, hogy ő is alkothasson.

2002-ben az egyik festőtársa biztatására jelentkezett a Nagy B. István Képzőművész Körbe, ahol Debreczeni Zsófia festőművész volt a tanára, akinek nagyon sokat köszönhet. Megtanult művész szemmel nézni, látni és gondolkodni. Tanára segítségével elsajátíthatta az olajfestés csínját-bínját. Ugyanígy az ő közreműködésével ismerkedett meg az akvarellfestészet fogásaival.

Hársfalvi Gabriella érdekességként említette, hogy művészi pályája elején egy évig csak rajzolt. A rajzolás tulajdonképpen a festészet alapja – avatott be a részletekbe. A mai napig nagyon szívesen fest fekete-fehér fotókról az általa elképzelt színekkel és stílusban.

Milyen témákat ábrázol Gabriella szívesen? Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciói is vannak, vagy éppen városrészletek. Például a Vácott látható barokk kapuk is több festményén visszaköszönnek. Utóbbiak nagy kedvencei. A váci kapukat ábrázoló képei valamivel több, mint 10 éve készültek és a mai napig ezek állnak talán a legközelebb a szívéhez. Részben azért, mert 1964 óta váci lakos és már akkor is szerette ezeket a régi kapukat, a régi barokk épületeket. Nem tartja kizártnak még több váci kapu megörökítését a vásznakon. Arra a kérdésre, hogy hol szokott festeni, az alkotó elmondta, a művelődési központba jár csütörtökönként egy festő csoportba, akikkel régóta, szinte családi hangulatban alkothatnak a megfelelő körülmények között. Az eddigi kiállításai kapcsán elmondta, 2008-ban hármas kiállításon volt alkalma bemutatni képeit. „Hárman a színek útján” címmel nyílt csoportos kiállítás az ő, valamint Krupa Mária és Mucsi Erika munkáiból a váci Főtér Galériában. 2011-ben a Pest megyei amatőr tárlaton találkozhatott festményeivel a közönség, ahol hat díjazott volt. Nagy örömben volt része, hiszen az egyik festménye a díjazottak között szerepelt. Éppen az egyik váci kapus alkotása, amely most az Ablak Galériában is látható.

2012-ben Kispesten volt kiállítás „Arany élet 60+” címmel, ami egy országos pályázat volt. Itt a „Nagyszüleim” című alkotásával (amely most szintén látható az Ablak Galériában) első díjat nyert. 2013-ban, szintén a váci művelődési központban volt egyéni kiállítása. Ezt követően Kismaroson a helyi művelődési házban kiállítása, aminek volt egy külön érdekessége, ugyanis az unokájával (aki akkor 17 éves volt) együtt állítottak ki festményeket, hiszen az unoka is ügyes képzőművész. Aztán eljött a tavalyi év, amikor is megrendezésre került a „Tavaszi szél vizet áraszt…” csoportos kiállítás szintén a művelődési központ Emeleti Galériájában. Ott is díjazták műveit. Ugyanis ott nyerte azt a lehetőséget, hogy egy újabb önálló kiállítás valósulhat meg az intézményben.

Ez látható most az Ablak Galériában április 30-ig. (Szávai Attila)

 ♦