Elgurult forintok, elpazarolt lehetőség – A „Memento Mori” filmről
A Fehérek templomából előkerült régészeti leletegyüttes az évezredes város olyan kiemelkedő történelmi relikviája, olyan világszenzáció, amely felrepíthette volna (felrepíthetné) Vácot a kulturális-idegenforgalmi „világtérképre”. Sokan érzik úgy, hogy ennek a rendkívüli lehetőségnek a kiaknázásáért a kezdetektől eget-földet meg kellett – meg lehetett volna mozgatni. Különösen azoknak a jövő-menő országnagyoknak, akik – többnyire kampányidőszakokban, mint most – azzal hivalkodnak, hogy élnek-halnak a városért.
A város gazdag történelme egy váci polgár számára nem érdem, hanem örökség. Az érdem az örökséghez való viszonyulásban rejlik. Az érdemesség a múlt alapos ismeretében, az értékek onnan való átemelésének szempontjaiban, az örökölt és most létrehozott értékekkel való felelős, hozzáértő „gazdálkodásban” mutatkozik meg. Ez a felfogás a város önzetlen lokálpatriótáinak körében evidencia, a „Memento Mori” film készítőinél – úgy tűnik – zavart okozó tényező.
Az „alkotók” a filmet a beharangozás során hol dokumentumfilmként, hol kalandfilmként, hol fikciós filmként aposztrofálták. Fogadjuk el végső állításukat, hogy fikciós filmre, azaz egy megtörtént esemény elképzelt elemekkel átszőtt változatának újrajátszására vállalkoztak. Ez annál is inkább hihető, mert ez tette számukra lehetővé, hogy ledobják magukról egyrészt a dokumentarizmussal járó történelmi és szakmai hitelesség követelményét, másrészt a kalandfilmekkel szemben támasztott dramaturgiai elvárásokat. Így aztán szárnyalhatott a város imázsát épphogy nem erősítő képzelet. Olyan filmet vártunk, amely a világraszóló felfedezés történetét, ha mégoly vázlatosan is, de tény- és tárgyszerűen meséli el, érthetően mutatja be a kultúrtörténeti, tudományos vonatkozásokat és bevezet minket a korabeli Vác világába. Ehelyett a város akkori társadalmáról a leghalványabb információkat is nélkülöző, krimiszerű mozzanatokkal terhelt, vontatott eseménysort kaptunk, amelyben megmosolyogtató amatőrizmussal babrálnak a múmiákkal. Ráadásul a produkció egy acsarkodó, tehetetlen város(vezetés) képét sugallja, nem mentesen a mára utaló áthallásoktól – nyilván a jelenlegi városmarketing erősítésének jegyében…
A múmia leletek méltóbb, szélesebb körű bemutatására irányuló, kormányzati-önkormányzati ciklusokon átívelő program a feltárás pillanatától forráshiánnyal küzd. Ezért az erre a célra kiszenvedett sovány forintokat nagyon meg kell becsülni, nem gurulhatnak el, nem hizlalhatnak kirakatmunkákat. A kvalitás, ami még a mostani kurzusfilm készítés szigorú rendszerében is képes felszínre törni, ennél a filmkísérletnél láthatatlan maradt. A „Memento Mori” filmet az elszalasztott-elpazarolt lehetőségek között tarthatjuk számon. A döntés, hogy készülhet egy ilyen témájú film, minden elismerést megérdemel. De számított valaki arra, hogy ez lesz belőle? Ha már így esett, ne tetézzük a történteket azzal, hogy a produkciót a lokálpatrióta hevület elragadtatott megnyilvánulásaival mentegetjük. Ez éppen azzal a közösséggel szemben méltatlan, amelynek szánták a filmet. (D. K. I. – Fotó kirandulastippek.hu) ♦