Szabó Ildikó: Szubjektív

A fotózásnak rengeteg változata van, egyik a kreatív fotózás. Amikor tehát a technika segítségével hozzáad valami plusz gondolatot a fotós a eredeti képhez.

Márai Sándor írja, hogy „A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben.” Ez az idézet nagyon közel áll Szabó Ildikó fotóshoz.

Izgalmas kiállítás nyílt a Lyra Könyvesházban. Szabó Ildikó kreatív fotográfus Szubjektív című kiállításáról van szó, melyet Németh Árpád festőművész nyitott meg. A váci festőművész látta korábban a fotós egy alkotását és felmerült benne, hogy kellene valahol egy önálló kiállítást rendezni. Így esett a választás a Torony Galériára. Szabó Ildikó nem autodidakta, hanem tanulta a kreatív fotózást, nagy hatással volt rá Taskovics Dorka fotográfus oktató.

A képzés során módszeresen végeztettek el vele is fotó-tanulmányokat. A kiállítás címével (Szubjektív) kapcsolatban Németh Árpád kifejtette, hogy a fényképezés során az objektív segítségével készül az adott kép. De hogy az objektív mikor „pislant”, mikor nyit, az már a szubjektum, tehát a fotós döntése. Ezenkívül a fotózás körülményeit is a fotós választja meg, ahogy a helyszínt és a témát is. Van a kiállításnak egy sajátságos hangulata, ez a hangulat nem más, mint hogy igazán sejtelmes. Láthatunk egy ágat, mely egy természet utáni tanulmány. Van egy fatörzs, ami a Duna partján dőlt ki, tehát a véletlen hozta létre. Van kevésbé véletlen téma, ez pedig a váci Nagyboldogasszony-székesegyházról készült fotó. Ezek, mondhatni „egyszerű” fényképek, viszont a többi nem az. A többit jól meg kell nézni, hogy mit is ábrázol. Gondolkodásra késztetik a nézőt. Közös lényegük, hogy sejtelmesen, finoman látjuk a fényeket és oszlik el a papíron, a fotózott tárgyakon, vetülnek az árnyékok, amik tulajdonképpen értelmezik az adott tárgyat. Fényélményben lehet része annak, aki megtekinti a kiállítást.

Hogy hogyan készültek a képek, maga az alkotó, Szabó Ildikó mondta el. Tavaly végezte el fotós tanulmányait. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az oktató Taskovics Dorka nem azt mondta egy képre adott esetben, hogy nem jó, hanem előre vivő gondolkodásra ösztönözte tanítványait. A kidőlt fa kapcsán Szabó Ildikó elmondta, hogy akár egy régi kastélyt is beleláthatunk. Pont ez a kreatív fotózás lényege, a nézőre bízni, hogy mit lát a fényképen. De láthatunk olyan fotót is, ami árnyékvetődés egy falon, amit a fotós, tehát a szubjektum egy lóalaknak lát. A váci dómot ábrázoló kép egy kísérletezés, itt a felhőkkel volt kreatív utómunka. Aztán láthatunk egy korlátot ábrázoló képet is, ami a fotós édesapjának halálához kapcsolódik. Ezen a képen láthatunk két vízszintest, az egyik a látóhatár, a másik maga a korlát.

Németh Árpád véleménye szerint ennek a két vízszintesnek van egy ritmikus osztása. Magának a korlátnak is vannak rendszer szerint kialakított ívei és vannak a képen lakatok, melyek megbontják ezt a szabályos rendet. Háttérben a látóhatár, elöl a korlát: így együtt teszik a képet izgalmassá. Ezen kívül van egy villákat ábrázoló fotó is, aminek külön érdekessége, hogy egy vizsgamunka, ami tárgyfotók témakörben készült. Itt is az árnyékok adnak fontos hozzávalót magához az evőeszközökhöz. Ha nem lennének ezek az árnyékok – és ez érvényes az összes kiállított műre –, sokkal kevesebbet kapna maga néző, a befogadó.

A 12 munkát bemutató kiállítás április 3-ig tekinthető meg. ♦