Illusztrációk a földi lét képregény kódexéből – A fotó ünnepén újabb egy évet értékelt a Forte Fotóklub Vác

A fotó ünnepe címmel nyílt kiállítás a művelődési központ Emeleti Galériájában. Lévén, hogy csoportos kiállítástól van szó, csordultig telt érdeklődőkkel, magukkal az alkotókkal az amúgy sem kicsi kiállítótér.

Valóban ünnepi hangulat volt a megnyitón. A tárlat címe találó, hiszen, ha mélyebben belegondolunk, van a fotós, van a téma, amit megörökít, van a témával kapcsolatos valamilyen üzenete, vagy a szándék: bemutatni valamit úgy ahogy ő érzi, ő látja. Megtörténik a pillanat rögzítése. Van, aki utólag még finomít a részleteken, van, aki nem. Később az adott kép a közönség elé kerül, a néző megáll a fotó előtt, érzelmeket kelt benne a látott kép, elgondolkodik, kizökken a hétköznapok szürkeségéből. Ez a pár pillanat valóban ünnep. A fotós és az általa készült képet szemlélő közös ünnepe. Így lesz egy magányos tevékenységből közösségi élmény.

A szép számmal megjelenteket Koltai-Dietrich Gábor művelődésszervező köszöntötte, majd Komáromi Blanka népdalénekével folytatódott a program. Nagy Gábor következett, aki maga is tagja a Forte Fotóklub Vácnak. Kifejtette, hogy november a fotográfia megszületésének hónapja. Létrejöttével új képkészítési eljárás és vele egy új művészeti ág született. A technika fejlődésével, az eszköztár kiszélesedésével mára már mindenki számára elérhető. „Mit jelent ez a Forte Fotóklub Vác számára? Lehetőséget arra, hogy egy nagyszabású kiállítással ünnepeljük meg, zárjuk le az évet, tekintsük végig mind a saját képeinket, mind a klubtársakét. Formálódva, fejlődve, egymást akár szavak nélkül is inspirálva, profitól az amatőr szintig. Értékeljük az elmúlt évet, tervezzük a jövőt, mert a fotós nem pihen, legfeljebb nem látunk gépet a kezében” – vélekedett Nagy Gábor. A fényképészettel foglalkozó nem tétlen, hiszen ilyenkor is keresi, kutatja a szép képek készítésére alkalmas fényeket térben és időben egyaránt. Válogatja és rendszerezi képeit, ismereteit, melyek tükrében tervezi és szervezi meg az elkövetkező időszakot éppúgy, mint különböző kiállításokon való szereplését. Ahogy a felszólaló fogalmazott: értékelhetünk, elemezhetünk, de a végszót a nagyközönség mondja ki, akiknek a tárlatot rendeztük, nem kívánhatunk mást, hogy teljen örömük a képek megtekintésében, mint nekünk abban, amikor készítettük a felvételeket.

Mojzes Zsófia iparművész mondott megnyitó beszédet, aki középiskolai tanár, valamiképpen képalkotónak tartja magát, tárgytervezőként végzett. Ebből adódik, hogy van köze a látványszerkesztéshez. Egyesével bemutatta az alkotókat, az általuk készített fotókat, azok stílusát, a technikát, ahogyan készültek.

„Ez egy ünnep. Tulajdonképpen azt ünnepeljük, hogy mennyire sokan itt vagyunk, mert minden kiállításmegnyitó közösségi dolog, és minden kiállításmegnézés is közösségi dolog kellene, hogy legyen. Nem egyedül bolyongunk és nézegetjük a bemutatott darabokat. Az is kell persze, hogy megemésszük és átrágjuk magunkat a képeken, de együtt megtekintve a kiállításokat és azonnal reflektálni tudjunk másoknak egy-egy felfedezésünkről, észrevételünkről.” – utalt Mojzes Zsófia a rendezvény közösségi jellegére. Itt vagyunk egy megnyitón, – folytatta – ahol a fény és a sötétség, árnyék a lényeg. A fény egy adott dolog, egy isteni adomány, ami egy meghatározott irányból, szögből érkezve meghatározza az árnyékok nagyságát, kiterjedését, alakját, erről tanulmányokat is lehet készíteni.

Amit Mojzes Zsófia lát az összes képben, az egy ilyen sugárzó öröm, ami mindegyiken tükröződik, az életnek a szeretete, és annak megmutatása, hogy milyen gyönyörű az élet, ami körülöttünk van. Úgy fogalmazott, hogy ez a legtermészetesebb módon, legalázatosabban a természeti képeken érhető tetten számára, de az épületeket láttató fotók kapcsán is hangsúlyozta a fotográfiák témájához, tárgyához való alázatos, szerető odafordulást. Elmondta még, hogy a létezés örömének ábrázolását az úgynevezett manipulatív képek csak még tovább fokozhatják, ráadva még egy sebességet úgymond. Nem is beszélve a portrékról, emberábrázolásokról, az ember parányiságát is megmutatva az univerzumban.

Egy olyan kategóriát is meghatározott, melynek azt a címet adta, hogy Illusztrációk a földi lét képregény kódexéből. Aztán külön válogatott még úgynevezett absztraktokat. Fontos számára a képalkotásnál, műalkotásnál a cím. „Ugyanis a címmel egyfajta irányítást kap a műalkotás, tehát az a bizonyos perspektíva vagy nézőpont, amivel segíthetünk elindítani a gondolkodást a befogadónál, és voltaképp így egy új képet hozunk létre. Tehát van egy képünk, van egy címünk és a kettő között egy harmadik dolog létrejön, és az nem biztos, hogy az, amit az alkotó gondol, hanem lehet, hogy már egy negyedik dolog, amit a néző gondol.” – fejezte be végül Mojzes Zsófia.

38 fotós alkotásai láthatóak a paravánokon. A kiállítás – mely 70 képből áll – december 10-ig látogatható a művelődési központ Emeleti Galériájában. ♦