Öröksége, szellemi hagyatéka itt marad a városban – Búcsú Hajdu Sándortól
Hetvenhét esztendős korában szombaton elhunyt Hajdu Sándor, a váci közélet egyik kimagasló alakja.
Hajdu Sándor több korábbi képviselő-testületnek volt tagja, bizottsági elnöke, a váci rendszerváltás aktív résztvevője, a vasúthoz ezer szállal kötődő aktív váci lokálpatrióta. A Váci Közös Képviselők Klubja vezetőjeként sokat tett a lakosok ügyeinek rendezése érdekében és vezetője volt a művelődési központnak is. Az Ipolysággal fennálló testvérvárosi kapcsolat ápolásában is nagy érdemei voltak, 2009- ben kiérdemelte Ipolyság Város Díját.
Nyugdíjba vonulása után is jelen volt minden fontosabb váci közéleti és kulturális eseményen, tapasztalatával, a közéletben szerzett ismereteinek továbbadásával nagy segítséget nyújtott a városért tenni akaró embereknek. Hajdu Sándort példamutató közösségi szerepéért tavaly a város egyéni Pro Urbe Díjjal tüntette ki. (Forrás: vac.hu)
A Deákvári Lakásfenntartó Szövetkezet Kedvelői Facebook oldalukon így búcsúznak Hajdu Sándortól
„Az életben a legnehezebb pillanatok azok, amikor búcsút kell vennünk attól, akit szerettünk, tiszteltünk. Megrendüléssel és fájdalommal értesültünk arról, hogy Hajdu Sándor, a Váci Közös Képviselők Klubja örökös tiszteletbeli elnöke, tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Sándor két évtizede lelkiismeretesen, és odaadó munkával látta el a klub elnöki tisztségét. A Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetsége vezetőségi tagjaként és az egyesület elnökeként hosszú évek óta segítette a városban lévő társasházak és lakásszövetkezetek működését. A mi szövetkezetünk küldöttgyűlésein is rendszeresen részt vett, több alkalommal vállalta a levezető elnök szerepét.
A különféle problémákkal küszködő lakástulajdonosok megkereséseit, telefonhívásait minden időben fogadta, és részükre útmutatást, alapos, és körültekintő tájékoztatást adott. Négy cikluson át volt önkormányzati képviselő, volt a művelődési ház igazgatója. A testvérvárosok közötti kulturális együttműködés fejlesztéséért megkapta Ipolyság Város Díját. Nagy figyelmet szentelt a gyermekeknek, fiataloknak, lelkes túrázó volt, a Föld napi Naszály túra szervezője, túravezetője. „Sándor bácsi” gyerekcsapatokat vezetett a Gyadai réten, a Naszály oldalában, mesélt a gyerekeknek a hegy kialakulásáról, az erdő kincseiről. Igen jó hangú énekes volt, aki alkalmanként szép népdalokat is tanított a túrázó fiataloknak. Csendes, szerény és művelt ember volt, aki több évtizedes, embert próbáló munkájával jóindulatúan és önzetlenül alakította városunk életét, kultúráját, amiért Vác város Pro Urbe díjjal tüntette ki.
Az ember szellemi létezése nem oly rövid, mint az élete. Öröksége, szellemi hagyatéka itt marad a városban, a Naszály-hegy oldalában, a Lósi-patak völgyében, a réti virágokban, a fák suttogásában és a lelkünkben. Lágy szellőként fújja szét a felhőket, nyitja-csukja a messzeséget, s röpíti a lelket. Mert mi is a lélek? A lélek az, ami tovább él velünk, mindannyiunk emlékezetében azután is, hogy a testtől búcsút vettünk. Sándor nagy és emberséges lelke a rá jellemző szerénységgel csöndben itt marad közöttük. S ha olykor elbizonytalanodunk, gondok, problémák gyötörnek, talán meghalljuk kedves szavát. Csak figyelni kell egy picit arra a hangra! Legyen könnyű neki a föld!” ♦