Nagy Julianna kiállítása a Margarétában

Nagy Juliannának nyílt kiállítása a Margaréta Kávéházban. A tárlat különlegességét maga a technika adja, ahogyan a művek készültek. Ugyanis Nagy Julianna évekkel ezelőtt elmélyült az ausztrál őslakosok által ismert, úgynevezett abo art festészetben. Elsajátította a szimbólumrendszert, a pontozásos technikát.

Tehetsége hamar kiderült, évek óta népszerűek az alkotásai. Számos önálló kiállítása volt Vácon és vidéken, de váci csoportos kiállításokon is rendszeresen felbukkannak festményei. Bár szinte kizárólag sötét alapot használ háttérként, ugyanakkor képei viszont minden esetben pozitív életszemléletét sugározzák. Nem nevezhetjük egyiket sem komor hangulatúnak, még ha némelyik mélyebb értelmű és önmagunk belső megfigyelésére ösztönöz is. Ahogyan az egész életét kitöltő hivatásában a folyamatos jobbító szándék, szebbé tenni vágyás dominált, ezzel összhangban ezt az üzenetet sugározzák a képei is.

A kiállítást Záhorszki Mónika grafikus és Szávai Attila író nyitották meg. Ternyák Richárd egy ősi ausztrál hangszer, a didzseridu megszólaltatásával hozta még közelebb a hallgatóságot Ausztráliához. Beszélt magáról a hangszerről, arról, hogy a hangok, a zenei rezgések milyen szoros kapcsolatban vannak az emberi lélekkel. Ugyanez egyébként elmondható a kiállított képekről is, ahol a színek és formák hatnak az emberre.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Balázs András atya kiállítása

Záhorszki Mónika jóvoltából megismerhettük magát a pontozásos technikát, annak kialakulását, történelmi visszatekintést kaptunk Ausztrália őslakosainak hitvilágáról, szimbólumrendszeréről. Arról, hogy az őslakosok számára mennyire fontos volt akkor is a természet tisztelete, amely megjelent hitvilágukban és persze a művészetükben. Megismerhettük néhány példával azt, hogy a régi ausztrálok a különböző színű festékeket, miként hozták létre a természetben megtalálható anyagokkal. A rituális szertartásaikról, spirituális gondolkodásukról is kaptunk néhány mondatban egy érdekes bepillantást.

Szávai Attila író beavatta a megnyitón résztvevőket egy családi történetbe. A Margaréta Kávéház cégérét – és még számos másik vácit is – ugyanis Nagy János nőtincsi kovácsmester készítette, aki Nagy Julianna édesapja és történetesen Szávai Attila nagyapja. Az író elmondta, hogy bármikor, ha elmegy a kávéház előtt, nagyon kellemes érzés tölti el, ha felpillant a cégérre. Ahogy a megnyitón fogalmazott, így tulajdonképpen három generációs a rendezvény, ami a családi részét illeti. Kifejtette még, hogy Nagy Julianna több, mint ötven éve fodrász és hogy a fodrászat is alkotás – valakit széppé tenni. A kiállított képek tanítanak és szórakoztatnak. Tanítanak az élet, a világ szépségeire, ugyanakkor színességük jó kedvre deríti a nézőt ebben a szürke világban.„Egy pont tulajdonképpen egy kör, ami tartalmat hordoz, esetünkben a festéket. De a körnek van egy másik, szimbolikus jelentése: a kör a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt jelenti. Minden kiállított képnek van valami üzenete. Ha pedig üzenet, akkor szükséges egy küldő és egy befogadó. Ezeken a festményeken pontokat láthatunk, amelyek a magukat a képeket töltik meg tartalommal. Vannak színesebb, harsányabb alkotások és vannak sötétebb tónusú festmények. Önmagunkra ismerhetünk a képeket nézve.” – fogalmazott Szávai Attila, majd rámutatott: a pont, mint olyan, ott van a hétköznapjainkban, milliónyi formában.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Az év férfi evezősét köszöntötte a polgármester

„Egy kávéházban vagyunk, kilöttyen a kávé, egy pötty kerül a padlóra. Pötty az is. Tulajdonképpen egy pont. Ennek viszont nincs művészi üzenete, maximum annyi, hogy a fogyasztó kissé kétbalkezes volt, az üzenet befogadója, tehát a személyzet számára pedig az, hogy feltehetően vegyes érzelmi állapotban feltakarítja a kilöttyent kávét. Közben valószínűleg nem arra gondol elsőre, hogy a körnek, mint olyannak milyen metafizikai, spirituális jelentése van.” Íróként Szávai Attila a magyar nyelvet, egyáltalán az írásbeliséget is segítségül hívta, mintegy párhuzamot vonva Nagy Julianna festményei és az írás között. „A magyar nyelvben a mondat végén gyakran pont van, mintegy lezárva valamit. Mondatot, bekezdést, vagy épp egy egész könyvet. Ám a Margaréta Kávéházban látható kiállításon másról van szó, a műveken a pont nem a vég, hanem a végtelenség. A játék. Gondoljunk a csillagokra, a világűrre. Amikor a számtalan fényes pont egy nagy rendszert alkot. Ilyen rendszerek ezek a képek is, egyedi, külön univerzumok. Játékosság és komolyság is az üzenetük. Történeteket képzelhetünk az alkotások mögött, sorsokat, emberi érzelmeket” – zárta megnyitó beszédét az író.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Iskolapadból a DDC-ig

A kiállítás március 20-ig tekinthető meg a kávéház nyitvatartási idejében.

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments