Borházat avattak Pencen

Május közepén zajlott a közeli Pencen a „Gyere fel a hegyre! Kiállítás és Borturkáló” című több napos rendezvény. A Vácon és a térségben is jól ismert Lingvay Pincészet új borászatának megnyitója egyben összművészeti program is volt.

Ez a hely tulajdonképpen a falu határában található, egészen pontosan az úgynevezett Zsobrák dűlőn. A borház avatón Mester Bori és Cziráki Nándor képzőművészek képei, valamint Detkovics Anikó szobrász művei voltak kiállítva. A nagy számban megjelent vendégek bejárhatták magát az épületet, és a szőlőültetvényt, beszélgethettek a kiállító művészekkel, a borászat megálmodóival, „turkálhattak” a raktárban, gyönyörködhetek a tájban. Ezeken kívül volt négytételes borkóstoló dr. Czike Gábor vezetésével, aki a borászat tulajdonosa, de volt vezetett dűlőtúra is a közeli kilátóhoz, helytörténeti kitekintéssel Törőcsik Károly vincellér vezetésével. A borászatot dr. Lingvay Boglárka, a kiállítást dr. Törőcsik Edit nyitotta meg. A zenéről Tilos Rádiós DJ-k gondoskodtak, úgymint DJ Nándesz, DJ Turbo és DJ Petya. De, hogy még színesebb legyen az esemény, esténként digitális fényfestéssel tették különlegessé az épületet a Pontaszembe művészeti csoport tagjai.

Dr. Törőcsik Edit a kiállítás megnyitón kifejtette, hogyan készül egy műalkotás. „Elengedhetetlen, hogy a művész figyelembe vegye a percepciót (vagyis érzékeljen), lássa és tisztában legyen a valósággal, ám legyen kellő képzelőereje is. Fontos tehát a szellemi cselekvés. De a közönség mit ért meg egy képből? Egyáltalán mi számít megértésnek? Az, ha az alkotó szándékát értjük meg? Nem valószínű. Sokszor kifürkészhetetlen a pontos üzenet – már ha van ilyen egyáltalán, ezért mindenki létrehozza az adott művet a saját maga számára. Téves azt gondolni, hogy minden alkotás egyértelmű lenne.” – fogalmazott Törőcsik Edit, majd hozzátette, a kortárs művészet célja a kérdésfelvetés a kész megoldások, válaszok, valamint esztétikai élvezet nyújtása helyett – így fogadtatása gyakran vegyes.

A kortárs művészet nem tekinti egyetemesnek a művészet értékeit, nyelvezetét – nincsenek „örök” egyetemes értékek, a szép fogalma változó, a mű értéke kontextusfüggő – így értelmezhetősége is fragmentált. Véleménye szerint minden műalkotásnak, minden egyes műalkotásnak van „lelke”, amennyiben hordozza a saját szellemét. Nem pusztán egy tárgy, nem pusztán egy dolog, hanem egy személy is egyben. Van személyisége. Ha tehát a műalkotás méltóságáról beszélek, ezzel a következőket mondom: a műalkotást nem használhatjuk puszta eszközként, mert egyúttal mindig öncélnak is tekintjük. A különbség, méghozzá a lényegi különbség ember és műalkotás között világos már a megfogalmazás alapján is. Az emberi méltóság elismerése egy „kell”, azaz egy morális imperatívusz.

Szó esett arról is, hogy a bor az emberi történelem és kultúra szerves része, amely számos művészeti ágban megjelenik, legyen az festészet, szobrászat vagy irodalom. A bor és művészetek egymásra találása gazdag és érzékeny kapcsolatot teremt. „A bor ihlette festmények, zenei művek és szobrászati alkotások egyedi élményeket kínálnak, miközben mélyebb rétegeiben hozzájárulnak a kulturális örökség megőrzéséhez. Ez a művészi találkozás nem csupán érzékeinkre, hanem a közösségek közötti kötelékeinkre is hatással van, az élet és kreativitás szépségét ünnepelve. A bor és művészetek egyesülése egy különleges kulturális tájat formál, ahol az érzelmek és gondolatok harmonikusan összetalálkoznak.” – mutatott rá dr. Törőcsik Edit.

Azzal folytatta, hogy szőlő sorsa, hogy megegyék. Amióta azonban az emberek rájöttek arra, hogy erjesztett leve különös hatással van a szervezetre, alig akad olyan ember, aki ne került volna valamilyen viszonyba, vagy éppen iszonyba a borral. Költők, írók, festők és szobrászok ezreit tette függővé, vagy éppen adott ihletet az alkotáshoz, s belefért még a Bibliába is a szőlő és a bor, mint a szimbólumok kimeríthetetlen forrása.

Végezetül aláhúzta, hogy a művészet az olyan, mint a testnek az étel, szomjazónak a bor, a léleknek a szerelem, boldoggá tesz. A boldogságot nem lehet számokkal vagy adottságokkal mérni. Az vagy van, vagy nincs, és minden azon múlik, észrevesszük-e. Amikor egy fárasztó nap után mész az utcán hazafelé észre sem veszed a világot körülötted, vagy ha igen, akkor fonákját látod. Ha jókedved van, akkor a világ színes, virágos, vidám hely. A világ szépségét reálisan kizárólag a művészet útján lehet megtalálni és megtapasztalni.

Érdemes követni a Lingvay Pincészetet a közösségi oldalakon, hiszen Pencen is lesznek még borhoz kapcsolódó események. ♦