Váci arcok a főtéren – Arcok és rejtőzködő történetek az arcok mögött
A váci főtér impozáns kandelábereit hónapok óta különleges fotók fogják körbe: kőből és fából faragott arcképek, melyek a város egy-egy régi építményéről köszönnek vissza ránk.
Azaz csak köszönnének, merthogy jobbára – különösebb szemrevételezés nélkül – elsietünk mellettük. Ahogy a legtöbb aprónak tűnő, ám az egész, vagyis az összkép szempontjából nagyon is meghatározó részletek sokasága mellett – vallja a fotók készítője, Orlik Edit, a Tragor Ignác Múzeum fotográfusa. Edit, Zomborka Márta etnográfussal és Fehérváriné Tóth Helgával, a Tragor Ignác Múzeum igazgatójával ebből a láthatatlanságból kívánta kiemelni e sajátos épületelemeket.
A szabadtéri kiállítás „hármas csapatmunka” eredménye: Edit fotóit Zomborka Márta látta el magyarázó szövegekkel, mintegy történeteket mellékelve a képekhez, Fehérváriné Tóth Helga pedig „ötletgazdaként” és szervezőként állt a kiállítás mögött.
A november 26-ig, azaz az adventi napok kezdetéig látható kiállításról Orlik Edittel és Zomborka Mártával beszélgettünk.
A kőbe vésett tekinteteket – meséli Edit – a múzeumi séták során kezdte fényképezni, ekkor még a kiállítás terve, azaz „tudatosabb rendezőelv” nélkül.
A (szabadtéri, kandeláberek köré épített, körbejárható) kiállítás koncepciója Fehérváriné Tóth Helgától származott; az ő ötlete volt a fotók szöveggel való kiegészítése is, melyre Zomborka Márta muzeológust kérte föl.
Márta Írásaiból hiteles képet formálhatunk a házak történetéről, az egykori építtetőkről, a tervek készítőiről és számos más történeti érdességről.
Hasonló „kőarcos épületekkel” az ország sok pontján találkozhatunk. Mondanátok pár szót a kőarcok hátteréről? Milyen funkciója, illetve jelentése van (volt) az arcképeknek?
A kőbe vésett arcoknak több ezeréves története van. Már az ókorban is találunk arcokkal díszített épületeket, ahol a faragások több funkciót töltöttek be. Az épületek homlokzatain és kapuin látható képmások nem csak díszítő elemek, de fontos feladatuk volt a rossz távoltartása, illetve az áldás, a jó kérése a házra/a ház népére.
Az arcok között ezért egyrészt elrettentő, ijesztő képmások tűnnek föl, másrészt pedig angyali arcok.
De a szobrok gyakran utaltak a tulajdonos mesterségére is – egészíti ki Márta. Erre az egyik váci példa a Kossuth utca 24. alatti ház, melyet Idősebb Tragor Ignác nagykereskedő építtetett 1888-ban. Homlokzatát foglalkozásának megfelelően Mercurius, a kereskedők istene díszíti.
De nagyon érdekes a főtér egyik kiemelt háza is, melynek homlokzatáról színes festésű afrikai arcok tekintenek vissza ránk, ezek valószínűleg a Kisjézust meglátogató napkeleti bölcseket idézik.
Milyen eredetűek az arcképek?
Túlnyomó többségükben az ókori görög-római mitológiából merítenek, elvétve találunk egy-két kelta eredetű faragást. Anyagukat tekintve is nagyjából egységesek: főleg kőből, ritkábban stukkóból, fából készültek.
Megfigyelhetjük, hogy egyik-másik hasonló minta alapján készülhetett (az építtetők feltehetően egymásnak átadták a terveket), mégis a vakolás, a ház festése kicsit mindenhol „egyénivé tette” az arcot, a mimikát.
Edit és Márta tehát arra buzdít mindannyiunkat, hogy menjünk, és nézzük meg az épületeket, amik között nap, mint nap elsétálunk! Pillantsunk egy kicsit „fölfelé”, és fedezzük fel az eddig talán rejtőzködő kincseket!
Ebben segítenek a képek és a hozzájuk kapcsolódó, izgalmas leírások.
A szabadtéri kiállítás november 26-ig látható. ♦