DUKE – Tavaszi tárlat Nagymaroson

Május 14-ig látható a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület (DUKE) kiállítása Nagymaroson, a művelődési házban. Mi más is lehetne a címe, mint „Tavaszi tárlat”.  A komptól néhány perc sétával érkezhetünk a Fő térre, ahol az épület található.

Az 1982-ben alapított egyesület kitűnik más kiváló közösségek közül annyiban, hogy együtt dolgoznak, alkotnak és jelennek meg a nagyközönség előtt amatőr és profi alkotók. Az egyesületen belül folyamatos szakmai képzés folyik. Régóta köztudott, hogy a DUKE eleinte képzőművészeti szakkörként működött, ma már jóval több tagot számlál, mint induláskor, mindannyian a Duna melletti települések alkotói. Ahogy az ilyenkor lenni szokott: ahány tag, annyiféle stílus, de ami összeköti őket, az a művészetről kapcsolatos felfogásuk, ember- és természetszeretetük. Fontos számukra ugyanúgy a hagyományok megőrzése, ahogy a folyamatos a megújulás, fejlődés is.

A kiállítást Döbrössy Mihályné író, helytörténész, a város múltjáról szóló számos könyv szerzője nyitotta meg. A helyi történelmet jól ismerőként a festő elődök helyi tevékenységével kapcsolatos érdekességekkel kezdte beszédét. A legelső képzőművészeti emlék egy térkép: 1514-ben készítette el Lázár deák a Magyar Királyság első fennmaradt nyomtatott térképét – ez a szegedi tőzsérek, marhakereskedők – útvonala volt, mely Marost is érintette. A legismertebb ábrázolás 1595-ből származik – Hoefnagel, németalföldi miniatürfestő rajza alapján – a templomtornyunk belső falán. Mint mondta, 1793-ban Robert Townson geológus írja Marosról: „Aligha képzelhető el ennél szebb vidék, mint a Dunának e szakasza”. Amikor aztán az 1800-as évek közepén megépült a vasútvonal Maroson áthaladó szakasza, nyaralók, kirándulók és festőművészek jelentek meg Nagymaroson. Ezekben az években már számos fénykép is készült a Dunakanyarról és Nagymarosról is. (Armand Helm, Klösz György, hogy csak a legismertebbeket említsem). „Aztán 1925-ben Vaszary János festőművész főiskolai osztályát hozta Nagymarosra nyári gyakorlatra a Diófa utca tetején álló Hattyassy villába. Az épületet a mi generációnk Lukács-villaként ismeri.” – tette hozzá a nagymarosi író.

Megtudhattuk, hogy az egyik növendék, a hajdúböszörményi Maghy Zoltán, a Múzeumi Kurír debreceni számában (1934 júniusában jelent meg) így emlékezett vissza a nagymarosi időkre: „Festőfelszerelésemet és csomagomat elkészítettem, vonatra ültem, hogy megérkezhessem az eddig még nem látott Dunakanyarba, Nagymarosra. Alig vártam, hogy láthassam ezt a szép történelmi vidéket. A marosi állomásról gyalog tettem meg az utat a piros tetejű földszintes házak között a Hegyestető (Spitzkopf) felé vezető, egyre emelkedő Diófa utcában, hogy megérkezzem a Hattyassy villához, amely lombos fák között állott. Kicsiny, keskeny hídon mentem be a villa gyepes, tágas udvarába. A völgyben fekvő villa udvarán örömmel láttuk viszont egymást, mi Vaszary tanítványok, akik közül többen már egy hete megérkeztek Nagymarosra. Dombos, meredeken emelkedő gyepes part vette körül egyik oldalról udvarunkat. Vastag sötét törzsű szelidgesztenyefák hatalmas lombsátra hűs árnyékot vetett. Illatos, tiszta levegőt szívtam magamba, a termetes gesztenyefák éppen virágoztak. Jól esett lepihenni árnyékukban, a hosszú út elfárasztott. Finom szálú, sűrű gyep terült el itt mindenütt. Alighogy leültem, máris felugrottam helyemről, mert megszúrt valami, de mi? Hát a tavalyi termés tüskés gubója. Így ismerkedtem ott a botanikával. Társaim megmutatták szobámat, mely a több szobás villa udvarra nyíló első ajtaja mögött volt. Nem volt nagy, de világos, ahol Imreh Zsigmonddal, a későbbi rajztanár-tanfelügyelővel laktam együtt. De kik voltak már ott a Vaszary tanítványok közül? Kétségtelen, hogy ez volt az első művésztelep Nagymaroson. A telep vezetője, a Mester megbízásából Antal József volt, aki feleségével és kicsi fiával tartózkodott ott. Nagymaroson több mint két hónapig dolgoztunk. A felsoroltakon kívül még részt vett a telep munkájában: Vaszkó Ödön és felesége Bélavári Burghardt Erzsébet, Vaszkó Erzsébet, Hincz Gyula, Losonczy Tamás, Fenyő A. Endre, Újvári Béla, Dulien Edit, Kokas Klára, Szűr-Szabó József, Járitz Józsa, Radich Elemér, Berkovits Erzsébet, Kaszelih László, Keszler Imre, Kaufmann Erzsébet és Medveczky Ernő – akikre emlékszem. Az emeletes villában kényelmesen helyezkedtünk el: megfelelően elkülönítve, nyugodtan dolgozhattunk. Az étkezésünk is kifogástalan volt. A szomszédban lakó Szilvási család főzött és terített részünkre.  Ha nem esett az eső, akkor mindig az árnyas kertben egy hosszú asztalnál ebédeltünk, jó étvággyal fogyasztva Szilvási néni főztjét. Vaszary mester ezen a nyáron kétszer látogatta meg a telepet. Sorba járta a szobákat, megnézte ki mit dolgozott az eltelt idő alatt. Másodszori látogatása a Korona szállóban rendezett kiállítás idejére esett”.

Döbrössy Mihályné tovább folytatta a visszatekintést, ezúttal a Pesti Napló 1927. júliusi számát felidézve: „A nagymarosi művésztelep e hónap 31-én vasárnap este a Korona szálló helyiségeiben művészestélyt rendez. A Vaszary János vezetése alatt álló festő művésztelep estélye lampionos felvonulással kezdődik, azután a világposta szépségverseny, képtombola, stb. következik, hogy végül a művésztelep maga rendezte revükabaréja zárja le a szórakozások gazdag sorát. Maghi Zoltán sok képet festett a faluról, a templomról, a Dunakanyarról, ilyen címekkel: „Nagymarosi templom” „Nagymarosi házak” „Reggel Nagymaroson” „Nagymarosi pincék” „Nagymarosi völgy”, „Eső Nagymaroson”, „Hajnal Visegrádon”, „Nagymarosi Dunakanyar”, „Strand a Dunakanyarban”, stb.

A helytörténész elmondta még, hogy később rövid intermezzo volt Papp Gyula festőiskolája a Bauhaus szellemében 1946-tól. Majd 1948-ban jött létre a mindenki által ismert Duna-parti Nagymarosi Művésztelep, melyet a vízlépcső építésre hivatkozva 1980-ban bezártak. Ilyen országos jelentőségű előzmények után alapította Tóth Nándor a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesületet, amely máig szorgalmasan dolgozik Garami Mária vezetése alatt.

Döbrössy Mihályné hangsúlyozta: a képek önmagukért beszélnek, a látogatók nézzék meg olyan örömmel, mint ahogy az alkotók megfestették őket: a művész és néző között a kapocs az alkotás.

A kiállítás megnyitóján közreműködött a Nagymarosi Női Kar, Patrik Judit vezénylésével.

A Tavaszi tárlat a kulturális intézmény nyitvatartási idejében tekinthető meg. ♦