Balázs András atya kiállítása
Sok kiállításmegnyitón voltam már a művelődési központ Kávézó Galériájában, de bevallom, ennyi embert nem láttam még ott egyik rendezvényen sem. Rengeteg ismerős és ismeretlen arc. Nem csak a közönség soraiban, hanem a falakon is. Ugyanis tulajdonképpen a bemutatott alkotások központi témája az ember, az emberi arc.
Elnézve a műveket, gyakran magunkra ismerhetünk. Például olyan pontosan vannak ábrázolva az érzelmek a megfestett szemekben, hogy szinte élőnek hatnak. De láthatunk a régi vallási és művészeti hagyományok szerint készült ikonokat is, ugyanis az alkotó ikonfestő is. De, hogy ki is ő pontosabban? Balázs András, aki római katolikus pap Vác-Alsóvárosban és -Felsővárosban, valamint Kosdon plébánoshelyettes. Papi hivatása mellett ikonfestő, de a művészetterápia sem áll távol tőle. Közvetlen stílusa, emberszeretete hamar népszerűvé tette a hívek körében.
Ahogy arra Koltai-Dietrich Gábor művelődésszervező köszöntőjében rávilágított, nem is olyan rég volt egy lengyel vallási témájú kiállítás a művelődési központban (Szent Hedvig kapcsán), tulajdonképpen akkoriban merült fel az ötlet egy újabb kiállításra. Egy olyan kiállításra, ami kötődik a valláshoz. „Egy istenarc van eltemetve bennem” a jelenlegi tárlat címe. Nem ez az első önálló kiállítása Balázs András atyának, hiszen több, mint tíz volt már.
A kiállítás képeiről Garay-Nagy Norbert festőművész beszélt. Először betekintést kaptunk az alkotóval való közös kapcsolatára, aztán magukról az alkotásokról mondta el gondolatait, méltatta azok szakmaiságát. Úgynevezett tanulmányok is ki lettek állítva, melyeken különböző emberi testrészek láthatóak. Ez Garay-Nagy Norbert szerint azért is nagyon fontos, mert már a reneszánsz korban is úgy tartották az akkori mesterek, hogy először az ilyen részleteket kell tudni a legjobb minőségben ábrázolni. Amint megfelelő művészi szintre sikerült elsajátítani akár egy emberi fül ábrázolását, utána jöhettek csak az egész alakos művek. Ez így működött Norbert esetében is, amikor tanulta a festészetet.
A kiállított portrék kapcsán elmondta, hogy amikor először látta azokat, nagy élményben volt része. A fiziológia, az arclélektan és ami nagyon fontos ebben az esetben: a képeken látható emberi szemek. Ha belenézünk ezekbe a szemekbe, akkor az fog bennünk létrejönni, aminek egyébként létre is kell. Ugyanis a szemek által egy másik dimenzióba kerülünk, egy kapu nyílik meg előttünk, ahol egy tükröződést láthatunk, egy sorsot, jövőt és múltat láthatunk a tekintetekben érzéseket. – fogalmazott a festőművész.
Aztán Munkácsy Mihályt idézte, aki a halálos ágyán mondta ki: „A bennem rejlő istent akartam ábrázolni”. Ez érvényes Balázs András atyánál is, aki szintén elmondta gondolatait a rendezvényen. Háláját fejezte ki és megtiszteltetésnek érzi, hogy megvalósulhatott a kiállítás. Fontosnak tartja a tárlat címét: „Egy istenarc van eltemetve bennem”. Nem csupán saját magára gondolva, hanem mindenkire, aki részt vett a megnyitón, mivel mindenki Isten képére és hasonlatosságára van teremtve.
Képein azt próbálta ábrázolni, hogy – legyen az egy ikon vagy egy női arc, függetlenül attól, hogy hívők vagyunk, vagy sem – végtelenül értékesek vagyunk a Teremtő szemében és Ő szeret mindenkit. Beszélt még arról, hogy melyik képnek ki volt a modellje, egyébként minden modellje kapcsolódik az ifjúságpasztorációs tevékenységéhez. Balázs András atya beavatta a jelenlévőket az ikonfestészet rejtelmeibe is.
A megnyitót Gável András és a Szadai Ifjúsági Énekkar zenei közreműködése tette még színesebbé.
A képek március 27-ig tekinthetőek meg. ♦