Adorján és Párkányi a ballassagyarmati Horváth Endre Galériában

Február 22-ig várja Balassagyarmaton egy különleges kiállítás a képzőművészet iránt fogékony közönséget. Egészen pontosan a népszerű Horváth Endre Galériában. Miért is fontos, vagy érdekes ez a Váci Napló olvasói számára? Azért, mert az egyik kiállító nem más, mint az olvasóink által is jól ismert váci Adorján Attila Munkácsy-díjas festőművész, aki régi kedves ismerősével, Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművésszel együtt mutatta meg munkáit a látogatóknak. És miért épp Balassagyarmat? Azért, mert mindketten szorosan kötődnek a városhoz: mindketten itt végezték gimnáziumi tanulmányaikat.

Zolnyánszki Zsolt Benedek, a galéria vezetője köszöntötte a megnyitón résztvevő nagyszámú közönséget. Hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény egy koncepció része. Itt mindjárt elhangzott egy fontos latin idézet: „genius loci”, vagyis a „hely szelleme”. Ez nyilván nem területi kifejezés, sokkal inkább egy olyan jelzője egy bizonyos közösségnek, földrajzi területnek, nevezzük épp Palócföldnek, vagy Balassagyarmatnak, ami egy összetartó, motiváló erő – fogalmazott a galériavezető. A korábban említett koncepció lényege, hogy olyan, Palócföldhöz, Balassagyarmathoz kötődő alkotókat hívtunk meg és hívunk meg kiállításokra, akik itt születtek, ide kötődnek, itt jártak iskolába. Vagy épp a sors sodorta ide őket és a genius loci pedig itt tartotta őket – mondta Zolnyánszki Zsolt Benedek.

A Balassagyarmaton született művészpárost Feledy Balázs művészeti író mutatta be a közönségnek. A kiállításmegnyitón elmondta, hogy nincs még egy ilyen város hazánkban, amely két ilyen képzőművészt tudna felmutatni. Mindketten itt születtek és mindketten nagyon sokra vitték. Adorján Attiláról megtudtuk, hogy legnagyobb részben Gyémánt László grafikusnak és Veress Sándor László festőművésznek köszönhető, hogy önmagára talált, sikeresen működik a festőművészetben. Jellemzően nagy méretű képeket fest, sorozatokat. Mindezeket hiperrealista stílusban teszi. Minden műve modern felfogással készül. Nem a festői minta, hanem a festői magatartás volt az, hogy a két mestere tulajdonképpen egyesült Attila festői pályájában – húzta alá a művészeti író. Azért is nagyon fontos ez a kiállítás, mert most az a helyzet, hogy sokkal inkább van a magyar nyilvánosság előtt Párkányi Raab Péter a köztéri és egyéb szobrai által, mint Adorján Attila. Hiszen utóbbi képei leginkább külföldre, műgyűjtőkhöz kerülnek. Feledy Balázs aláhúzta, hogy Adorján Attila nem a tragédiák, az összecsapások festője, hanem egy különleges szépségeszmény határozza meg az ő művészeti felfogását. Különböző emberi szituációkat, emberi viszonyokat ábrázol. Rendkívül fontosak számára a kompozíciók. Fontos számára az arányrendszer, történéseket, állapotokat, benyomásokat fest, tűpontos festményeket.

Párkányi Raab Péter kapcsán elhangzott, hogy rengeteget szerepel a nyilvánosság előtt, ez elsősorban művészeti nyilvánosság. Például az első köztéri szobra Sopronban látható. Az ő esetében is fontos megemlíteni a nagyon tudatos pályaépítést. Anyagok, technikák, szemléletek varázslója. Vannak mintázó, vannak faragó szobrászok, nagyon ritka, ha valaki mindkettő egyszerre. Péter éppen ilyen. A nemrég Balatonfüreden felavatott kettős kompozíciója egy hatalmas mészkő kompozíció, de a kiállításon bronz szobrokat láthatunk, ahogy jellemzően a balassagyarmati szobrai bronz alapúak. Fontos persze a kiegészítés, hogy mivel, milyen más anyaggal vannak ezek a szobrok összeépítve. Ez a szimbiózis nagyon lényeges, tehát egy művön belül több anyag alkalmazása. A Horváth Endre Galériában jelenleg úgynevezett kisplasztikái láthatóak. A két alkotó művészeti eszményeiben sok közös vonás van, melynek támpontja a tradíció ápolása, a jelen korhoz szól és mindkettőjüknél megjelenik az alapvető törekedés a tökélyre. ♦