Buchnitz Norbert: Natúr Patina avagy Az erózió művészete

A Madách Imre Művelődési Központ Ablak Galériájában jelenleg Buchnitz Norbert kiállítása látható Natúr Patina avagy Az erózió művészete címmel. Az intézmény bejárata mellett létrehozott kiállótérbe került művek kapcsán kérdeztem az alkotót. Szó esett arról, miért pont ezeket az alkotásokat válogatta be az Ablak Galériába, hogyan készültek ezek, technikákról, jövőről. De ugyanígy a tárgyalkotás művészete iránti vonzódására, művészi korszakaira is kíváncsi voltam. Ismerjük meg tehát Buchnitz Norbertet.

Miért pont ezek a képek vannak az Ablak Galériában kiállítva, mi volt a válogatás szempontja?

Mivel elég régóta nem volt már kiállításom, felhalmozódott egy kiállításra érett anyag. Ezek a legfrissebb alkotásaim, ezeknek többségét még nem állítottam ki korábban.

Hogyan készültek, milyen anyagból, milyen technikával?

Ezek a képek alapvetően akril festés technikával indulnak, valamilyen egyéb természetes anyag felhasználásával színesítem. Kedvenc anyagom a rozsdás fém, de jellemzően valamilyen fém megmunkálásából származó melléktermék.

Az általános iskolai évek alatt milyen irányzatokkal, technikákkal ismerkedtél meg?

Rajzszakkörben kezdtem el érdeklődni a különböző technikák iránt. Itt volt lehetőségem első ízben belekóstolni olyan technikákba, mint a linó metszés vagy az akvarell. Jerkov Zsuzsanna támogatott, aki osztályfőnököm és egyben rajztanárom is volt. Rajta kívül természetesen a szüleim is támogattak, segítettek a kibontakozásban.

Úgy tudom, különböző technikák kombinációival kísérletezel.

Szívesen vegyítem a különböző technikákat, de ez egyáltalán nem tudatos, a kívánt hatás elérésének érdekében bármilyen anyagot felhasználok. Nincs különösebb kedvenc, stílus, amit kiemelhetnék, nyitott vagyok és mindenben meglátom a szépet. A kortárs alkotásokat talán szívesebben keresem.

Honnan ered a tárgyalkotás művészete iránti vonzalmad?

Mindig vonzott a természet formavilágának megjelenítése, funkcionális tárgyak létrehozásával. A formatervezés iránt már gyerekként érdeklődtem, de végül nem ilyen irányba tanultam tovább. Már felnőttként vágtam bele egy hosszas útkeresés után. Túl sok irányú volt az érdeklődési köröm, sokáig nem tudtam miben teljesedjek ki, mi az, amibe belefektessem a kreatív energiáimat. Rengeteg ötlet cikázik a fejemben időnként, ilyenkor alkotnom kell. A fővárosban működő Corvin Rajziskolában és a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) képzései között találtam meg azt a támogató légkört, ahol sikerült fejlődnöm és szakemberré válnom. Itt találkoztam hasonló gondolkodású és elhivatottságú társakkal, akikkel a mai napig összeköt a közös alkotás.

Beavatnál, hogy pontosan miket tervezel?

Alakult egy tervező társulás (BNG Designworks), ahol egyedi bútorokat, lámpákat, illetve beton mosdókat tervezünk, de például terveztünk zongoraburkolatot is a Klavins Piano Manufaktúrának is. Hárman vagyunk, Kovács Gergellyel és Takács Bálinttal és jól kiegészítjük egymást, két mérnök mellett én képviselem a művészi vonalat.

Az Ablak Galériában jelenleg egyéni kiállításod van, amire minden alkotó büszke szokott lenni, ahogy persze a csoportos megjelenési lehetőségekre is. A csoportos kiállításaidról beszélnél bővebben?

A csoportos kiállítások arra voltak jók, hogy rájöjjek milyen egyedi a látásmódom. Számos alkalommal találkoztam olyannal, hogy fizetned kell, ha kiállítani szeretnéd egy kiválasztott alkotásod több tucat feltörekvő amatőr képével együtt. Itt határoztam el, hogy kialakítok Budapesten egy saját galériát, ahol viszont ingyen állíthat ki mindenki.  Tucatnyi művész részére biztosítottam megjelenési lehetőséget a XI. kerület nyüzsgő körútja közelében bérelt pincegalériámban. Jelenleg ez idő hiányában nem üzemel, de remek időszak volt.

Mi adta azt a löketet, hogy képzőművészettel kezdj el foglalkozni?

Mindig egyértelmű volt, hogy én alkotok, szüleim látták, hogy nem lehet kicsavarni a ceruzát a kezemből. Támogattak és biztattak, bár inkább arra ösztönöztek, hogy legyen egy biztos szakmám is. Tehát mondhatnám, hobbiként elkísér az alkotás, de valójában egy jól működő feszültség levezetés. Sikerül teljesen kikapcsolnom alkotás közben.

Hogyan fejlődtél odáig, ahol most tartasz? Milyen korszakaid voltak?

Kezdetben csak rajzolgattam és folyamatosan szélesítettem az ismereteimet. A rajzolás elegendő volt. Egy alkalommal előkerült dédnagyapám festő kellékes doboza, mivel ő is alkotott fiatal korában. Az olaj festés azonban nem egy belépő szint, az akvarell pedig nagyon messze volt a rajzolgatástól, ezért sokáig inkább szénnel és pasztellkrétával próbálkoztam. Az akril népszerűvé válása hozta meg nekem is azt a bátorságot, hogy vászonra kezdjek el dolgozni.  Figurális korszakomat hamar elengedtem, szívesebben merülök el a textúrák világában.

Miért a természet eróziója a számodra fontos inspiráló téma?

A természet a legnagyobb művész, ember nem képes olyan tökéletességre. Az a fajta körforgás, ahogy az anyag átalakul a természet erőinek hatására szinte varázslatos. Ahogy elvesz, úgy épít is, számomra ez lenyűgöző.

Hogyan néz ki egy alkotási folyamat? Mennyi idő alatt készül el egy mű?

Túrázások alkalmával magával ragad egy-egy számomra izgalmas természeti forma vagy jelenség. Ezeket próbálom meg vászonra vinni. A felhasznált anyagok nagyon változóak lehetnek, egy időben gyűjtöttem különböző lelőhelyekről, például a Duna-part egy kiváló forrás rozsdás vas szempontból. Volt rá példa, hogy fémtelepen szemezgettem újrahasznosítható fém elemek után. Ma már kapom a furának ítélt fémdarabokat és idővel beépítem őket. Jellemzően éjjel alkotok, előfordul, hogy rám hajnalodik, ha elragad az ihlet. Ilyenkor napokig nem foglalkozom vele majd visszatérek befejezni. Gyakran kell fegyelmeznem magam, mert képes vagyok többször átfesteni vagy nulláról kezdeni, pedig már lehet, hogy régen kész. Ez persze csak az én döntésem, és nagyon jól szórakozom közben.

A kiállítás május 31-ig tekinthető meg a MIMK Ablak Galériájában. ♦