Idén 40 éves a Vác Városi Uszoda! (1)
Néhány nap múlva lesz éppen negyven éve annak, hogy intézményünk uszoda épületegyüttese a 25 méteres medencével, öltözőkkel, gépházzal és az L-alakú medencével átadásra került. Ennek alkalmából összegyűjtöttük azokat a régi kordokumentumokat, fotókat, amelyek számos érdekességet és emléket hordoznak az építkezés nehézségeiről, körülményeiről és legfőképp okáról. Mai fejjel is óriási hajrá, számos technikai bravúr és több ezer ember összefogása volt szükséges ahhoz, hogy rekord gyorsasággal egy év és 9 hónap alatt 1984. június 8-án megnyithasson a ma is üzemelő uszodánk!
A strand története még korábbi időkre nyúlik vissza, az 1949-es tervek alapján 1951-ben fogadta első látogatóit egy 33 méteres úszómedencével, egy gyermekmedencével és egy apró pancsolóval. Már a kezdetektől óriási sikere volt a közvetlen Duna-parti panorámával rendelkező strandnak. A környékbeli vendégek mellett a sportolók és sportegyesületek is egymás elől voltak kénytelenek elvenni a sávokat, nagyon magas látogatószámmal üzemelt a fürdőhely. Gondot jelentett viszont, hogy még a nyári hónapokban is meglehetősen hűvös volt a víz (csak 1971-ben készült el a termálkút), télen és ősszel pedig egyáltalán nem volt használható a medence.
A korabeli üzemeltető Duna Menti Víz- és Csatornamű Vállalat egy 1970-es Pest Megyei Hírlapban megjelentek alapján még egy új 50 méteres medencét és a 33 méteres medence lefedését tervezte (Pest Megyei Hírlap – 1970), a jövő azonban másképp alakult. A vendégek és a sportolók részéről hatalmas volt az igény a strand egyetlen úszómedencéjére, gyakoriak voltak a 30 kilométeres távolságból érkező vendégek vagy épp úszni tanuló iskolás csoportok. A fejlesztéssel a korabeli tervek szerint az addig 1200 fős maximális látogatói létszám a bővítések után 3000 főre nőtt volna, amelyet a további 400 fő maximális látogathatóságú 25 méteres medence egészített ki.
Egészen 1980 nyaráig ugorva az időben, már készek voltak az Ady Endre sétányra tervezett uszoda és kiegészítő helyiségeinek tervei, melyeket Péchy Imre készített. Érdekesség, hogy az eredeti tervek szerint egy gyalogos sétáló ívelt volna át az Ady Endre sétány felett, mely lépcsősorral a Duna-parti sétányra vezetett volna. A kivitelezéshez megbízott Mélyépítő Tervező Vállalat két mérnöke, Adamis Géza és Zsuffa András rendkívül optimista gondolatait idézzük: „Amennyiben a pénz rendelkezésünkre áll, 1981 második félévében a munkákat elkezdjük és 1982 év végére be is fejezzük!”. A tervek és természetesen a költségvetés is folyamatosan változott, a kezdeti 46.5 millió forintból 1982-re 57 millió forint lett, 1984-re már egy 70-74 millió forintos beruházásról számolt be a sajtó.
Az építkezés számos szakipar összehangolt munkáját tette szükségessé, hiszen egyidőben épült az L-alakú medence és az ezt körülölelő öltözőkabinok épülete (képünkön lent) is. Idézet: „A markolók mélyítik már a munkagödröt. Az ezer négyzetméteres nyitott fürdőmedencéhez mintegy 1500—2000 köbméter földet kell megmozgatni és kiemelni. Munka közben néha olyan pincéket is felfedezünk, amelyek a dokumentációban nem voltak feltüntetve, de ezek a meglepetések csak rövid fennakadást okozhatnak.” Az építkezés valóban gyorsan haladt, köszönhetően az új technológiáknak, illetve az előregyártott és a helyszínre szállított betonelemeknek. A száraz, csapadékmentes 1983-as év szintén segítette a munkát, a helyi vállalatok segítsége mind példaszerű volt. Idézet: „A hajógyáriak a szabadtéri kabinok felállítását, az Egyesült Izzó dolgozói az elektromos munkák elvégzését, a kommunális üzem a parkok építését vállalja. Példás a Büntetés-végrehajtási Intézet hozzáállása”.
Számos, akkoriban teljesen új gépészeti megoldás is beépítésre került, először építettek be hazai gyártmányú vízforgató berendezést, automatikus légcserélő berendezés szellőztette az épületet, gázkazán végezte a központi fűtést. Közel fél évet kellett várni csempehiány miatt az L-alakú medence burkolásához, a napozóterasz szürke és piros betonborítása Pilisszentivánról, a 25 méteres medence elemei Dunaújvárosból érkeztek, Termopán üvegablakait az Orosházi Üveggyár készítette. 1984. májusára már csak a végső simítások maradtak hátra az átadásig. A rendkívül jól szervezett brigádok és a kiváló feladatmegosztás meghozta gyümölcsét, pontos ütemezéssel sikerült tartani a tervet. Az idősebb korosztálynak bizonyára mond még valamit a kommunista szombat kifejezés, Vác szinte minden területéről érkeztek a brigádok az éppen aktuális munkálatokra. Idézet: „az MHD váci gyára dolgozói, akik a szabadtéri kabinsor acélszerkezetét építették, a Tungsram Váci Fényforrásgyára, az Esze Tamás Laktanya katonái, a Könnyűipari Öntöde, a Forte, a Húsipar, a Városgazdálkodási Vállalat, a Váci Áfész, a HAGY, a Kommunális Üzem dolgozói takarítást vállaltak a Sztáron Sándor Gimnázium és a Közgazdasági Szakközépiskola diákjai.”
A fejlesztéssel a strand vízfelülete 716 négyzetméterről 2540 négyzetméterre nőtt, mintegy duplája lett a parkosított zöldterület is. A fedett uszoda részben egy 25 x 11 méteres medence és 2 x 120 fős öltöző készült el, a gépházba kerültek telepítésre a szabadtéri és beltéri medencék vízforgató-tisztító berendezései. A medencetér klímarendszerét már ekkor hőszivattyús hőhasznosító rendszer üzemeltette, amely a kor legenergiatakarékosabb megoldása volt. (Váci Sport Nonprofit Kft. – folytatjuk) ♦