Németh Árpád: Ciklusok

Nyugodtan állíthatom, hogy nincs Vácon olyan képzőművészet-kedvelő, aki nem ismerné Németh Árpád festőművész nevét. Egyrészt a művei által, másrészt pedig azért, mert évtizedek óta vesz részt a különböző kiállítások szervezésében. Vagy éppen kurátor, vagy épp a hozzáértő szakember, aki megnyitja a kiállításokat. Nemrég a Margaréta Kávéházban volt megtekinthető önálló tárlata, de az akkori sikeren felbuzdulva arra jutott, hogy szükség és igény van egy nagyobb formátumú saját kiállításra. Ez látható jelenleg a művelődési Központban, egészen pontosan az Emeleti Galériában Ciklusok címmel.

Az alkotót, Németh Árpádot kérdeztem a nagyszabású tárlatról. „Az ember folyamatosan dolgozik, de közben az érdeklődése azért menet közben lassan változik. Ami nem azt jelenti, hogy elhagy véglegesen egy-egy eszközt vagy egy-egy kifejezésmódot. Visszatér rá, de közben új dolgok is foglalkoztatják. Velem is ugyanez történt. Az első időben főként a kötődés az, ami az ember munkáját befolyásolja. Pontosabban, témáját tekintve ahhoz kötődik a leginkább, ez pedig nálam a föld volt. Úgy is felfogható ez, hogy az egyik őselem a föld. Művészi életpályám korai szakaszában inkább az anyaföld foglalkoztatott. Engem inkább az az anyaföld érdekelt, amely táplál bennünket és amelyik a paraszti munkának tulajdonképpen a tárgya. Másrészt a paraszti ember életének meghatározó eleme.” – kezdte Németh Árpád.  Ehhez szorosan kapcsolódik az Erózió című munkája, amelyben mintegy tudomásul vette, hogy a világ megváltozott és az az életforma, amit gyerekkorában látott, amelyikben addig élt, az megváltozott. Ez pedig a falusi életforma volt. Ez a kötődés Németh Árpád munkásságának sokáig meghatározó része volt úgy a témájában, mint a kifejezésmódjában. A témájával kapcsolatban Németh Árpád kifejtette, Az Erózió sorozat arról szól, ahogyan ez az életforma megszűnt, mintha egy domboldalt lebontott volna a természet, ugyanígy a társadalomban is végbement hasonlóképpen egyfajta erózió. Új életmód keletkezett, amit tudomásul kellett venni. Valahol fájt ez a váci festőnek, fájtak ezek a veszteségek, amelyek a közösséget érték, amelyben gyerekkorában felnőtt. Ezek komor hangulatú alkotások. Az említett sorozat nem került be a kiállított képek közé, egyrészt mert kissé nyomasztó hangulatú alkotások, másrészt pedig ezek a munkák gazdára találtak: nyugat-európai műgyűjtőknél találhatóak.

Az első ciklus a művelődési ház emeleti galériájában az Átváltozások címet viseli, ebben valahol még felsejlett ez a kissé komor hangulat, de aztán szépen átalakult a kiállítási anyag szemlélete, hangvétele. A korábban említett komorság is eltűnt, mert a színek vették át a szerepet, némi mitológiai felhanggal. Német Árpád elmondta, hogy több, úgynevezett ikerkép látható a jelenlegi kiállításon. Itt a lényeg az, hogy maga a kép változik át. A két kép egymásból egymásba átfolyik, párbeszédet folytat egymással a két mű. Másik érdekessége a tárlatnak, hogy a színek mellett nagy hangsúly esik a felszínekre, a felületekre. Erről szól a Felületek ciklus. Ezeket a képeket, ha közelről nézzük, láthatjuk, hogy a felületek milyen erőteljesen, határozottan vannak megmunkálva. Némelyikhez még különböző anyagokat is használt az alkotó, gyűrt és áztatott textilt és papírt. Erre került aztán az akril, majd az olajfesték réteg. A Szín és forma ciklus már egy könnyedebb hangvételű sorozat. Itt színes felületek tagolják a formákat. Németh Árpád szerint ez a ciklus kedvesebb, vidámabb, könnyebben befogadható. Egyébként ez a sorozat volt látható nemrégiben a Margaréta Kávéházban, ahol teltházas megnyitón vehettek részt az érdeklődők. Viszont ott annyian voltak, hogy az alkotóban megfogalmazódott egy olyan nagyobb, átfogóbb kiállítás ötlete, ahol egyrészt több, nagyobb méretű művet láthat a közönség, másrészt, ahol sok ember elfér. Így jött képbe a művelődési központ Emeleti Galériája. Ahol egyébként szintén teltház volt.

Matits Ferenc művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. Bemutatta Németh Árpád eddigi életútját, majd magáról a ciklusokról beszélt. Kifejtette, hogy a festőművész alkotói szemléletének különböző aspektusait kívánja megjeleníteni ezeken a képeken. Jól látható, hogy ezek szoros rokonságban vannak egymással, szinte egymásba folynak, egymásból építkeznek. Ebben a folyamatban jól követhető, amint áttevődik a hangsúly az egyik festői problémáról a másikra: a témáról a színre, a színről a felületre, majd a megmunkált felületről a színes formákkal osztott síkra.

Matits Ferenc elmondta, hogy három műcsoportot különítene el egymástól: az Átváltozásokat, a Színek hava sorozatot, valamint a Felületek címszóhoz tartozó képeket. Az Átváltozások ciklusban megjelennek valódi, vagy rejtett témák, amelyeket a címek sugallnak. Ilyen pl. az Acteon ismert mitológiai története, vagy például a Farkaskutya szmokingban című festmény. A művészettörténész szerint nehezen megfejthető mű, a kép maga is és a cím is kissé fenyegető hatással bír. Bizonyos átváltozásokra az egymás mellett szorosan elhelyezett képpárok is utalnak, hiszen vagy a címek, vagy pedig az egymásba szinte átfolyó, egymásban folytatódó formák ezt sugallják. Ez a jelenség megtalálható egyébként a későbbi ciklusok egyes képeinél is. A színek hevessége és szinte kontroll nélküli áradása veszi át a szólamot következő, a Színek hava ciklusban. Megtudtuk, hogy ezt a sorozatot a Magyar Festők Társaságának egy meghívásos kiállítása indukálta. Témája A Color sensacion – Szenzációs színek volt.

A kiállításra készülve – amint ez gyakran megtörténik – végül nem egy kép készült, hanem egy 8 darabból álló sorozat. „Erre az időre tehető Németh Árpád képeinek megszínesedése, kilépett abból a visszafogott, sötétebb tónusú színvilágból, amit a korábbi Erózió széles témakörében használt. Itt azonban egy kényszerű cezúra következett: a járvány időszaka, majd a háború nyomasztó hatása. Két kép utal ezekre a baljós időkre: az Előérzet és a Jövendölések. Mind a kettő keményen komponált és valóban baljós sejtelmeket közvetít” – vélekedett Matits Ferenc.

Németh Árpád a színvilág megtartásával lépett át az újabb ciklusba, ahol a színek mellett nagy hangsúlyt kap a felület. Rétegre réteget hord fel, színre újabb színt, amíg ki nem alakul egy bonyolult felületi hatás, amely harmonikus összhatásában lírai, de a felület mozgalmassága révén szabad asszociációkra ad lehetőséget a szem számára. A Gyűrve című munka közli is a címben a felületi rusztikusságot adó aládolgozás technikáját. A sötét színben izgalmas felületi játék adja a feszültséget. Matits Ferenc szerint a véletlen és a tudatosság keskeny ösvényén haladnak ezek a munkák. Hol a szín, hol pedig a fegyelmezetten visszafogott színharmónia dominál ezeken a képeken. „És végül vannak a derűs, színes képek, ezek a szép felületekkel osztott síkok, amelyek mintegy kedves ráadásként jelzik: az esztétika birodalmában járunk, ahol szabadon szárnyalhat a képzelet, létrehozhat szinte bármit. Talán alakokat, talán szárnyakat, feketéket, vagy kékeket, mert mindegy, csak segítsen lélekben felemelkednünk.” – zárta megnyitóbeszédét a művészettörténész.

Az eseményt tovább színesítendő zene produkciót élvezhetett a közönség Sick Sox feat. Légvári Nóri közreműködésével. ♦