Szín és forma a Margarétában

Örvendetes, hogy a belvárosi Margaréta Kávéház már évek óta folytat egyfajta kulturális küldetést is. Nem telik el hét zenei, képzőművészeti programok nélkül. Aki nem tudná, merre van pontosan a helyszín, könnyen megtalálja. Míves cégér hívogatja a vendégeket, amely már messziről látszik a Széchenyi utcában. A napokban újabb kiállítás nyílt a nagy múltú kávéházban. A szép számmal megjelent közönség alig fért el a helyiségben.

Ezúttal az egyik igazán ismert festőművésze volt az est főszereplője, a váci kulturális élet jól ismert alakja, mondhatnám szinte, hogy „intézménye”: Németh Árpád. A városban évtizedek óta szinte alig van olyan kiállítás, amelyet nem ő nyit meg, vagy épp nem vesz részt az adott tárlat anyagának összeválogatásában. Hiszen sok-sok évtizednyi szakmai tudás van mögötte, ami garantálja a minőséget, profizmust. Mindezek mellett rendkívül szerény. Ha megnyit egy kiállítást, feltárul óriási lexikális, művészettörténeti tudása is. Alkotásai rengeteg csoportos kiállításon voltak eddig is láthatóak, ahogy az önálló tárlatok számának szintén se szeri, se száma.

Amennyire tudni lehet: művei a figurális és nonfiguratív ábrázolás határán helyezkednek el. Jelentős szerepet szán a képfelület változatos kidolgozásának, gyakran használ ennek hangsúlyozására különféle anyagokat: papír, homok, törmelék, gipsz. Munkáira jellemző az allúzió, a sejtetés, miközben asszociációkra inspiráló formákat, színeket alkalmaz. Most épp aktuálisan a Margaréta Kávéház falain láthatóak munkái. A megnyitó elején és végén, mintegy keretes szerkezetben Bonifert Janka fuvolajátékában gyönyörködhettünk és hangolódhattunk rá magukra a kiállított művekre. Ha már festmények kiállítása, persze, hogy fontos a keret is. Na, de hogy mi történt a keretes szerkezet között: Koltai-Dietrich Gábor festőművész nyitotta meg a kiállítást.

Egy kis kitérővel kezdte. Amikor Árpád felkérte, hogy nyissa meg a kiállítását, azt jutott eszébe némi humorral fűszerezve: szerencsés helyzetben van, mert nincs szükség valami kiváló művészettörténészre, a képek magukért beszélnek. És így a megnyitó beszéd után nem éri az a csalódás, hogy nem mond valami nagyon fergeteges mélyreható gondolatokat. Németh Árpádot nem kell bemutatni senkinek, mindnyájan ismerjük festői és szervezői tevékenységét a városban, valamint a Dunakanyar bal partján, hiszen az itt élő hivatásos művészeknek ő a hivatalos képviselője. Szín és Forma a kiállítás címe, és ez pontosan jelzi a festőművész törekvését. Ezekkel a képekkel egészen más arcát mutatja meg Árpád, főként, ha ismerjük eddigi munkásságnak stílusjegyeit. Koltai-Dietrich Gábor kiemelte még a játékos színeket és formákat.

A Margaréta Kávéházban kiállított képek között vannak egészen kis méretűek is, de láthatunk nagyobb műveket is. Ami viszont közös ezekben, természetesen a már említett színek és formák, ahogy azok egymással játszanak. Játékos formavilágok és játékos színhasználat. Elhangzott még, hogy minden valamire való festőművész munkásságában vannak olyan sorozatok, amelyben az alkotó valami újszerű, az eddig használt alkotói nyelvhez képest másféle fogalmazásnak kíván eleget tenni Németh Árpád láthatóan engedett ennek a folyamatnak. Ez a sorozat is erről szól tulajdonképpen. A néhány kis méretű festmény is erre a humoros, kontrasztos játékosságra utal. A szellemi kirándulás minden kép esetében jól átgondolt kompozícióban kapott helyet, ami fontos dolog.

Ami ugyanilyen fontos: a kiállítás október 30-ig tekinthető meg. ♦