Boldog új évet! – Kiss János emlékezetére

Akkor most miről is szeretnél velem beszélni? Mert a környezetvédelmet Vácott most hagytam abba a jóvoltotokból. Kezdtem tisztázni a titokzatos találkozás apropóját.

Ne foglalkozz vele, indítsd a motort, mondta, menjünk észak felé. Én indítottam, ő meg elkezdte mondani, hogy egy környezetvédelmi projekthez kéri a segítségemet. Már elhagytuk a várost, amikor megpróbáltam jelezni felé, hogy túltoltuk, és lassan a külterületeket is.

Most hová megyünk?

Szlovákiába, mondta a legtermészetesebb hangon és amikor az úton félreálltam, hogy erről nem volt szó, megkért, hogy indítsam a motort és mire odaérünk, mindent elmagyaráz.

Szóval olyan messze megyünk, hogy lesz rá időd, hogy ezt megmagyarázd? – kérdeztem vissza, és ő nyugodtan elkezdte.

Egy olyan projektről beszélt, ami a szlovák testvérváros környezeti állapotát vizsgálja meg és szakmai javaslatot tesz a város légterének javítására.

És nekem ehhez mi a közöm? – kérdeztem, mire elmondta, hogy a képviselőkkel beszélve, mindenkinek az volt a véleménye, hogy ezt nélkülem nem lehet megcsinálni. Meg abban is megegyeztek, hogy velem is lehetetlen dolog lenne, mert kezelhetetlen vagyok. A szakértelmem nélkül viszont nem jön össze. Így hát inkább lemondtak a projektről. Én meg bevállaltalak, hogy veled végigcsinálom.

És nem félsz, hogy kezelhetetlen vagyok? – nevettem.

Igen, de hülye sem vagy és szereted a kihívásokat.

És mi ebben a kihívás?

…hát az, hogy egyszerre két városnak kellene szimultán megcsinálni a környezetvédelmi programját és annak egy részét megvalósítani. Ugyanazt, mint Vácott szerettél volna, de Ipolyságban is.

Én ismét kezdtem fékezni és félreállni és mondani, hogy pont mikor lemondtam a városról, akkor kellene egy másik településsel együtt mindazt megvalósítani, amit eddig nem hagytak és nem támogattak.

…most meg ne állj, mert nem érünk oda Ipolyságba estére sem – kezdte. Hát azt hiszed, hogy ez csak neked lehetetlen küldetés? Mit gondolsz? Engem nem néz hülyének az egész városvezetés, hogy veled bevállalok egy uniós pályázat megvalósítását? Szerinted nekem nem lenne egyszerűbb élni az életemet, mint téged győzködni, hogy utána a tartsam a hátam a világot rengető ötleteid miatt a vezetés előtt? – kérdezte.

Nem álltam meg, tovább hajtottam Sturovo felé.

Ő elkezdte mesélni a projektet, amire lenne lehetőség, hogy megpályázzuk. Lelkesen mondta a feladatokat, amiket az EU finanszírozna, és a város helyett csak a pályázat bírálóit kellene meggyőznünk. És utána szabad kezet kapnánk, hogy valami jót tehetnénk két várossal is.

Én tudom, hogy te nem adtad fel a terveidet, csak azért menekülsz, mert eleged van a politikusokból.

Kezdtem elfogadni a projektet, de dacból odaszúrtam, hogy te is politikus vagy, miért kellene veled szövetkeznem.

Nekem nem csak a nevem Kiss, hanem én magam is egy kis ember vagyok, az is voltam. Kezdte az élete történetét. Az angyalföldi grundon, ahol felnőttem naponta ki kellett találni valami újat, hogy a nagyfiúk, Komár Laci és a haverjai ne verjenek meg, csak mert kisebb vagyok. Nekem mindig a leghajmeresztőbb ötletekkel, bizniszekkel kellett előállni, hogy felkeltsem az érdeklődésüket és lehetőséget kapjak a túlélésre.

Megtanultam talpon maradni és ezt tanítom a gyerekeimnek is. Egyiket sem támogatom direktben. Tanulják meg, hogy mindent önmaguknak kell elérniük, mert az életben nem lesz senki, ha én nem leszek, hogy segítsen. A gesztenye ott a serpenyőben, én meg táplálom a tüzet, nekik kell kikaparniuk, ha érted. Lassan ők is saját lábra állnak és nekem is meg van a helyem ebben a városban, de akarok tenni valami jót, ami én vagyok, és ami megmarad az utókornak. Fogalmam sincs, hogy mit lehet kezdeni ezzel a projekttel és azt sem, hogy lehet megvalósítani, sőt azt sem tudom, hogy induljunk. De azt tudom, hogy ki fogom harcolni, hogy a miénk legyen. Még úgy is, ha veled kell csinálnom (nevetett).

Most megint miért fékezel? – kérdezte, Pedig már azt hittem, sikerült meggyőzni azt a kemény fejedet.

Cseréljünk, Mondtam, te vezetsz én meg elkészítek egy vázlatot, mire odaérünk, Ipolyságba.

Szóval megcsináljuk?

Meg hát, de ha most nem kezdjük el, nem lesz belőled környezetvédelmi projektmenedzser mire odaérünk.

Mire kijött elénk a polgármester, már mindketten tudtuk, mit kell tennünk.

Boldog új évet, köszönt János a rekkenő melegben, én meg nem értettem mit akar. A polgármester sem, de fogadta egy BÚÉK-kal a köszönését és már kezdtük is a lobbizást egy nagy álom megvalósításáért.

János mindazt beígérte, amit elterveztünk, meg azt is amit nem, de látta már a munkám során és tudta, hogy ott leszek mellette. Amikor elmagyarázta, hogy pont az, amit a gyerekekkel csinálok a Föld napján, az a leglátványosabb, és azt itt sem kéne kihagyni.

Ahhoz képest, hogy pont most hagytam abba Vácot, most egy másik várossal szimultánban kell egyszerre megcsinálnom, mindazt, amit eddig nem hagytak – gondoltam.

Nem ez volt az álmod? – veti oda viccelődve, és ha én nem vagyok, akkor maradnának a dolgos unalmas hétköznapok, válaszolta és nevetett.

– Na, és mi volt ez a Boldog új évet? – kérdezem.

Mert én így gondolom. Minden találkozásnál, minden pillanatban elindulhat valami új. Miért lehetne csak újév napján elkezdeni valami újat, valami jobbat, valamit, ami holnaptól mássá tesz, amire minden pillanatban meg van a lehetőséged – válaszolta és én kénytelen voltam elismerni, hogy ez nem csak egy nagy ötlet, hanem egy nagy igazság is, amit észre sem veszünk az adott pillanatban.

A Boldog új év nagyon nehezen indult, de sem ő, sem én nem adtam fel, és sikerült egy olyan projektet megnyerni, majd megvalósítani, ami nagyon ráfért, nem csak Vácra, hanem Ipolyságra is. Én mondtam a dallamot és János küzdött meg a szavakkal a testület előtt. – Csak most az egyszer higgyetek nekünk! – győzködte a képviselőtársait (minden hónapban) és ők megadták a lehetőséget és a támogatást a pályázathoz. A kettes út partján felépült a biofal is, mely megvédi a lakótelepet a gépkocsiforgalom levegőszennyezésétől.

Most, amikor az egyetemi hallgatókkal elhaladunk a hosszú biofal mellett a busszal, Boldog új évet köszönök. Nem értik és rákérdeznek.

… mert az ember nem csak újévkor, hanem bármelyik pillanatban valami újat kezdhet. És ha elég bátorsága, kitartása van, maradandót alkothat, mint ez a biofal, amit egy olyan ember álmodott és alkotott meg, akinek sokszor naponta kellett újrakezdenie, de nem adta fel. Küzdött érte, hogy nyomot hagyjon az utókornak, jelezvén, hogy nem élt hiába.

Tudom, ha leszállunk a buszról, mindenki úgy fog köszönni vidáman, egyszerre, hogy Boldog új évet!

Boldog új évet srácok idelenn és neked is János odafenn! (Bírógyuri) ♦