Ismét DUKE a kávézóban

Ahogy az már lenni szokott, az év első hónapjában csoportos kiállítás nyílt a művelődési központ Kávézó Galériájában. Január 12-étől a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület tagjainak műveit láthatjuk. Az alkotások számos stílust, anyagot, látásmódot mutatnak.

Koltai-Dietrich Gábor művelődésszervező köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy az 1982-ben alapított Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület az egyik legrégebbi ilyen egyesület az országban. Évek óta az adott esztendő első hónapjában kerül megrendezésre a kiállítás. Tudnivaló, hogy a DUKE annyiban tűnik ki más kiváló egyesület közül, hogy a tagok együtt dolgoznak, alkotnak, jelennek meg a nagyközönség előtt, vannak köztük amatőr és profi alkotók is. Újvári Ferenc költő szavalata után Mándline Szabó Katalin nyitotta meg a kiállítást, aki nagyon jó ismerője a DUKE-nek, hiszen már nem egy esetben nyitott meg tárlatokat.

„Ha egyazon hangon dalolnának a madarak, vagy énekelnének bár ezer nyelven, de sem fülünk, sem szívünk nem hallaná, ha a csermelyeket és patakokat a termő rét vízszükségletei miatt szeretnénk. Ha a virágoknak nem éreznénk illatát és szürkének látnánk valamennyi szirmát. Ha egyáltalán pénzre váltanánk át a lét valamennyi ékességét, és aminek materiális értékét nem találnánk, legyen bár szivárvány, tücsökszó, esti harangszó, vagy épp gyermekkacagás, azt mindig megtagadnánk életünkből. S mint feleseget kidobni akarnánk, így minek is élnénk akár egyetlen napig is” – kezdte megnyitóbeszédét.

S ha nem gyönyörködnénk a dalban, a táncban, a zene lélektisztító hangtengerében, a szobrok, a szép épületek látványában, a festmények vonal- és színpompájában, nem sorvadna el kezünk, agyunk szívünk is? – tette fel a kérdést Mándliné Szabó Katalin. Véleménye szerint tény, hogy nem élhetünk anyagi kultúra nélkül, de az élet több és gazdagabb ennél. Bízik benne, hogy ezt hirdeti ez a kiállítás is. Találkozást a szépséggel, találkozást színekkel és formákkal. Mándliné szereti a találkozásokat emberekkel, művészeti alkotásokkal. Ahogy azt kifejtette, tanítanak azok, formálnak, feltöltenek.

Tehát tulajdonképpen egy csoda történik ilyenkor: amikor az egyik lélek megérinti a másikat, amikor például egy természeti kép mosolyt tud csalni az arcokra, megérintik a szíveket. A felszólaló bízik menne, hogy ez történik majd, ha megtekintjük az alkotásokat. Színek kavalkádja fogadja a látogatókat, formák sokasága, a természet pillanatainak megragadása, emberközelség, életöröm, béke, nyugalom.

A kiállító művészekkel kapcsolatban elhangzott, hogy a DUKE eleinte képzőművészeti szakkörként működött, ma már jóval több tagot számlál, mint induláskor, mindannyian a Duna melletti települések alkotói. Kapocs közöttük a művészetről kapcsolatos felfogásuk, ember- és természetszeretetük. Működésük alapja a baráti együttműködés. Egymás segítése a közös programok és közös kiállítások szervezése által. Céljuk, hogy a hagyományok megőrzésével és a megújulásra való törekvéssel lehetőséget biztosítsanak ilyen hosszú időn át a közösség további életéhez.

Műveik a saját örömeikből fakadnak és környezetük örömére szolgálnak. Mándliné Szabó Katalin rámutatott, hogy a csoportos kiállításokkal más a helyzet, mint az egyéniekkel. Hiszen utóbbinál csak egy alkotó műveit, fejlődését láthatjuk. A csoportos kiállítások esetében valós, vagy kreált kohézió tartja össze a műveket, alkotókat. Ez az erő a tagok művészetszeretete és baráti kapcsolataik.

Sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a képzőművészet értékeinek élményszerű elsajátítása, ami egyfajta zártságot jelent a világ iránt. Szeretné, hogy az ilyen zártságból való nyitásra az ilyen kiállítások is okot adjanak a látogatóknak.

A megnyitó rendezvényt újabb versmondás zárta Újvári Ferenc jóvoltából. A kiállítás február 12-ig tekinthető meg. (Fotók: Nagy Sándor) ♦