A Vác-Deákvári Egyházközség zarándoktábora

16 fiatal és 2 felnőtt részvételével valósult meg idén, augusztus elején a Deákvári Egyházközség zarándoktábora Tata és Esztergom útvonalon. A részletes beszámolót Merő Réka Vác-Deákvári katekéta és a fiatal zarándokok osztották meg velünk – olvashatjuk a beszámolót a vaciegyhazmegye.hu oldalon.

Nagy lelkesedéssel indult útnak kis csapatunk hétfőn reggel a váci vonatállomásról, hogy együtt töltsön egy egész hetet a természetet járva, zarándokolva.

Nem ez volt az első alkalom, mert a csapat nagy része már 2 éve vesz részt a zarándoktáborban.  Először Márianosztra-Mátraverebélyszentkút volt az útvonal, tavaly pedig Tihanytól zarándokoltunk el Pannonhalmáig.

Tatára megérkezve a nehéz hátizsákokkal begyalogoltunk a város központjába, kis pihenőt tartva a csodálatos várnál. A Tatai Református Gimnázium épületében volt a szállásunk, ahol a fiúk rögtön birtokba vették a tornatermet. Ezután Zsófi tanárnő segítségével játékos foglalkozás következett, mintegy pihenésképpen az utazás után. Sok érdekességet tudtunk meg a vadludakról, amelyek Tata városának jelképei és sokat tanulhattunk tőlük zarándokutunk során.

Este még megbeszéltük, hogy ki mit vár a zarándoklattól, milyen érzések vannak bennünk az úttal kapcsolatban, miben szeretnénk megújulni és felkötöttük imaszalagjainkat kis zarándokkeresztünkre.

Másnap reggel a Tatai Szent Kereszt templomtól keltünk útra, ahol a helyi plébános, Bálint atya áldásban részesített minket.

A továbbiakban az ifjak számolnak be élményeikről.

Noémi, Barna és Janka: Ez a nap még a belerázódásról szólt. Szép tájakon jártunk, Tatán megcsodáltuk a tavakat. Tamás atya is velünk tartott és az ő segítségével végig elmélkedtük a baji keresztutat, mely egy csodás szurdokon vezetett végig, jó kis emelkedővel. Egyszer csak az erdő kellős közepén egy XIII. századi rotunda, azaz körtemplom maradványait pillantottuk meg. Rögtön az első napon el is tévedtünk, mert egy rövidebb utat választottunk. Vértestolnára érve a felújított plébánián szálltunk meg, ahol Gyuri bácsi kedvesen fogadott minket. A boltba menők eláztak, de csak ekkor használtuk az út során az esőkabátot. Este még megbeszéltük a nap témáját: Boldogságra teremtve.

Tomi, Toncsi, Marci: Reggel a templom megtekintése és közös ima után indultunk tovább. Ezen a napon állt a csapat előtt a leghosszabb táv és ez egy kicsit mindenkit feszélyezett. Hárman voltunk a csapatvezetők és így osztottuk el a feladatokat. Megpróbáltuk minél előbb magunk mögött tudni a kilométereket, ugyanis erre a napra is esőt jósoltak. Ezért csak kisebb pihenőket tartottunk, pl. az erdei „Fülkés Mária” szobornál vagy a Pusztamaróti emlékműnél. Az aznapi távhoz képest nagyon gyorsan célba értünk, Péliföldszentkeresztre. Mindenki csodálkozott, hogy már ott vagyunk, mert eddig egy csapat sem ért be ilyen gyorsan. Itt a Szaléziak Lelkigyakorlatos Házában pihenhettünk és délután még volt alkalmunk egyet csobbanni is a szomszédos tóban. Este megbeszéltük a napi témát: Gyökereim – Családom, otthonom, hazám. Mindenki elmondta, hogy szerinte milyen jó tulajdonságokat örökölt a szüleitől és miben példaképek számunkra.

Gergő, Beni, Panna: Mi  is felosztottuk a feladatokat. Ezen a napon kevesebb volt ugyan a táv, cserébe viszont nagy volt a szintkülönbség. Volt alkalmunk gondolkozni a kérdéseken, a nap témáján, amely a „Vágyaink és szárnyaink” volt.

Az időjárás pont megfelelő volt, Tokodon megpihentünk, hogy erőt gyűjtsünk a Nagy-Gete megmászásához. Nagy volt a csapatösszhang, egymást segítve, fiúk a lányokat felhúzták a hegycsúcsra. Mivel a felnőttek lemaradtak, egyik fiú, Barna visszament megnézni, hogy nincs-e valami baj és felajánlotta, hogy viszi a csomagot. Végül sikerült mindenkinek felküzdenie magát és gyönyörködni az elénk táruló panorámában. Ezután már szó szerint is szárnyakat kaptunk és gyorsan beértünk Dorogra, ahol a szállásunk rendhagyó módon a városi sportcsarnok volt. Délután a fiúk ismét fürödtek a strandon, ezalatt a lányok cukrászdába mentek.

Míra, Bori, Ábel: Mivel éjjel hatalmas vihar volt, ezért néhol csúszós utakon kellett végigmennünk. Dorogról Klastrompuszta felé vettük az irányt és ennek a napnak a témája a csend volt, mivel a remeték és a pálosok útján jártunk.

Az idő ugyan borús volt, de ez nem szegte kedvét kis csapatunknak. Megpihentünk a pálosok ősi kegyhelyén, ahol egykor az első kolostor állt, melyet Boldog Özséb alapított. Utunkat folytatva átmásztunk a Pilis nyergén, így érkeztünk meg célunkhoz, Pilisszentlélekre. Ez egy szuper jó hely, gyönyörű a táj és a szállásunk egy felújított ferences zarándokszállás volt, ahol egy igazi ferences testvér, Gábor atya fogadott minket. Ő nagyon kedves volt, finom dinnyével kínált minket, majd kis pihenés után megmutatta a „mi kis falunk” kis templomát. Sajnos, a TV-sorozat nem tesz jót a falunak, már zavarja őket a sok turista, akik a „Teca kocsmája” kedvéért utaznak oda. A kis templom viszont gyönyörű, stílusosan Szentlélek a templom neve is. A festményeket egy korábbi ferences atya festette saját kezűleg és szentírási idézetekkel van tele. Magához vonzza a tekintetet és szinte érezni lehet a Szentlélek isteni jelenlétét.

Ezen az estén a megosztókörben az ima és a csend állt a középpontban. Gábor atya jó tanácsokkal látott el minket, milyen a jó ima, nem kell feltétlenül nagy dolgokat mondanunk és akár munka vagy utazás közben is lehet imádkozni.

Ágoston, Timi, Zsófi, Bence: A többihez hasonlóan ez a  nap is élvezetes volt. Csapatunkban megvolt az együttműködés és hatékonyan szét tudtuk osztani a feladatokat. Habár akadályokba ütköztünk és eltévedtünk a Vaskaput keresve Esztergom felé, de a végén minden jóra fordult és felküzdöttük magunkat a kilátóig. Az éjjeli bőséges eső következtében egész nap sárban gyalogoltunk, de ez nem szegte kedvét csapatunknak, melyet a harsány hahoták, viccelődések bizonyítottak. A távolból már megpillantottuk az esztergomi bazilika új kupoláját és a Duna ezüstös szalagját, innen pedig célegyenesbe érve ereszkedtünk le az érseki városba.

Utolsó szálláshelyünk a Szent Péter és Szent Pál plébánia épülete volt, ahol összegeztük a nap témáját: milyen a jó ajándék, hogyan lehetek mások számára ajándék?

Utolsó napunk Esztergomban esős időben telt, délelőtt szentmisén vehettünk részt, mivel éppen vasárnap volt. Fiataljaink olvasták fel az olvasmányokat és a könyörgéseket, Andor atya pedig szeretettel köszöntött bennünket. Ebéd után még lehetőségünk nyílt az éppen felújítás alatt álló bazilika megtekintésére, az altemplomtól a kupoláig.

Hazautunk is nagyon izgalmas volt, mert a szárnyashajóval szinte repültünk a Dunán a váci révkikötőig, ahol rég nem látott szüleink vártak már ránk.

Bodonyi Ági vezetőtársam gondolatai: Úgy érzem, hogy fizikai határaimat léptem túl a nehéz szakaszokon, de annál inkább éreztem Isten segítő kegyelmét, sokszor a fiatalokon keresztül. Nagyon kedves atyákkal és segítőkkel találkoztam, Gábor testvér is nagyon pozitívan hatott rám. Úgy érzem, hogy most váltam igazi zarándokká.

Réka néni: Nagy öröm számomra, hogy volt tanítványaimmal tölthettem el ezt az egy hetet, jó volt látni, hogy évről évre egyre érettebbek, felelősséget tudnak vállalni a tetteikért, hogyan fejlődik a hitük, az Istenélményük és hogyan alkotnak egy igazi közösséget. Vidámság és derű, összetartás, segítés, figyelmesség és kedvesség – így váltunk igazi ajándékká egymás számára és folytatjuk zarándokutunkat Isten felé a hétköznapokban, egymást erősítve. Jövőre tervezzük a folytatást!

Köszönjük a Magyar Szerzetesi Elöljárók Konferenciájának, a Váci Egyházmegyének és a Vác-Deákvári Plébániának, hogy lehetővé tették számunkra ezt a csodálatos tábort!

2023-ban közel tízezer fő vesz részt 165 különböző gyermek, napközis, ifjúsági és családos nyári táborban, amelyeket a Váci Egyházmegye több mint 70 millió forint összeggel támogat. (Forrás és fotók: vaciegyhazmegye.hu) ♦