Szávai Attila: Család a repceföldön

Vasárnap. Lakótelepi család ül a konyhaasztalnál, anyuka, apuka, két gyerek. Vidáman falatoznak, az evőeszközök barátságosan koccannak a tányérokhoz. A nappaliból tévé hangja kúszik a húsleves illatába, összemosódnak a közszolgálati hírek a cérnametéltek szelíd kanyarulataival. Táplálkozás közben a család a délutáni programról beszélget.

Apuka két kanál húsleves között feldobja, hogy menjenek ki autóval a közeli repceföldhöz, csinálják meg a szokásos repcetáblás családi képet. Tegyék meg anyukával a kötelező, szinte már hagyománnyá váló családi szokást: fogadjanak egy csomag ropiban arra, hogy idén hány lájkot kap a fotó. (Kevesebbet kap majd, mint tavaly, mert sokaknak már unalmas, hogy a vasárnapi családok kirajzanak a sárga repceföldekre, hogy ott aztán egymást fotózzák, majd az utóbb feljavított, színeiben módosított fotókat nézzék ismerőseik a közösségi oldalakon).

A férfi szakállán cérnametélt kapaszkodik, mint ipari alpinista a gyárkéményen. Szürcsölve, homlokráncolva hümmög. A család többi tagja ismeri ezt, ilyenkor a negyvenes, bölcs, mérnöki homlokzat mögött komoly tervek fogalmazódnak. Egyelőre nem mernek szólni a tészta miatt, csak a kisfiú kuncog. A rántott húsnál tartanak (a tévében éppen – ahogy apuka szokta mondani – a rémhíradó megy, olyan kulcsszavakkal, mint infláció, offenzíva, béketárgyalás, menekültek, forintárfolyam), mikor a férfi egyszer csak megáll a rágásban. Villájával, amin egy falat rántott hús van, kimutat az ablakon.

Oda megyünk, ha ettünk. Mindenki kinéz az ablakon. A távoli dombokon sárga repceföldek hullámzanak, mintha egy óriási mézes csupor kiborult volna és az színes-édes folyadék szétterült volna a tájon. A kisebbik gyerek hümmögve veszi tudomásul az ötletet, felőle aztán mehetnek, addig sem kell tanulni (azt csak sejti, hogy utána kell majd). A másik gyermek kritikusabb (apuka szerint anyjára van, sőt, az anyósára), a fiatal lány szerint tök ciki egy mezőgazdasági terület mellett vigyorogva pózolni, ezzel az erővel lehetne búzatábla, vagy kukoricás mellett is. Növény, növény, csak a repcének jobb ilyenkor a marketingje. Vagy egy traktor bazi nagy hátsó kerekénél is állhatnának. Anyuka lepisszegi a lányt, ne légy bunkó, mondja nevetve, közben kérdően apukára néz, mit szól majd a férfi a tizenéves eszmefuttatására. A lány persze arra játszik, hogy egyedül maradhat otthon és felhívatja arra a körülbelül egy órányi időre a barátját, amíg a család repcézik. Apuka tudja ezt, nem kell jönnöd, ha nem akarsz, mondja, majd a szobába megy lekapcsolni a tévét. Méltatlan, hogy vasárnapi ebéd közben is ezeket kell hallgatnunk a híradóban, dörmögi visszafelé jövet.

A tinilány ebéd és kávé után kipirulva nézi a negyedikről, ahogy a család többi tagja autóba ül és elhajt. Azonnal telefonál a közelben lakó barátjának, hogy van egy szabad óránk, ha van kedved. Apukáék húsz perc múlva odaérnek a repcetáblához, jóllakott szuszogásokkal kikászálódnak az autóból, suta, gyakorlatlan mozdulatokkal átugorják az útszéli árkot, majd kissé begyalogolnak a növények közé. Hunyorogva mosolyognak a telefon kamerájába. A tizenkettedik kép lesz az, ami jól sikerül. A többin például anyuka hadonászik, mert a méhek is kirajzanak ilyenkor, nem csak a városi emberek. Egy másik fotón a gyerek vág pofákat, mert unja ezt az egész felhajtást, hosszan elnyújtva ásítozik, tátott szájjal látható a fotón. Egy másikon mindhárman integetnek, mert épp arra halad el az úton autójával az egyik szomszédjuk.

A panellakásban maradt tinilány ajtót nyit az érkező, kissé túldezodorált fiújának, leengedi a kisszoba redőnyét. Már az ágyban mesél a fiú a méhekről, a beporzásról, a virágok szaporodásáról. A beporzó állatok jelentőségére, védelmük fontosságára hívja fel a figyelmet, egészen pontosan A beporzók napja nevű kezdeményezésre. Felkacagnak. Aztán helyére kerül minden. Minden oda, ahová az való. Ahogy még a kocsiban visszafelé jövet a 12. fénykép is helyére kerül a közösségi médiában. Ahová az való. Hangos sóhajtásokkal telik meg a szoba légköre. Ahogy a kocsiban anyuka is nagyot sóhajt a tizedik lájknál és a csomag ropira gondol. (Fotók: internet)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments