A táj portréja – Tükörkép
A Váci Tavaszi Fesztivál programjai közé szervesen illeszkedik Mojzes Péter fotográfus, vlogger A táj portréja – Tükörkép című kiállítása, mely a Margaréta Kávéházban látható. A megnyitón nagy számban megjelent közönséget Bayer Mária, a kávéház tulajdonosa köszöntötte, majd maga a főszereplő, Mojzes Péter vette át a szót. Elmondta, hogy a jelenlegi már a harmadik önálló kiállítása. Véleménye szerint nagyon kevés fotó éli meg a mai világban, hogy falra kerüljön. A megnyitó napján volt éppen a tavaszi napéjegyenlőség, tulajdonképpen a tavasz első napja, aminek – mint Mojzes Péter is – a természetfotósok nagyon örülnek.
A váci fotós beavatta a jelenlévőket, hogy a digitális technika térhódításával kezdett el érdeklődni a téma iránt. Már csak azért is, mert végtelen lehetősége van a fotósnak, ami a fényképezésre használt alapanyagot, tehát a például a tárhelyet illeti. (Korábban, az analóg, tehát filmes fényképezés korában a nyers tekercseken található képkockák száma nagyban lekorlátozta a lehetőségeket). Idővel Péter rádöbbent, hogy egy fotó akkor mutat igazán, ha az fizikailag is létezik, mert amúgy elsüllyedne a digitális világ képmilliárdjai között. Azt gondolja, muszáj, hogy időről időre néhány fénykép kitörjön ebből a digitális „ketrecből”. Nézete szerint néhány képnek egyszerűen át kell lépnie ezt a korlátot. Mégpedig azért, mert csak így alakulhat ki egy olyan fajta személyes kötődés a kép és a szemlélő között, ami a digitális világban kevésbé stabil. Mojzes Péter amikor fotózik, akkor az adott témára mindig úgy gondol, hogy a falnak fotózik, tehát: kézzel fogható kép lesz az általa megörökített pillanatból.
Ami az aktuális kiállítását illeti, a fotográfus elmondta, hogy miért is az a címe a tárlatnak, ami: A táj portréja – Tükörkép. A tájnak, ahogy az embereknek ezernyi arca van, a természetfotósok azokat a pillanatokat, „arcokat” keresik a tájban, aminek szépségét, különlegességét érdemes lencsevégre kapni. Kifejtette, hogy a mai világban vannak divatos helyszínek, technikák, amik meghatározzák a fotók megjelenését és az emberek hajlamosak arra, hogy beálljanak ezekbe a sorokba, trendekbe.
Fontosnak tartja, hogy, ha az említett trendektől megpróbálunk eltávolodni és arra figyelni fotózás során, amivel együtt tudunk rezegni és azokat a kompozíciókat és azokat a részleteket vesszük észre a világban, amire ki tud vetülni a személyiségünk, akkor ezáltal tükörképpé is válik a képanyag. Mérföldkő ez a kiállítás számára, mert a teljes képanyag a fotók elkészülésétől az utómunkákon át a fizikai elkészítésig az ő munkája.
A megnyitón résztvevők megtudhatták, kik voltak nagy hatással a váci fotósra, honnan, kitől ered a tájportré, mint kifejezés. Mojzes Péter a tájképfotózás jelenlegi népszerűségébe is beavatta a megjelenteket. Elmondta azt is, kik és miért vannak hatással rá a kortárs tájképfotós hírességek. Semmi sem örök, semmi sem állandó és semmi sem tökéletes – mondta a fotós, majd hozzátette, vannak a fotográfia területén is olyan alkotók, akik ezen esztétikai irányzat mentén dolgoznak.
A Margaréta Kávéházban kiállított képek közül is van néhány, melyek erre az irányzatra reflektálnak. Nem minden kiállított kép esetében maradt a valóság mezsgyéjén, vannak fotók, amikhez – ahogy fogalmazott az alkotó – bátrabban nyúlt hozzá. Vagy azért, hogy erősítse azt a képi elemet, ami miatt elkészült maga a fénykép, vagy éppenséggel a már említett irányzat világát, lényegét hozta be az adott munkába.
A megnyitó színvonalához sokat hozzátett Mészáros Tibor hangpásztor, aki egy igazán különleges, acélból készült ütőhangszeren, az úgynevezett handpanon adott elő a tárlat hangulatához kellemesen hozzásimuló dallamokat.
A kiállítás megtekinthető április 30-ig a Margaréta Kávéház nyitvatartási idejében. ♦