25. Mikulásfutás a hideg szélben – Generációk ismerték meg a futás örömét

25 év után nagy ováció szokott lenni. Nálunk nem volt. Azzal ünnepeltük a 25. Mikulásfutást, hogy ezt is megrendeztük sikeresen. De szerintem, egy futóversenytől ez a legtöbb, amit elvárhatunk, hogy a futók jókedvvel, eredményesen, balesetmentesen teljesítik a kijelölt távot és a végén egy forró kakaó mellett megpihennek a szélárnyékban, ahová besüt a nap és egy kis melegség árad szét megfáradt izmaikban.

Hogy milyen 25 év a versenyrendezésben, azt csak az tudhatja, aki csinálja. Én meg csak állok a rajtkapu mellett Mikulás ruhában a futókat várva. De valójában azokat keresem, akikkel együtt elkezdtem a Mikulásfutást annak idején, ami 25 év óta a város egyik legjelentősebb hagyományává vált.

De ők már sehol sincsenek, meghaltak, elköltöztek, egyetemre mentek tanulni, pihennek a családjukkal, vagy csak elmentek teáért évekkel ezelőtt és még nem tértek vissza.

Amikor elkezdem a szervezést, mindig megkérdem magamtól, van-e elég erő bennem, hiteles vagyok e annyira, hogy egy ilyen méretű rendezvényre pénzt, eszközöket, ajándékokat, de leginkább segítőket szerezzek, olyan elhivatott embereket, akik meggyőződésből egy fillér fizetség nélkül velem végig csinálják. Bevallom magam sem tudom, hogyan sikerül ez újra és újra. Ebben a mai világban ez már nem divat, amikor a közösségi megmozdulásokat is jólfizetett ügynökségek szervezik a cégeknek, akik szeretnének felmutatni némi aktivitást a közösség oltárán.

 

Kezdetben ez az egész annyira karitatív volt, hogy teljesen ingyen állhattak a rajthoz a versenyzők. Akkor és ma is az volt a cél, hogy minél többen ismerjék meg a mozgás élményét. Annak ellenére, hogy a mindenkori önkormányzat kezdettől és máig is támogatja a verseny megrendezését nem csak anyagilag, hanem mindennel, ami megadható, politikai hovatartozástól függetlenül, ma már csak az ovisok és a bulifutók állhatnak a rajthoz ingyen nevezési díj fizetése nélkül. De ők legalább így megkapják a lehetőséget, hogy elkezdjenek mozogni, ami ma, a „kütyük” virtuális világában, nagyon fontos.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Bővült a Vácot érő környezetszennyezés mérési lehetősége

Így is szép számmal jönnek futni a váciak. Az idén majdnem ezren neveztek elő a versenyre. érdekes, hogy míg az ovisok is több mint százan voltak, és rengetegen futották le a távot a szenior korosztályból (Germann Anti bácsi 81 évesen!) addig a középiskolások alig jöttek futni. Talán mert futás közben nem lehet szelfizni, vagy mert az ő világukban már unalmas dologgá vált a futás. Viszont a versenyt segítő több mint 100 diák szinte mind középiskolás volt és végig dolgozták a versenyt a hidegben.

Az első Mikulásfutásokon természetes volt, hogy hull a hó, és mínuszok röpködnek. Ma már ettől elszoktunk. És bár vágyunk a havas táj iránt, már nem tudatosul bennünk, ahhoz, hogy megmaradjon, hidegnek kell lennie, amit a mostani versenyen nehezen viseltünk. Sokan a mínuszok hallatán ki sem mozdultak otthonról. De, akik lefutották, azoknak nagyobb élmény lett így a verseny, hogy meg kellett küzdeniük az elemekkel is a hideg szélben a kerékpárút mentén.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Mandarinrécék a ligeti tavon

És persze mindenki odatette magát a támogatóktól a futókig. A Cházár iskola adta a csarnokot, nehogy megfagyjunk, a város a teret és a megrendezés költségeit és megannyi támogató ajánlott fel sok-sok díjat, hogy a győztesek se menjenek haza puszta kézzel (a legszerencsésebb egy mountain bringával a Deákvári SE jóvoltából) és az iskolák segítettek abban, hogy elég diák biztosítsa a versenyzést.

Érdekes, hogy a nagy hideg miatt, amitől már az utóbbi években elszoktunk, pont azok nem jöttek el futni, akik csak a 2,8 km-es távot választották. A hosszabb távok versenyzői, még a helyszínen is neveztek. Az idén sokan láttak lehetőséget a váltófutásban is, 20 csapat indult el, hogy 5 km-es váltásokkal teljesítsék a félmaratoni távot.

Szerencsére senki nem sérült le, mindenki odafigyelt a versenyzésre.

A futás eredményei és a fotók már a honlapon várják az érdeklődőket www.futavac.hu

Miközben várom a rajtot Mikulásnak öltözve, először egy magas srác jön hozzám létrával, leállítja, és igazít valamit a kapun. – Megfogjam Balázs? – kérdezem automatikusan, de közben rájövök, hogy Balázs már rég felnőtt. A srác mosolyogva válaszolja, hogy Balázs az apja, ő Botond, és az apjától kapta ezt a piros trikót és büszke, hogy most ő is rendező lett.

Mellette egy lány egy zsák Mikulás sapkával odatelepedik, a rajtkapu mellé és szervezi, hogyan fogják bedobálni a futóknak. Bírógyuri mondta tegnap – mondja nekem a Mikulásnak -, hogy mit akar ezzel a sok sapival. Közben megérkezik az iskola igazgatónője Ványi Lászlóné, és büszkén mesél köszöntőjében az iskoláról, egy másik köszöntő alpolgármester Kiss Zsolt a futók közül lép elő és a mondatai után vissza is áll, mert futni jött a gyerekeivel. Az öreg rocker, a Krokodil énekese napszemüveggel, de Mikulásnak öltözve kezdi el énekelni a „We will Rock You”-t a dübörgő hangfalak mellett. Adok neki egy ötöst és beállok én is a futók elé biztatni őket. És amikor már kézzel tapintható az adrenalin a levegőben, elkezd a tömeg egyszerre visszaszámolni, hogy utána több százan elinduljanak a 25. Mikulásfutáson. Sokan pacsit adnak, sokan integetnek. Ott fut a sok-sok volt diák, akik 25 évvel ezelőtt gyerekként vetődtek a rajtkapu alá és most családjaikkal együtt indultak el a versenyen.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Pápay Eszter: Akinek egyszer szárnya nő

Talán ez a legszebb ebben a 25 évben, hogy nem múlt el úgy, nyomtalanul.

Egy dolog biztosan generációkról generációkra szállt: A futás öröme.

Köszönöm ezt a 25 évet, és ne hagyjátok abba a futást, mert 2024 június 2-án, vasárnap ismét rajthoz állunk és indul a Fut a Vác.

Újabb 25 év jó sportolást mindenkinek!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments