Ars poetica a Lyra Könyvesházban
Megszokhattuk már, hogy hónapról hónapra új csoportos, vagy egyéni kiállítás nyílik a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. Néhány napja Ars poetica címmel nyílt tárlat a Petőfi 200 emlékév szellemiségében. Egyfajta rendhagyó „irodalomórával” egybekötött zenés kiállításmegnyitót láthattunk. Keretes szerkezetű, irodalmi-képzőművészeti programban volt részünk.
Jess Kinga köszöntötte a vendégeket, majd egy kis személyes gondolatsort hallhattunk a részéről. Ha feltennék azt a kérdést – kezdte a könyvesház tulajdonosa -, hogy kinek, mi jut először eszébe Petőfiről, akkor ő úgy válaszolna, hogy az iskolája, mert a váci Petőfi Sándor Általános Iskolába járt, ahol megszerettették vele a magyar irodalmat, Petőfit. Ahogy fogalmazott, ez az alapélmény az életére is nagy hatással volt. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a Lyra Könyvesház Vác egyik legismertebb könyvesboltja. Czombos Péter éneke és gitárjátéka megadta az esemény kellő hangulatát.
Németh Árpád festőművész tanár nyitotta meg a kiállítást, amelyen tizennégy alkotó művei szerepelnek. Ahogy fogalmazott, két címe van tulajdonképpen a kiállításnak. Bár a plakát kimondottan március 15-ére készült, mégis most került bemutatásra az anyag. A két cím tehát: Ars Poetica, és Petőfi 200. A plakáton szereplő, Orvos András festőművész alkotta képnek a címe: Legenda. Mert az ugyan egy virág, de valójában egy kokárda. A legenda annyi benne, hogy vannak, akik szerint fordítva vannak rajta a színek, tehát, ha kívülről nézzük, zöld, fehér piros, ha belülről nézzük, akkor ugyanez fordítva.
Petőfinek Szendrey Júlia készített egy ilyen kokárdát, ahol a színek így voltak láthatóak, ahogy a kiállításmegnyitó plakátján is. Ars poetica. Németh Árpád elmondta: valamikor hallottuk azt festőktől, hogy ha bármit fest az ember, bármennyire is törekszik a cím szerinti témát megvalósítani, a vége mindig egyfajta önarckép, önvallomás lesz. Ars poetica, egyenlő a hitvallással. Minden művésznek van ars poeticája. Minden ma megvalósult művek vallanak az alkotó elveiről, magatartásáról, arról, hogy mikhez vonzódott, milyen témák álltak hozzá közel. Erkölcsileg hova kötődik. A megnyitón szó esett Petőfi Sándor Jövendölés című versének értékeiről is. Szabó Ildikó képe alá azt írta Németh Árpád, hogy A Tisza, de valójában Orbán Ottó A víz című versére reflektált az alkotó, ez a vers is felolvasásra került. A kiállítók között van olyan, aki nem csak fest, hanem írással is foglalkozik, ő nem más, mint Sógor Zsuzsa. Az írónő saját művét olvasta fel. A csoportos kiállítások ezen túl egy új taggal is bővülnek, ugyanis a közösség tagja lett. A megnyitó következő részeként József Attila Ady emlékezete című verse hangzott el.
Minden költőnek – folytatta Németh Árpád -, akár kimondottan, akár kimondatlanul: van ars poeticája. Ami kizárólag rá vall. Példaként József Attilát említette, majd Godó Ágnes olvasta fel a költő Ars poetica című versét. Németh Árpád említette a mondást, miszerint mindenki, aki ír, a jelennek ír. De, hogy erről mit vall a kétszáz éve született Petőfi? Ezzel kapcsolatban ismét egy verset hallhattunk Godó Ágnestől, méghozzá Petőfi Sándor A XIX. század költői címűt.
Németh Árpád kifejtette, hogy régi tapasztalat, a legnagyobb tudósok is, amikor jövendöltek, amikor megpróbáltak megjósolni valamit, azok rendre nem jöttek be. Nem váltak valóra. A jóslatok nem szoktak beigazolódni. Profán példaként hozta fel, hogy valamikor régen, amikor Londonba tervezték bevezetni a lóvasutat, sokan előre megjósolták, hogy körülbelül 8 év alatt elviselhetetlen mennyiségű lótrágya lepi majd el az utcákat. Nem jött be a jóslat. Vagy a régen élt orosz tudós jövendölése, miszerint egy űrhajót ha ki akarunk juttatni az űrbe, akkora üzemanyagtartály szükséges, mint maga a Föld. Nem jött be. Ellenben Petőfi Sándortól A XIX. század költői című műben, ami elhangzott a megnyitón, sok minden igazzá vált.
A rendezvény zárásként ismét Czombos Péter zenés előadása csendült fel.
A kiállítás június 22-ig látogatható. (Szávai Attila) ♦