Vers-Kép-Vers

A Lyra Könyvesház Torony Galériájában július 26-ig látogatható a Vers-Kép-Vers című kiállítás. A tárlat és a megnyitó érdekessége, ahogy azt megtudtam: néhány női alkotó arra vállalkozott, hogy egymás munkáira reflektáló műveket hoz létre, állít ki. A vállalkozás során az elkészült képekre vers válaszol, a versekre pedig kép.

Sógor Zsuzsa, Kónya Enikő, Vértesi Klára, Szabó Ildikó és még mások vállalkoztak a feladatra.  Az alkotók közül néhányan mind a két műfajt művelik, így a képről versre – versről képre oda-vissza „párbeszédet” még tovább színezi, gazdagítja a szellemi „duellum”, az illusztrációk és az asszociációk végtelen lehetősége.

Németh Árpád festőművészt faggattam a megnyitóról. A kiállítást Sógor Zsuzsa nyitotta meg, illetve moderátorként vezette a programot, amelyben az alkotók felolvasták azokat a verseket, amelyekhez készítették a képeket. Elmondták, hogy milyen  gondolatok, érzelmek hatására alkottak és miként igyekeztek ezeket a hatásokat kifejezni. Sógor Zsuzsa történeti áttekintése után a személyes vallomásokat  versek élénkítették. Az egész megnyitót kellemes, irodalmi-képzőművészeti gondolatok, hangulatok jellemezték.

Sok fénykép készült, mert a népes társaságot szentendrei barátok és kollégák csoportja egészítette ki. A megnyitó utáni beszélgetésen pedig a tervekről és a következő kiállítás témájáról volt szó, amely – a tréfát sem nélkülöző – „Vigyázat! Másolva!” címet viseli majd. Azt már Sógor Zsuzsa fejtette ki, hogy az irodalom és a képzőművészet harmonikus találkozása jött létre költők, festők és fotósok tolla, ecsete, illetve fényképezőgépe jóvoltából.

A kiállítás megnyitón rövid történeti áttekintésből jutottunk el a jelenbe. Elhangzott, hogy az emberiség történetének  mérföldkövei a barlangrajzok. A tudósok mindmáig foglalkoznak keletkezéstörténetükkel. Abban mindnyájan egyetértenek, hogy ezek képzőművészeti alkotások. Körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt készültek. Európában a leghíresebbek a spanyolországi Altamira-barlangban felfedezett rajzok.

Ugyancsak negyvenezer évre tehető a beszéd fejlődésének kezdete. Az írásbeliség jóval későbbi. Akkor jelent meg, az ókori Egyiptomban, amikor az ismeretek mennyiségét emlékezet útján már nem volt lehetséges megtartani és továbbadni. Óriási civilizációs ugrás volt ez. Az írásmódok történetére nem tértem ki. Izgalmas és változatos, jelenleg is kutatott terület. Sógor Zsuzsa mindezzel az művészetek közös gyökereire kívánt utalni.

Ezután interaktív formában, versfelolvasással és a résztvevő alkotók hozzájuk fűződő gondolataival folytatódott a megnyitó. Bensőséges, inspiráló együtt gondolkodás volt. Mindenképpen szeretnénk folytatni ezt a komplex kiállításformát.

A kiállítás a Váci Világi Vigalom alatt is látogatható, tehát július 26-ig. (Szávai Attila) ♦